József Attila "A kutya" című verse elsősorban a lírai irányzatba sorolható. A költemény a szegénység és nyomorúság ábrázolására helyezi a hangsúlyt, egy hazátlan és éhes kutya szemszögéből megfogalmazva.
A versekben megjelenik a városi szegénység és elhagyatottság motívuma, amely jellemző a modernista irodalomra. József Attila a városi életet és annak sötét oldalait hozza szembe a tisztaság és a boldogság képével.
A kutya motívuma a versekben az erőtlenséget, a kiszolgáltatottságot és a szegénységet jelképezi. Szimbolikusan azt is jelentheti, hogy az emberek által eldobott, elutasított Istenhulladékot, vagyis a reményt keresgéli.
A versben szereplő képek és metaforák (lompos, lucskos szőr, sárga láng, girhes vágy) az élet nehézségeit, a szegénységet és elhagyatottságot fejezik ki. A templomok képe a felsőbb hatalmakhoz vagy az erősebbekhez való könyörgést, segítségkérést jelképezheti.
A versben nyilvánvalóvá válik a szorongás és az elhagyatottság érzése, valamint a magány és kilátástalanság előtérbe helyezése. Az éhség és a keresgélés a szegénység és a nyomorúság jelképe, amely mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban gyakran megjelenő motívum.
A vers nyelvezete és stílusa is kifejező. A megsajnálás és az empátia érzése kiemelkedik a szövegből. József Attila ezzel a verssel új lehetőségeket hozott létre a magyar költészetben.
A kutya témája az egyetemes irodalomban is jelen van. Sok más szerző is foglalkozott a kutyák megjelenítésével és az emberi élet és állati világ közötti kapcsolat bemutatásával. A kutyák az emberek legjobb barátai és hűséges társai, így az irodalomban gyakran jelképezik a hűséget és az odaadást.
Az összefüggések közül a szegénység, az elhagyatottság és a remény hiánya olyan témák, amelyek nemzetközi irodalomban is gyakran megjelennek. A szociális kérdések, az emberi szenvedés és kilátástalanság ábrázolása az irodalomban több kultúrában közös témaként jelenhet meg.
Kiemelhetjük továbbá a lírai gazdagságot és eredetiséget a versben, ami általánosságban jellemző az irodalmi alkotásokra. A szimbolikus és érzékletes nyelvezet, valamint a motívumok sokrétű jelentései minden irodalmi műben fontos szerepet játszhatnak.