Esmérek én egy vént. - Ki az: - Neve nincsen:
     Régen eladta már aztat is a kincsen;
Sőt míg bírt is véle, magában tartotta,
     Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. -
Hol lakik? - Ott látszik, ama kapu megett,
     Egy ház, melyet náddal önnönmaga szegett.
Van két palotája a Piac-utcába,
     De azt a rácoknak adta árendába;
Maga e kunyhóba éhezvén kucorog,
     S elméjébe mindég a drágaság forog.
Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,
     Tisztelvén a Mammont örök áldozattal.
A bús gond béesett orcájában hever,
     Mérget kedveltető kincseiből kever.
Oly sárgák orcája sovárgó gödrei,
     Mint aranyára vert királyok képei:
Mint a sírból feljött halott útálsága,
     Amelyről minden húst a párka lerága.

Most is azért sóhajt és dúl-fúl magába,
     Mért nem adhatja az áert árendába.
S öszvekalkulálván saját számadását,
     Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását.
Gyász idők! - így kiált, vádolván az eget, -
     Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget
Ma csak harminc arany jött bé a kasszába,
     Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.
Azonba mely szörnyű károm következe: -
     Itt jajgat, s fejére kúlcsolódik keze -
Mely szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta,
     Lantornás ablakom ketté szakasztotta! -
Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő,
     Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő.

Stílusok

Egy vént keresek, de neve már rég eladott,
Múltja már a kincsesládában ragyogott.
Titokban tartotta, amíg birtokolta,
Másnak ingyen mesélni nem mert boldogolta.

Hol lakik? - Azon a kapun túl látom őt,
Egy házban, amit nád dalolt le dombon fölött.
Két palotája volt a Piac utcában,
De azokat árendába adta a rácoknak lázban.
Egy kunyhóban húzza meg magát éhezve,
Fejében pörög mindig a drágaság bűvölete.

Láda mellett ül sovány arcocskával,
Mammon tisztelésére örök áldozattal.
A bánat bent ül az arcának mélyén,
Mérges kincseiből életet elkever.

Arcán sárga gödrök mélyen rekedtek,
Mint az arany árára vert királyi érmék.
Mint a sírból visszatért halott undor,
Mely leszaggatja minden húst a parazsat.

Most is sóhajt és magába dúl-fúl,
Miért nem adhatja el a kincseket tőlünk?
Összeszámolja magában minden kiadást,
Nyögve bűnbakolja a szörnyű pazarlást.

Szomorú idők! - kiáltja, az eget vádolva,
Egy rövid nap mennyi veszteséget hagyva!
Ma csak harminc arany került a kasszába,
De kilencven pénzt hiába adtam ki mára.

De milyen szörnyű veszteség következik ebből:
Itt jajong, kezével a fejére koppintva.
Mennyi kárt okozott az a szél, amely elrabolta pénzemet,
A lámpaablakomat is ketté hasította!

Tűnődik, talán sajnálhatja is azt,
Hogy a versben ingyen és könnyen előkerült.

Rászegezem tekintetem, s próbálkozom is megszólítani,
     De nevét nem tudom már, hajdan a gazdagságot árulva;
Sőt amíg vagyonával ostobán is dúsult,
     Másnak ingyen szót adni nyomorúltnak kitartva. -
Hol lakik? - Ott látható, azon a kapu mellett,
     Egy ház, melyet saját maga épített náddal.
Két palotája volt a Piac utcában,
     De aztán külföldre adta el nyers darabon;
Maga pedig e kunyhóban éheztette lelkét,
     S elgondolásaiban mindig a gazdagság forog körül.
A pénzes láda előtt ül sovány arcával,
     A Mammonnak örök áldozatra fókuszálva.
A borongó gond orcáján halmokban hever,
     Egyesíti a méregtelenséget kincsei halmai.
Arcának sárgás gödröi oly szomjazó szemekkel,
     Mint az aranyon árult királyok arcképei;
Mint a sírban fekvő halott unalomérzése,
     Amely a húst mind lerágja idővel.

Most is ezért sóhajt és háborog magában,
     Miért nem adhatja el a vagyonokat nyers darabban.
S összeadva saját számításait,
     Nyögi saját ostoba pazarlását.
Gyászos idők! - így kiált, Bűnösként az eget belemélyedve -,
     Nézd, egyetlen rövid nap mekkora veszteséget okozott!
Ma mindössze harminc arany érkezett a kasszába,
     Mégis kilencvenet pazaroltam hiába.
De mi szörnyű veszteség következik belőle: -
     Itt siránkozik, kezeit a fejére kulcsolva -,
Mily szörnyű veszteség! Egy szél elrabolta pénzemet,
     A lámpásos ablakomat ketté hasította!
Elbújik magába, és talán sajnálja magát,
     Hogy a versben ingyen és aprópénzért előjött.

Egy derék emberen töprengek ám fennhangon,
Ki ismeretlen nevet visel jócskán.
Rég eladta minden kincsét már önkéntelen,
Másnak mondani menten kincseit nem merem.
Hol lakozik ez a titokzatos alak a végtelenen?
Az a ház ott, a kapu mellett, könnyű megnézni szemmeliben.
Két palotája van a Piac-utcán nézhetően,
De idegeneknek bérbe adta őket kegyelettel.
Magában ül a kunyhóban vékony arccal megéhezve,
Elméjét a drágaság körül forogja mindenállandóan.
Ül a pénzes láda mellett fogyott arcával,
Az anyagi javakat örökké tisztelvén újabb áldozattal.
Bús gondjai betetőztek orcáján ellenvetésre,
Mérges keveréket készít pazar kincseiből véglegesen.
Arca sárgáknak sorsördöngő mély gödreinek elkesergőjei,
Akár az aranykorona-képek, melyek aranyozott képeken vannak, keresztbemaszva.
Mint a sírból feltámadt halott undorító mivolta,
Melyről mindent a szertartó rág le minden húst.
Most is ezért sóhajt és magába mormog,
Miért nem adhatja az árát harmadrészbe.
Összeszámolva a saját költség számadásait,
Nyögve ítéli károsan el a hatalmas beruházásait.
Siránkozó időszakok! - így kiált, égre mutatva -
Látod csak, egy rövid nap alatt mennyi el lesz vesztegettve.
Ma csak harminc arany került a kasszába megnyúzva,
Mégis kilencven aranyat vetettem a szélbe feleslegesen.
De micsoda szörnyű károm rá visszatér tovább,
Itt zokog és tenyerét feje fölé emelve dobja.
Micsoda szörnyű kár! A szél ellopott mindent, csak úgy eltűnt,
Az ablakomat megkinálta és darabokra törte!
Ezen tűnődik, talán ő is megsajnálja azt,
Hogy a versben ilyen könnyen, ingyen szóval megjelent.

Elemzések

A vers Csokonai Vitéz Mihály "Zsugori uram" című műve. A versben a szerző egy vénségben járó önző, szeretet nélküli ember életét és gondolkodását ábrázolja.

A vers a magyar irodalomtörténetben a középkori költészet hatását viseli magán. A versformája a reneszánsz költészet hagyományait követi, a sorok rímelése például az abbáziai rendszerben épül fel. Emellett az alkalmazott nyelvezet és képek az irodalmi klasszicizmus hatását is sejtetik.

A nemzetközi szépirodalomban a versben található önző karakter és az őt körülvevő világ ábrázolása összekapcsolható mondjuk Balzac Értelem és érzelem című regényével, ahol az ábrázolás központjában szintén egy önző és kapzsi főszereplő található. A versnek emellett hasonlóságot mutat az angol keletkezésű versekkel, amelyekben szintén számos olyan jellemző megtalálható, mint az előítéletek, a pénzért való szenvedély, és a társadalmi, gazdasági környezet hatása az egyén életére.

A versben megjelenő képek és metaforák is több összeköttetést hozhatnak más művekkel. A foszlott ház, a vénség jelei, és a sárgás orcájú karakter szimbolikus jelentést hordoznak, utalva a romlásra, az elmúlásra és a hiúságra. Ilyen szimbolikus elemeket találhatunk például Shakespeare szerelmi tragédiáiban vagy Edgar Allan Poe sötét verseiben.

Összességében a vers az önző, kapzsi karakterét, és a hozzá társított szeretetlenséget és hiúságot ábrázolja. Ez a központi téma átfedésben lehet a magyar és nemzetközi irodalmi művekben megtalálható hasonló karakterek és témák ábrázolásával.

A versből nehéz konkrét természettudományos felfedezéseket vagy kutatási eredményeket megállapítani, mivel Csokonai Vitéz Mihály Zsugori uram című vers elsősorban egy társadalmi kritika, egy szegény ember helyzetének bemutatása.

Azonban, ha a mai természettudományos felfedezésekkel kapcsolatos elemeket szeretnénk beleépíteni a vers elemzésébe, megpróbálhatunk spekulálni néhány közvetett kapcsolatra:

1. Az egészség és a gyógymódok: A versben többször utalás történik a főszereplő sárga, beteges arcára. Az elmúlt évszázadok természettudományos fejlődése és az orvostudomány előrelépései lehetővé teszik, hogy sok olyan betegségnek és kórjelenségnek, amelyeket korábban nem lehetett megoldani, ma már hatékony gyógymódokat találjunk.

2. Technológia és kommunikáció: A versben található utalások arra, hogy a főszereplő panaszkodik és vádol valakit, mivel nem tudja tovább adni az árut, azt jelzik, hogy a kommunikáció hiányosságaira és a hírek terjedésére utal. Napjainkban a technológia, például az internet és a mobiltelefonok, lehetővé teszi az információ gyorsabb terjedését és az üzleti kapcsolatok fejlődését.

3. Fenntarthatóság és a természetvédelem: A versben a ház, amelyben a főszereplő él, náddal van szegett, és csak az áldozatok helyiségeit adja bérbe. Ez lehetőséget ad arra, hogy beszéljünk a természeti erőforrások ésszerű használatáról és a fenntarthatóságról, valamint a környezetvédelem fontosságáról.

Ezek az elemek természetesen könnyedén érthetők és csak spekulációk, és nem tartalmaznak konkrét tudományos felfedezésekre vonatkozó információkat. A vers magjában nem foglalkozik természettudományos témákkal, hanem inkább a társadalmi és gazdasági környezetben jelennek meg.

A vers a teológia szempontjából többek között a gazdagság és a materializmus problémáját mutatja be. A főszereplő, a Zsugori uram figurája egy olyan ember, aki mindenét a pénznek rendeli alá, és a vagyonára összpontosít. A versben leírja, hogy Zsugori uram saját vagyonával húzza együtt a kuncsaftokat is, és maga csak a szegény kunyhóban éli le az életét. A Zsugori uram állandóan sóhajtozik és dúl-fúl magába, mert nem elégedett azzal, hogy csak kis összeget keres a pénzével, közben azt veszi észre, hogy sokkal többet költ ki, mint amennyit bevételként elkönyvel. Így azt kárhoztatja, hogy elpazarolta a pénzét.

A bibliatudomány szempontjából a vers rámutat a materializmus és a gazdagság veszélyeire. A Zsugori uram folyton sóhajtozik és vádolja az eget azzal, hogy miért nem tudja eladni vagyonát. Ez a vádolás és elégedetlenség viszont arra utalhat, hogy Zsugori uram az isteni gondoskodásra helyezte a hangsúlyt, ahelyett hogy magára vette volna a felelősséget a vagyonának kezelése tekintetében.

A patrisztika szempontjából a vers rámutat a földi gazdagság eltűnő jellegére és az állandó elégedetlenségre. A Zsugori uram a verseben megnevezett örök áldozattal tiszteli a Mammont. Ez az áldozat lehet akár anyagi jellegű is, de a Mammon szó jelentése is a földi vagyon, vagyis a földi dolgok imádása lehet. A patrisztika filozófusai hangsúlyozták az önmegtartóztatás és az elégedettség fontosságát a földi vagyon és anyagi jószágok iránt.

A skolasztika szempontjából a vers az egyén felelősségére utal a vagyonával kapcsolatban. Zsugori uram mindig másokat okol, mint például az eget, amiért nem tudja eladni a vagyonát, vagy a szélért, ami elrabolta a pénzét. A skolasztika a szabad akarat és a megfelelő döntések fontosságát hangsúlyozta, és azt, hogy az egyén vállalja a felelősséget a tetteiért.

Összességében a vers teológiai szempontból azt a problémát mutatja be, hogy a földi gazdagság és materializmus önpusztító lehet, és ahelyett, hogy boldogságot hozna az embernek, hiábavalóvá és elégedetlenné teszi. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szemlélete pedig kiegészíti ezt a problémát azzal, hogy rámutat a földi vagyon helytelen iránta való viszonyának következményeire, és azt hangsúlyozzák, hogy a boldogság és elégedettség inkább az isteni gondoskodásban és az önmegtartóztatásban rejlik.