József Attila "A bűn" című versét teológiai szempontból is lehet értelmezni. A vers első sorában a költő önmagát úgy jellemzi, mint egy "zord bűnöst", azaz egy olyan embert, aki bűnös életet él. Mégis, annak ellenére, hogy tudja, hogy bűnös, jól érzi magát ebben a helyzetben. Ez a belső konfliktus az, ami őt zavarja, hiszen azt kéri számon magán, miért nincs bűnös, ha bűnös életet él.
Ezt a belső konfliktust a következő sorokban mélyíti el a költő. "Hogy bűnös vagyok, nem vitás" - írja -, mégis azon töpreng, hogy vajon bűne olyasmi-e, amitől az embert megfosztja az egyszerűségtől, hogy valami mást kellene értenie a bűn alatt. Ezzel a kérdéssel a költő igazából azt is mondhatja, hogy megpróbálja értelmezni a bűnt, hogy miért elkövetett bűn, mit jelent ez számára, és hogy milyen következményekkel jár.
A következő részben a költő hasonlatot hoz az aranytól való megfosztáshoz, amikor azt írja, hogy az én bűnömet keresi. Ahogy az ember elveszti az aranyát, úgy az ő bűnének a nyomát keresi. És amiért ezt az aranyát elveszíti, elhagyja "egy anyát", azaz az anyagi, érzéki világot. Azonban, bár a költő elhagyja az anyagi világot, szíve nem kemény.
A következő szakaszban a költő megmondja, hogy egy napon találkozik az erények hőseivel, akik valamilyen módon képesek a bűn visszatartására. Fontos megjegyezni, hogy itt kezdődik a költőnek a bűnbánattal való foglalkozása is, hiszen gyónásra is sor kerül. A költő ezt kávézásra hívja meg ismerőseit, ami egyfajta közös beszélgetés, megosztás és egyúttal megváltódás is lehet.
A következő részben a költő bevallja, hogy valójában valakit megölt. Mivel nem színezi ki, minden jel szerint testi értelemben gondolja ezt, és az apjára utal. Az, hogy aztán ő is lerogy, szintén testi értelemben értendő.
Ezt követően a költő megvárja, hogy ki fut, hogy dolga van. Ekkor az emberek szemében fölmerül a kérdés, hogy miért tűnődik el ilyen sokáig valaki, vagy hogy miért retteg valaki a boldogságtól. Itt tehát az emberi reakciókra épít a költő, és fontos szerepet kap az emberi megértés és megbocsátás is.
Az utolsó fejezetben a költő azt mondja, hogy lehet, hogy a bűne gyermekes és egyszerű, de ettől függetlenül mégis kicsivé teszi a világot. Ez pedig azt jelenti, hogy a világot nem kell komolyan venni, elég könnyedén játszania. A költő itt azt is kifejti, hogy ő Istent nem hiszi, vagyis ateistaként áll a világban, és ha mégis van Isten, akkor azt kéri, hogy ne fáradjon vele. Azonban egyben meg is oldja a bűneit, hiszen azt mondja, hogy az emberi közösségben segítséget talál ahhoz, hogy megtisztuljon a bűnétől.
A vers végén található a dátum, amely a költő életében fontos időpont lehet, és segíthet a szöveg további értelmezésében.
A bibliatudomány szempontjából a versben fellelhető a bűn és megbocsátás kapcsolata, valamint a vallási közösség szerepe is. A bűn fogalma és annak következményei is megjelennek a versben, amelyek a keresztény morális tanításokkal kapcsolatosak. A patrisztika és skolasztika perspektívái a bűn és bűnbánat témakörében tovább mélyíthetik a verselemzést, és bevonhatják a keresztény teológia és filozófia elméleteit is.