Zord bűnös vagyok, azt hiszem,
      de jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
      mért nincs bűnöm, ha van.

Hogy bűnös vagyok, nem vitás.
      De bármit gondolok,
az én bűnöm valami más.
      Tán együgyű dolog.

Mint fösvény eltünt aranyát,
      e bűnt keresem én;
elhagytam érte egy anyát,
      bár szivem nem kemény.

És meg is lelem egy napon
      az erény hősein;
s hogy gyónjak, kávézni hivom
      meg ismerőseim.

Elmondom: Öltem. Nem tudom
      kit, talán az apám -
elnéztem, amint vére folyt
      egy alvadt éjszakán.

Késsel szúrtam. Nem szinezem,
      hisz emberek vagyunk
s mint megdöföttek, hirtelen
      majd mi is lerogyunk.

Elmondom. S várom (várni kell),
      ki fut, hogy dolga van;
megnézem, ki tünődik el;
      ki retteg boldogan.

És észreveszek valakit,
      ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
      s te nem vagy idegen...

Ám lehet, bűnöm gyermekes
      és együgyű nagyon.
Akkor a világ kicsi lesz
      s én játszani hagyom.

Én istent nem hiszek s ha van,
      ne fáradjon velem;
majd én föloldozom magam;
      ki él, segít nekem.

1935. aug.


Elemzések

A vers elemzése során az alábbi összefüggéseket lehet megfigyelni a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén:

1. Tematika: A vers fő témája a bűn és a bűntudat. Ez a tema általánosan jelen van a szépirodalomban, hiszen az emberi létezés alapvető dilemmáit és konfliktusait reprezentálja.

2. Szimbolizmus: A versekben megjelenő képek és metaforák szimbolikus értelmük révén mélyebb jelentésrétegeket hordoznak. A József Attila versben például az "arány" a bűnt szimbolizálja, míg a "vére folyt egy alvadt éjszakán" részben a bűntudatot és az önvádat fejezi ki.

3. Önéletrajzi elemek: A versben megjelenő több történeti elem és hivatkozás a költő saját életére utalnak. Az önéletrajzi elemek fontosak, mert segítik a személyes azonosulást és érzelmi kötődést a versszöveggel.

4. Társadalmi kontextus: A versben megjelenő társadalmi elemek (pl. bűntudat, erkölcsi normák) a kor társadalmi környezetében értelmezendők. A József Attila versek között általános tendenciaként megjelenik a társadalmi és politikai kritika.

5. Egyedi stílus: József Attila egyéni stílusban íródott versei a modern magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotásának számítanak. A versben megjelenő rímek és ritmusok egyediek és sajátosak, és hatással voltak a kortárs és a későbbi költőkre.

A nemzetközi szépirodalomban hasonló témájú vagy stílusú versek között pedig például a következőket lehetne említeni:

- Edgar Allan Poe "A bűn árnyékában" című versében is megjelenik a bűntudat és az önvád tematikája.
- Charles Baudelaire "Az ördögök" című költeménye szintén a bűn és a bűntudat problémáját járja körül, és az embert a bűnre hajlamosnak ábrázolja.

Ezek a példák csak néhány összefüggést és analógiát mutatnak a József Attila vers és a nemzetközi irodalom között, de a valóságban a kapcsolódások sokkal gazdagabbak és komplexebbek lehetnek.

A vers természettudományos szempontból vizsgálva, több érdekes megfigyelést tehetünk:

1. Az észlelés és az érzékelés: A vers első soraiban József Attila kifejezi, hogy bár ő maga zord bűnösnek tartja magát, mégis jól érzi magát. Ez arra utalhat, hogy az érzékszerveink és az agyunk rengeteg információt feldolgoz, amelyekre különböző módon reagálunk. A bűntudat és a kellemes érzés ellentmondásából adódóan az emberi elme és érzékelés komplex jelenségeket rejthet.

2. Az emberi természet és a bűnkapcsolat: A vers középső része kapcsolatot teremt az ember és a bűn között. József Attila megjegyzi, hogy bár ő maga azt gondolja, hogy bűnös, de nem tudja pontosan, hogy milyen bűnt követett el. Ez kapcsolatba hozható a modern pszichológia és kriminológia kutatásaival, amelyek azt vizsgálják, hogy hogyan érzékeljük és jellemzőként határozzuk meg a bűnt és a bűntényeket.

3. Az emberi tevékenység és következményei: A versben József Attila elmondja, hogy elkövetett egy gyilkosságot. Ez a megfigyelés arra utalhat, hogy az emberi cselekedeteknek és tevékenységeknek sokszor súlyos következményei lehetnek mind az egyénekre, mind a társadalomra vonatkozóan. Ez kapcsolatba hozható a kriminológia és az etika kutatásaival, amelyek megvizsgálják az emberi cselekedeteket és azok hatásait a környezetre.

4. A bűntudat és a megbánás: A versben József Attila várja és figyeli, hogy ki fut, hogy dolga van, vagy ki retteg boldogan. Ez egy lehetséges ábrázolása lehet annak, hogy az emberi természetben az önmagunkkal való meghasonlottság és a bűntudat érzése idővel megnövelheti a félelem és a reménytelen helyzet iránti fogékonyságot. Ez kapcsolatba hozható az emberi pszichológia és morális döntések vizsgálatával.

5. Az istenhit és az emberi felelősség: A versben József Attila kijelenti, hogy nem hisz Istenben, és ha mégis létezik, akkor ne fáradjon vele, mert ő maga majd feloldozza magát. Ez az állítás összefüggésbe hozható a modern vallástudomány és az ateizmus kutatásaival, amelyek azt vizsgálják, hogy az emberi felelősség hogyan kapcsolódik az isteni megbocsátáshoz és a vallási hitekhez.

József Attila "A bűn" című versét teológiai szempontból is lehet értelmezni. A vers első sorában a költő önmagát úgy jellemzi, mint egy "zord bűnöst", azaz egy olyan embert, aki bűnös életet él. Mégis, annak ellenére, hogy tudja, hogy bűnös, jól érzi magát ebben a helyzetben. Ez a belső konfliktus az, ami őt zavarja, hiszen azt kéri számon magán, miért nincs bűnös, ha bűnös életet él.

Ezt a belső konfliktust a következő sorokban mélyíti el a költő. "Hogy bűnös vagyok, nem vitás" - írja -, mégis azon töpreng, hogy vajon bűne olyasmi-e, amitől az embert megfosztja az egyszerűségtől, hogy valami mást kellene értenie a bűn alatt. Ezzel a kérdéssel a költő igazából azt is mondhatja, hogy megpróbálja értelmezni a bűnt, hogy miért elkövetett bűn, mit jelent ez számára, és hogy milyen következményekkel jár.

A következő részben a költő hasonlatot hoz az aranytól való megfosztáshoz, amikor azt írja, hogy az én bűnömet keresi. Ahogy az ember elveszti az aranyát, úgy az ő bűnének a nyomát keresi. És amiért ezt az aranyát elveszíti, elhagyja "egy anyát", azaz az anyagi, érzéki világot. Azonban, bár a költő elhagyja az anyagi világot, szíve nem kemény.

A következő szakaszban a költő megmondja, hogy egy napon találkozik az erények hőseivel, akik valamilyen módon képesek a bűn visszatartására. Fontos megjegyezni, hogy itt kezdődik a költőnek a bűnbánattal való foglalkozása is, hiszen gyónásra is sor kerül. A költő ezt kávézásra hívja meg ismerőseit, ami egyfajta közös beszélgetés, megosztás és egyúttal megváltódás is lehet.

A következő részben a költő bevallja, hogy valójában valakit megölt. Mivel nem színezi ki, minden jel szerint testi értelemben gondolja ezt, és az apjára utal. Az, hogy aztán ő is lerogy, szintén testi értelemben értendő.

Ezt követően a költő megvárja, hogy ki fut, hogy dolga van. Ekkor az emberek szemében fölmerül a kérdés, hogy miért tűnődik el ilyen sokáig valaki, vagy hogy miért retteg valaki a boldogságtól. Itt tehát az emberi reakciókra épít a költő, és fontos szerepet kap az emberi megértés és megbocsátás is.

Az utolsó fejezetben a költő azt mondja, hogy lehet, hogy a bűne gyermekes és egyszerű, de ettől függetlenül mégis kicsivé teszi a világot. Ez pedig azt jelenti, hogy a világot nem kell komolyan venni, elég könnyedén játszania. A költő itt azt is kifejti, hogy ő Istent nem hiszi, vagyis ateistaként áll a világban, és ha mégis van Isten, akkor azt kéri, hogy ne fáradjon vele. Azonban egyben meg is oldja a bűneit, hiszen azt mondja, hogy az emberi közösségben segítséget talál ahhoz, hogy megtisztuljon a bűnétől.

A vers végén található a dátum, amely a költő életében fontos időpont lehet, és segíthet a szöveg további értelmezésében.

A bibliatudomány szempontjából a versben fellelhető a bűn és megbocsátás kapcsolata, valamint a vallási közösség szerepe is. A bűn fogalma és annak következményei is megjelennek a versben, amelyek a keresztény morális tanításokkal kapcsolatosak. A patrisztika és skolasztika perspektívái a bűn és bűnbánat témakörében tovább mélyíthetik a verselemzést, és bevonhatják a keresztény teológia és filozófia elméleteit is.