1

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.

És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.

A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
mint sírköves, dülöngő temetők.

2

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

3

Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. "Meglásd,
ha majd nem leszünk!..." - megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!

... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

1936. jún.


Stílusok

A DUNÁNÁL

Az alsó kövön ücsörögtem ott,
néztem, hogy úszik a dinnyehéj,
Olyan mély mélységben, mint a hol volt,
alig hallottam a felszín fecsegését,
Mintha belőle folyt volna egész szívem,
A bölcs, zavaros nagyságú Duna vízén

Mint ahogy az ember izmai dolgozáskor,
Reszel gette, vasat meg kalapál,
Terméketten előtte pattant és pattogott,
Mind-mind hulláma mozgott elevenen.
S mint édesanyám, ringatott, beszélt,
A város szennyesét mosta egyre-másra fel.

Kezdett esni cseppjeit az eső azóta,
De úgy tűnt, hogy felhagyott önnön indulásával.
Így vagyok én, ki barlangból figyeli,
Az eső hosszan hullását, távol.
Egykedvűen hull megállás nélküli,
Szín nélkül, ami multtá letűnt csillagkiáltó.

A Duna csak folyik. Mint termékeny anyának
A kisgyereke a keblén játszik és nevet,
Ők is úgy játszanak, mosolyognak felém a habokkal
Mint hullám henyesége, az idő árján remegve.
Mint úgy, ahogy sírkő roskadozik a temetőben.

Mindannyian része vagyunk, örömtől bánattól átkozott.
Az enyém a múlt, az övék a jelen,
Verset írunk - ceruzámat hozzák kézhez, fogják,
Érzem őket, emlékezem, velük egyben.

Anyám kun volt, apám félig székely,
Félig román vagy talán egészen.
Az édes volt étele anyám szájából,
Az igaz volt a szájából apám szépen.
Amikor mozdulok, ők egymáshoz simultak,
Néha elszomorodom miatta, mi elmúló.
Ebből vagyok. "Lásd meg," mondogatnak nekem,
Ha egyszer nem leszünk." - kiáltanak tovább.

Kiáltanak nekem, mert Ők én vagyok már,
Gyenge létem mellett erősnek érzem magam,
Én emlékszem, hogy több vagyok, mint a többség,
Mert én vagyok minden ős, minden ősöm -
A Primér, ami sokasodik széjjelfoszlik,
Apámmá és anyámmá válok boldogan,
Apám, anyám pedig megszűnik kettére válni,
Én pedig eggyé leszek lelkesítve!
Én vagyok a világ - ami volt és ami van,
A sok nemzedék, amely egymásra tör.
A honfoglalók győzték le velük halva,
A meghódoltak kin csapong szeretetük.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
Kavarognak török, tatár, tót és román,
Ebben a szívben, mely tartozik ennek a múltnak,
A szelíd jövővel - a mai magyarokkal!

... Do


Elemzések

A vers természettudományos értelmezéséhez először is nézzük, hogy milyen természeti jelenségeket és elemeket említ a szöveg. A Duna folyó, melynek mozgása és hullámai leírásra kerülnek. A vers második részében pedig előkerül az eső, valamint általánosságban a természetben zajló dolgok, mint az idő múlása.

A legfrissebb természettudományos felfedezésekkel összefüggésben a versben előforduló természeti jelenségek közül lehetne említeni például a Duna folyó dinamikáját és a hullámok viselkedését. A modern hidrodinamikai kutatások segítségével ma már sokkal részletesebben megérthetjük, hogyan mozog és változik a folyó víztömege, és hogy ennek milyen hatása van a környezetére.

Az eső cseperészése, ami a versben szintén szerepel, szintén kapcsolódhat a meteorológiához, ahol az esőcseppek kialakulásáról és lehullásáról tanulmányozzák. A modern kutatások során a légköri jelenségeket és az eső alakulását számos technikával vizsgálják, például radarokkal vagy műholdas mérésekkel.

A vers második részében szereplő idő múlása és az öröklét témája a modern fizikai elméletekkel is összefüggésbe hozható. Az idő és az időfolyam közötti kapcsolatokat az általános relativitáselmélet vizsgálja, míg az öröklét fogalmával kapcsolatos filozófiai és tudományos kérdéseket az antropológia és az evolúciós biológia is megközelíti.

Az ember és természet kapcsolatáról szóló részek pedig a környezettudomány és a fenntarthatóság témaköreibe is beilleszthetőek. A modern tudományos kutatások előtérbe helyezik az emberi tevékenység és a környezeti változások kölcsönhatását, valamint azt, hogyan lehetne fenntartható módon kezelni a természeti erőforrásokat.

Kiegészítően ehhez a természettudományos elemzéshez arra is érdemes gondolni, hogy a vers 1936-ban íródott, így azóta sok újabb felfedezés, fejlesztés és kutatás történt a természettudomány területén, amelyek még gazdagítják az emberiség tudását és megértését a természet működéséről.

József Attila "A Dunánál" című versét irodalomtudományi szempontból is vizsgálhatjuk. A következőkben néhány lehetséges összefüggésre fogok utalni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

1. Helyszín: A versekben a Duna, valamint a rakodópart szerepel, amely a magyar táj jellegzetes eleme. Ez a helyszín irodalmi és költészeti hagyományokkal rendelkezik a magyar irodalomban. Emellett a folyó és a víz motívumai számos műben előfordulnak, például Wass Albert "A funtineli boszorkány" című regényében.

2. Természeti elemek: A versben a Duna, a hullámok, az eső, a dinnyehéj, valamint a kapált föld motívumai is megjelennek. Ezek a természeti elemek a magyar irodalomban gyakran alkalmazott képek, amelyek a versekben és prózákban felfedezhetők.

3. Önismeret és identitás: A versben József Attila az önmegismerés és az identitás keresését is szemlélteti. Az első versszakban a költő a Duna hullámait és a víz tükrét hasonlítja önmagához, ami önismeretének és identitásának fontos eleme. Ez az önmegértés és az önmagába való belemerülés a nemzetközi szépirodalomban is gyakori téma, például William Wordsworth "Intimations of Immortality" című versében.

4. Családi és őseink emlékezete: A versben József Attila beszél a családjáról, az anyjáról és az apjáról. Az őseink és a családunk emlékezete és hagyományai szerves része a magyar irodalmi és kulturális örökségünknek. Ez a téma az egész világ irodalmában gyakori, például Gabriel García Márquez "Száz év magány" című regényében is megjelenik.

5. Történelem és társadalom: A versben a költő említést tesz a magyar történelemből és a társadalomból. Konkrétan megemlíti Árpád és Zalán, valamint Werbőczi és Dózsa neveket. Ezek a történelmi és társadalmi elemek a magyar irodalomban gyakran felmerülnek, és hatással vannak a nemzetközi szépirodalomra is.

Ez csak néhány lehetséges összefüggésnek a felvázolása József Attila "A Dunánál" című versében. Az irodalomtudomány számos más szempontot is figyelembe vehetne, például a nyelvi eszközöket, a versformát, a szerkezetet és még sok mást.

József Attila A DUNÁNÁL című versének teológiai elemzése:

A versben főként az emberi lét, az idő és az öröklét kérdése jelenik meg, amelyek teológiai szempontból is fontos témák. A vers első részében a Duna áramlása és mozgása a fő szimbólum, ez pedig a teremtés és az idő múlása metaforája lehet. Az ember az időben él, és megfigyeli a múlást, miközben tudata a múltat éri el és jelenét tapasztalja. Ez kapcsolódik a bibliatudományhoz, mivel az idő múlását Isten teremtő művének tekinti a Keresztény Biblia.

A második részben a szerző az időn kívüliségben, az öröklétben való létezését taglalja, amit a skolasztikus filozófia és teológia is vizsgál. Az időn túli létezés vonatkozásában megjelenik a patrisztika hermetikus gondolata is, miszerint az emberi életben és világban magában hordozza az őseit.

A harmadik részben a szerző a családi öröklődést és identitást mutatja be, amelyek a patrisztika tanításával kapcsolatosak. Az öröklést nemcsak az anyagban, hanem a szellemi és lelki jellemzőkben is tetten érhetjük. A versben megemlített apai és anyai származás pedig a patrisztikus tanításokat követve megmutatja a múlt és jelen közötti összefüggéseket.

A versben továbbá az emlékezés fontossága is hangsúlyos, ami a patrisztika és a skolasztika tanításában is fontos témakör. Az emlékezés által az ember összekapcsolódik a múltjával és a múltban rejlő tapasztalatokkal. Ezáltal megerősíti identitását és segít abban, hogy megfelelő irányba haladjon az életében.

Ezenkívül a versben megjelennek a történelmi és kulturális emlékek, valamint a közös sors vállalásának fontosságát hangsúlyozzák. Ez a teológia és a vallás szempontjából az egység és közösség fontosságára is utal.

Összegezve, József Attila A DUNÁNÁL című versének teológiai elemzése során különböző aspektusokat találunk, amelyek összekapcsolódnak a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika tanításaival. A teremtés, az idő múlása, az öröklés és az emlékezet témái mind teológiai kérdések, amelyekben a vers mélyebb jelentéstartalmat hordozhat.