Óh, Vénus terhes igája,
Hogy kell magam adnom alája.
     Nyakamat vas lánca szorítja,
     Szívem siralomba borítja.

Nem nyughatom és csak epesztem
Magamat könnyeknek eresztem.
     Éjjel szememet le se zárván,
     Siratom bal sorsomat árván.

Mint a szomorú egek éjjel
Sírnak mezeinkre le széjjel,
     Hogy a nap súgári nem égnek
     Tetején a csillagos égnek.

Sírok, zokogok keseregvén,
Könnyem mellyemre peregvén.
     Mint gerlice párja tavasszal,
     Nyögök itt sok ezernyi panasszal.

Egek! óh egyedűl tireátok
Kérést panaszolva bocsátok.
     Jaj! enyhítsétek emésztő
     Tüzemet, mert már megemészt ő.

Sok ezer búk terhelik éltem.
Egyet másikra cseréltem.
     Nincs vége az aggodalomnak,
     A bánatok annyira nyomnak.

Szánjátok, egek! nyavalyámat,
Könnyebbítsétek igámat.
     Enyhítsetek állapotomban,
     Én tömjént gyújtok azonban.

Óh, mézzel elegy keserűség,
Kínnal teljes gyönyörűség!
     Óh, Vénus terhes igája!
     Hogy kell nyakam adnom alája.

Elemzések

A vers a teológiai szempontból a szerelmi szenvedést és bánatot mutatja be. Az első négy sorban a költő azt panaszolja, hogy Vénusz terhes igája alá kell adnia magát. Ezekben a sorokban a teológiai vonatkozás mellett megjelenik a klasszikus mitológia is, ahol Vénusz, a szerelem istennője képes az embereket maga alá hajtani, és így szenvedést okozni.

A következő három versszakban a költő folytatja panaszát, miszerint képtelen nyugodni és csak könnyeket engedni. Itt a biblatudomány megközelítése adhat magyarázatot a szövegre, ahol a könnyek a bűnvallás és megtisztulás szimbóluma lehet. A költő mintha szenvedne a bűneiért és bűntudatáért, amit könnyekkel igyekszik enyhíteni.

A továbbiakban a költő egy hasonlattal jellemzi állapotát, amikor az ég is sír, ahogy ő is zokog és kesereg. Itt a patrisztikus nézőpontban a bűnbeesés utáni állapotra utalhat, amikor az ember és a teremtett világ is szenvedést kell viseljen magán.

A következő versszakokban a költő arról beszél, hogy örökké panaszkodik és könnyezik, mint a gerlice párja a tavasszal. Itt megjelenhet a skolasztika nézőpontja, ahol a szerelmi bánat kaoakosisát, vagyis egy másik valami megváltoztatására való törekvést lehet értelmezni. A költő azt akarja, hogy valaki vagy valami változtassa meg állapotát, könnyebbítse meg igáját.

A következő versszakban a költő arra kérve az egeket, hogy enyhítsék tüzét, és könnyítse meg állapotát. Ez a vallási jelleg az igei hagyományra utalhat, ahol az ember Istenhez fordul ima formájában, kérvényezve segítséget.

A vers utolsó versszakaiban a költő azt kérleli a Vénusz istennőt, hogy enyhítse terhes igáját, és panaszolja, hogy miként kell neki adnia nyakát a szerelemnek. Itt a klasszikus mitológia keveredik a teológiai elemekkel, és a költő megjeleníti a szerelem mint szenvedés fogalmát.

Összességében a vers a teológiai szempontból a szerelmi szenvedés és kínlódás ábrázolására törekszik. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai segítenek megérteni a versben rejlő mélyebb összefüggéseket és jelképeket.

A vers első sorában megjelenik Vénusz, a római mitológia szereplője, a szerelem és szépség istennője. Az első sorban említett terhes igára utalás lehet arra, hogy a szerelem és a szenvedély súlya nyomasztó lehet, és hogy a szerelem maga is olyan erő, amelynek alá kell hajolni.

A második sorban a "nyakamat vas lánca szorítja" kifejezés lehetővé teszi, hogy az embernek súlyos teherként kell viselnie a szerelem kötőereit, ami rámutathat a szerelem korlátaira és a kapcsolatok nehézségeire.

A harmadik sorban a "szívem siralomba borítja" kifejezés arra utalhat, hogy a szerelem fájdalmat és szomorúságot okozhat, és hogy az ember a szerelmi csalódások miatt könnyeivel könnyít, közelebb hozza a mai pszichológiához.

A negyedik sorban az "Éjjel szememet le se zárván" kifejezés azt sugallja, hogy az ember álmatlansággal vagy alvászavarral küzdhet a szerelem miatt. Ez szintén kapcsolódik a modern tudományhoz, amely kutatja a lelki egészséggel kapcsolatos problémákat és az alvászavarokat.

Az ötödik sor a természetet használja metaforaként, utalva arra, hogy a szerelmi bánattól és fájdalomtól az egész világ szenvedhet. Ez hangsúlyozza az emberi érzelmek és a természet közötti kapcsolatot, amelyet a modern természettudomány és ökológia is tanulmányoz.

A hatodik sorban a "nyögök itt sok ezernyi panasszal" kifejezés valószínűleg a szerelmi bánat okozta panaszokra utal, amelyek számtalan lehetnek. Ez arra utal, hogy a szerelmi kérdések és a szerelem által okozott fájdalmak igen sokrétűek lehetnek, és ezeket lehetetlen számbavenni vagy megoldani.

A hetedik sorban az "egyedűl tireátok" kifejezés arra utal, hogy az égbolt felé fordul a panaszával, és kéri az égi lényeket, hogy könnyítse meg szenvedését. Ez egy kérés a természettudomány fejlődése és tapasztalatai révén felismert, hogy az embernek nincs uralma a sorsa és érzelmei felett.

Az utolsó sorban ismét megjelenik Vénusz terhes igája, amelyet a nyakán visel. Ez a sor megerősíti a verse elején említett igára utalást, és magában hordozza a szerelem és a szerelem fájdalma közötti ellentmondást, ami a modern pszichológia és érzelmi kutatások részét képezi.

Összességében a vers az emberi érzelmeket és szenvedéseket a természettel és a modern természettudománnyal kapcsolja össze. Hangsúlyozza a szerelem megpróbáltatásait, a szerelem és fájdalom ellentmondását valamint az ember és a természet közötti kapcsolatot.

A vers Csokonai Vitéz Mihály "Szerelmes panaszok" című művének részlete. Az alábbiakban az irodalomtudományi elemzéshez kapcsolódó lehetséges összefüggésekre térünk ki mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Stílus: A vers hagyományos, rímes formában íródott, ami a 18. század klasszicista költészetének jellemzője volt. A rímek és a szabályos verselési rend alapján a vers könnyen emészthető és hallgatható. Ez a stílusirányzat a magyar szépirodalomban Az első nagy magyar költőhöz (Berzsenyi Dániel) köthető, míg a nemzetközi szépirodalom terén például Jean Racine vagy Alexander Pope műveiben is megtalálható.

2. Szerelmi téma: A vers egy szerelmi panaszokkal teli monológ, amely azt a fájdalmat és szenvedést mutatja be, amelyet a lírai én a szerelem hatalma alatt érez. A szerelem és az érzelmek a szépirodalom egyik állandó témája mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban. Például Szentimentalizmus korában Jean-Jacques Rousseau és Johann Wolfgang von Goethe is nagy jelentőséget tulajdonítottak a szerelmi érzéseknek és a romantikus líra kifejezésének.

3. Természeti képek: A versben számos természeti kép található, amelyek a lírai érzelmeket és a természet közötti kapcsolatot jelképezik. A természeti képek gyakori elemek a romantikus irodalomban, ahol a természet az emberi érzelmek és az emberi sors tükröződésének színtere. A magyar irodalomból Ady Endre és József Attila alkotásaiban is találunk hasonló természeti képeket.

4. Lelki állapotok és kifejezésmód: A versben a lírai én szenvedést és bánatot fejez ki, szomorúsága és panaszkodása a központi téma. Az emberi lelkiállapotok és érzelmek ábrázolása a szépirodalom alapvető eleme mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban. Például Friedrich Schiller műveiben vagy William Shakespeare drámáiban is gyakran találkozhatunk lelkiállapotok és érzelmek komplex ábrázolásával.

5. A női szereplők szerepe: A versben a lírai én a női szereplő, Vénus és a szerelem közötti kapcsolat fájdalmát és szenvedését fejezi ki. Az irodalomban gyakran találkozhatunk olyan művekkel, amelyek a női szereplők szerelmi bánatát és kiszolgáltatottságát ábrázolják. Az erotikus és szerelmi témák mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban gyakoriak, például Petrarcában, Baudelaire-ben vagy Sylvia Plath műveiben.

Ezek csak néhány lehetséges összefüggés az adott vers és az irodalomtudomány területe között. Fontos hangsúlyozni, hogy az irodalomtudományi elemzésnek számos más szempontja is lehet, és minden elemzés egyedi lehet, attól függően, hogy milyen tételeket és összefüggéseket szeretnénk kiemelni.