A fán a levelek
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
      s konnyadt, puha.

Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár,
mintha kalitkája
      volna a fa.

Igy csinál lelkem is.
Jár-kel bennem is,
ágról-ágra lépked
      egy némaság.

Szállhatnék - nem merek.
Meghajlik, remeg
a galy, vár és lépked
      a némaság.

1934. szept.


Elemzések

József Attila A FÁN A LEVELEK... című versében a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatba hozható néhány fontos elem.

Először is, a versben megjelenő fa levelei görbe és sárga, ami arra utal, hogy a levelek elöregedtek és lehullanak. Ez a levélperiódus, amikor a fák elhullatják a leveleiket, az ősz során következik be. A természettudományban régóta kutatják az évszakok változásának mechanizmusát, amit a nap hosszabbodása és a hőmérséklet változása is befolyásol.

A versben említett madár, ami a falevelek között járkál, a természettudomány szempontjából a madárvándorlással kapcsolható össze. A madarak sokszor viselkedésük alapján navigálnak és a levegőben töltött idő alapján tájékozódnak. A legújabb kutatások rámutatnak, hogy a madarak a Föld mágneses mezőjét is használják a navigáláshoz.

A vers vége felé József Attila azt írja, hogy a galy megemelkedik és remeg a némaság, amikor meg szeretne szállni, de nem mer. Ez a rész a gravitáció és a faszövetek szerkezetének természettudományos aspektusára utalhat. A gravitáció (a Föld vonzóereje) befolyásolja a testek lehajlása és mozgása közben. A fák galya sokkal merevebb és erősebb, mint a lombja, ami lehetővé teszi a fa nagyobb terhelését, anélkül hogy összeroppanna.

Összességében a versben előforduló elemek számos természettudományos felfedezéssel összefüggésbe hozhatók, például az évszakok változásával, a madárvándorlással vagy a gravitációval. József Attila érzékletesen ábrázolja a természet különböző jelenségeit és az emberi lélek reakcióit a természetre.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, különösen a lélek és a hallgatás témáin keresztül.

A fán a levelek lassan lengenek, amelyek már görbe, sárga és könnyedek. Ez a kép a változásra utal, a természet által végzett átalakulásra, amiért a lélek is képes. A levél közelebb áll a földhöz és a természethez, ahol beérik és elengedi magát, ahogy a lélek is elengedi a múltat és önmagát, hogy változást és növekedést hozzon magában.

A hallgatag madár a fán a levelek közt föl-le jár, mintha kalitkája lenne a fa. Ebben a képben a madár a szabad lelkével száműzi magát a kalitkába, ami a külvilágtól való elzáródást jelenti. Ez a madár hasonlít a lélekhez, amely saját magát korlátozza és elreteszeli az emlékeket, az indulatokat és a vágyakat, hogy megnyugvást találjon az elhallgatásban és a belső békében.

Lelkem is így működik, jár-kel bennem is, ágról-ágra lépked egy némaság. A lélek, ahogy jár-kel bennünk, fokozatosan lépked az egyik erőből a másikba, ahogy a fa levelei változnak és lehullanak. A némaság itt azt jelképezi, hogy ebben a folyamatban nincs szükség szavakra vagy cselekvésekre, hanem a belső csendre és tapintatra. Ez a némaság az, amely felé fordulva az emberi lélek megtalálja a lelki békét és megtapasztalja Isten jelenlétét.

Szállhatnék - nem merek. Meghajlik, remeg a galy, vár és lépked a némaság. Ez a sor arra utal, hogy bár a lélek vágyakozik a repülésre, a szabadságra és a kibontakozásra, mégis fél. A fa ága meghajlik és remeg, várva a lélek válaszát, hogy mikor merészel szabaddá válni. A némaság továbbra is jelen van, várakozva és kísérve a lépéseket, amelyeket a lélek tesz az eléri az igazi szabadságot és belső békét.

A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is reflektálva, ez a vers kifejezi az egyén belső küzdelmét és Istenhez való közeledését. Az emberi lélek folyamatos változáson és megújuláson megy keresztül, amely a Bibliában is megjelenik a megtérés és a szövetségkötés témáján keresztül. A patrisztikus gondolatok is összekapcsolódnak a versben megjelenített belső tapasztalatokkal és a hallgatás fontosságával. A skolasztika, a középkori teológia is felmerülhet a versben, ahol a racionális gondolkodás és a hit összeegyeztetése fontos szerepet játszott. A versben azonban inkább az introvertált tapasztalatok és a belső lélekállapotok dominálnak, amelyeket más teológiai végződések is meg tudnak érteni.

József Attila A FÁN A LEVELEK... című versének elemzése irodalomtudományi szempontból azt jelenti, hogy vizsgáljuk a vers nyelvi, formai és tartalmi jellemzőit, valamint az esetleges kapcsolódásokat más magyar és nemzetközi irodalmi alkotásokhoz.

1. Nyelvi jellemzők:

- A vers nyelvezete egyszerű és közérthető.
- Az igei mód és az időhatározók a múlt időre utalnak, ami időbeli meghatározottságot ad a versnek.
- A nyelvi képek, mint a görbe, sárga és puha levelek, valamint a kalitkába zárt madár, erőteljesen képzavarral gazdagítják a megfogalmazást.

2. Formai jellemzők:

- A vers négy rímes versszakból áll, amelyekben az első és a harmadik sor rímel, valamint a második és a negyedik sor rímel.
- Minden versszak négy sorról épül fel, ami egy szimmetrikus szerkezetet eredményez.
- A vers rövid, tömör sorokból áll, ami lendületessé és erősen kifejezővé teszi az üzenetet.

3. Tartalmi elemzés:

- A vers a természet és az emberi lélek kapcsolatát mutatja be a levélhullás és a madár kalitkához kötöttsége által.
- Az első versszakban a levélhullás melankóliáját érezzük, ami a múlt időhasználatban és az alliterációban jelenik meg.
- A második versszakban a madár szimbolikus jelentősége kerül előtérbe, mint a szabadság és az elzártság ellentéte.
- A harmadik versszakban az emberi lélek hasonló mozgását tapasztaljuk meg az ábrázolásban, mint a levél a fán.
- A negyedik versszakban az emberi vágyakozás és a félelem közötti ellentét jelenik meg, ahol a némaság szerepe kulcsfontosságú.

4. Kapcsolódás más alkotásokhoz:

- József Attila verseinek általános jellemzője az önreflexió és az élettel való küzdelem ábrázolása, amelyhez hasonlóan a kortárs magyar irodalomban is megtalálhatóak elemek.
- Az egyszerű, mégis mély érzelmeket megjelenítő nyelvezet a modernista költészet jellemzője.
- A levélhullás és a fák motívuma gyakran jelenik meg a világirodalomban is, mint például William Blake Vers a fa lehulló leveléről című művében.
- A madár szimbólum jelentőségét olyan művekben is megtaláljuk, mint Edgar Allan Poe The Raven vagy Emily Dickinson madárversei.

Összességében József Attila A FÁN A LEVELEK... című versének irodalomtudományi elemzése azt mutatja, hogy a mű nyelvezete, forma és tartalmi elemek által az emberi lélek viharát és belső küzdelmeit fejezi ki. Emellett kapcsolódásokat is találunk más magyar és nemzetközi irodalmi művekhez, amelyekben hasonló témák és motívumok jelennek meg.