Anyám, ki már a messzi végtelen vagy
S nem gyötrődöl, hogy nincs kenyér megint,
Nem sáppadsz el, ha szűkös este int,
Hogy kis rikkancs fiad vérébe jajgat.

Anyám, ki már a néma végtelen vagy
S borús szemed fiadra nem tekint,
Ó meg ne lásd az ólom-öklü Kínt -
Miatta zúg e tört, betegre vert agy.

Anyám, falatkenyért sem ér az élet!
De nagy hitem van s szép jövőnek élek:
Ne orditson pénzért gyerektorok

S tudjon zokogni anyja temetésén.
S ne rúgjon még az Ember szenvedésén
A Pénz.

1923. jan. 19.


Elemzések

A vers első részében a költő egy olyan állapotba helyezi anyját, ahol már nem érzi a testi szükségleteket. Ez a kép arra utalhat, hogy a tudományos fejlesztések eredményeként elérhetjük a technológiai fejlődés csúcsát, ahol már nincs szükségünk alapvető szükségleteink kielégítésére.

Ez a gondolat a természettudományos eredményekkel kapcsolatos lehet, hiszen az emberi tudás és technológia egyre több lehetőséget nyújt arra, hogy megoldásokat találjunk az élelmiszerhiányra és a szűkös körülményekre.

A második részben a költő arra utal, hogy anyja ne látja meg a "ólom-öklü Kínt", vagyis az erőszakot és szenvedést. Ez a gondolat a modern pszichológia és agykutatás eredményeivel hozható összefüggésbe. Napjainkban egyre több kutatás foglalkozik az agyi működéssel és a mentális egészséggel, és törekedünk arra, hogy megértőbb és kevésbé erőszakos társadalmat alakítsunk ki.

A költő a versben azt is kifejezi, hogy az élet nem ér falatkenyért. Ez a gondolat összefüggésbe hozható a fenntarthatósággal és az ökológiai témákban folytatott kutatásokkal. Az emberiség szembesül az élelmiszer és energiaforrások csökkenő mennyiségével, és szükség van új megközelítésekre és technológiákra ahhoz, hogy fenntartható és egészséges jövőt teremtsünk.

Az utolsó részben a költő arra buzdítja az embereket, hogy ne rúgjanak a Pénzen, vagyis ne legyenek pénzéhesek és önzők. Ez összefüggésbe hozható a pszichológia, a társadalmi tanulmányok és az etika területeivel. Ezek a tudományágak arra törekednek, hogy megértsék az emberi értékeket és motivációkat, és arra buzdítsanak, hogy együttműködjünk és segítsük egymást a szenvedés csökkentése és az igazságosság megteremtése érdekében.

Összességében a vers a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és eredményeivel összefüggésben elemzi az emberi állapotot és fájdalmat. A költő arra mutat rá, hogy a tudományos fejlesztések és a technológia lehetőséget nyújthatnak a jobb és fenntarthatóbb jövő megteremtésére.

József Attila "AD SIDERA..." című versét irodalomtudományi szempontból több szempontból is érdemes vizsgálni. Először is, a vers nyelvezete és stílusa jellegzetes József Attila-i elemeket mutat, mint például a metaforikus és szimbolikus kifejezésmód, az erős érzelmi töltés és a személyes hangvétel.

A versben megjelenő anya szerepe is fontos szerepet játszik. József Attila verseiben sokszor megjelenik az anyafigura, aki gyakran az őrület, szenvedés vagy éppen a középszerűség szimbóluma lehet. Az anya itt a versben a "végtelen", aki nem szenved és nem aggódik a mindennapi megélhetésért, míg a fiú folyamatosan "jajgat a vérbe". Ez a szimbolikus kontraszt jelzi a fiú szenvedését és az anya elérhetetlenségét.

Egy másik irodalomtörténeti vonatkozás, amit meg lehet említeni, az a bibliai hivatkozások jelenléte a versben. A "végtelen" és a "Kínt" kifejezések bibliai eredetűek és a versen keresztény szimbolikaként értelmezhetőek. Ezek a hivatkozások a versben a szenvedés és a remény közötti ellentétet erősítik.

A versben megjelenő gazdasági témák, mint a "nincs kenyér" vagy a "Pénz" szintén irodalomtörténeti összefüggést mutathatnak. Ezek az elemek a magyar szépirodalomban gyakran megjelenő társadalmi kritikára utalnak, amely kifejezi a költő szociális érzékenységét és figyelmét a társadalmi igazságtalanságokra.

A vers nyelvezete és szimbolikus jelentéseinek univerzalitása lehetőséget teremt arra, hogy az internacionális szépirodalomban is vizsgáljuk. Az anyai szeretet és az elviselhetetlen szenvedés témája általános emberi tapasztalat, amely sok más kultúrában is jelentős szerepet játszik.

Összességében József Attila "AD SIDERA..." című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva láthatjuk, hogy a költő magyar és nemzetközi szépirodalmi szempontból is fontos és jelentős alkotást hozott létre. A vers nyelvezete, szimbolikus jelentései és társadalmi kritikája mind olyan elemek, amelyek hozzájárulnak a mű művészeti értékéhez és jelentőségéhez.

József Attila "Ad Sidera" című verse többféle teológiai értelmezést is lehet kapcsolódóként számbavenni. A bibliai utalásokat, patrisztikus és skolasztikus nézőpontokat is figyelembe véve, a vers az emberi szenvedés, Istennel való kapcsolat és az anyai szeretet témájáról szól.

Bibliai kontextusban a vers első négy sora az Ószövetségben található a Máté evangélium 6:25-34-ben ismertetett tanításra utal. Az anya, aki nem aggódik a kenyér miatt, és nem szomorkodik, ha szűkös idők jönnek, képes a saját gyermekének fájdalmát elviselni. Ez az anyai szeretet jellemzője, amely az isteni szeretetet is felidézi.

A patrisztikus nézőpontnak nagy jelentősége van a versek értelmezésében. Az anya, aki már a messzi végtelenben van és nem szenved, látszólag isteni tulajdonságokkal ruházza fel a karaktert. Ez egyfajta elidegenedést és reményvesztettséget hoz át, amely rímel a patrisztikus gondolkodók keresésére és vágyára az isteni közelére. Ők hitték, hogy az ember lelke Istennel való egységet és közösséget vágyik.

A skolasztika nézőpontjából a vers hangsúlyozza az anyai szeretet és a szenvedés közötti kapcsolatot. Az ember szenvedése, amit a "zúzott" és "betegre vert agy" megjelenít, összekapcsolódik az anya által vállalt szenvedéssel is. Ez a kapcsolat talán arról beszél, hogy Isten anyai szeretetét az emberi szenvedés megnyilvánulásaiban lehet megtalálni.

Egyéb értelmezések során a versben felfedezhetünk egy gazdasági és társadalmi szempontból is releváns üzenetet. A szóban forgó időszakban (a 1920-as években) hazájában a gazdasági nehézségek jelentős mértékben érintették a lakosságot. A "Pénz" itt szimbolizálhatja az anyagi világot, amely ütközik az emberi szenvedés súlyával.

Végül, a vers általánosságban megfogalmazza az emberi létezés mélyebb kérdéseit és a reményet, hogy a szenvedés ellenére van szép jövő. Ez a megközelítés összekapcsolódik a teológiai gondolkodással, amelynek középpontjában az emberi létezés értelme, Istennel való kapcsolat, és a remény áll.

Ennek a verselemzésnek csak néhány aspektusát érintettük, és számos más értelmezési lehetőség is létezhet. Azonban fontos megemlíteni, hogy a költő célja lehetett a személyes élmények, érzések, vagy társadalmi, politikai és gazdasági kontextus kifejezése is.