Fekete éjjel a földre szálltak
Izzó lángnyelvek,
Hogy kiégessék az emberszívből
A bűnt, a szennyet...
Templomok alján szikrázó szemmel
A Krisztus állott.
Suhant a korbács: »A templomomból
Ki a kufárok!«
S hasadó reggel, hogy visszaszálltak
Fáradt lángnyelvek -
Az emberszívek helyén vak, üszkös,
Tátongó seb lett.
És kiürült mind a fényességes
Templomok alja.
Bent csak az Úr állt. Lecsüngő jobbját
Egy állat nyalta...