Nézd el, a hangos filoméla - nénje,
     A tavasz hogy jött, kiderűle fényje, -
     Fészkel és kedves fiait segíti,
     Majd kirepíti:

A hazánk buzgó fia így cselekszik,
     Durva vaksággal hevesen veszekszik,
     Mert okos így lész valahára és ép
     A nyomorúlt nép.


Elemzések

A vers elején a filoméla, egy madárfajta, megjelenik, és a tavasz érkezésével a fényben jelentkezik. Ez a rész természettudományos szempontból az évszakokhoz és a madarak viselkedéséhez kapcsolódik. A kutatók ma már részletesen tanulmányozzák az évszakok hatásait az élőlényekre, beleértve a madarak vonulási és fészkelési szokásait is.

A második részben a költő az ember viselkedését említi, hogy durva vaksággal veszekszik, majd okossá válik. Ebben az értelemben a vers arra utalhat, hogy az emberi társadalom fejlődése során az emberek nyomorúságból okosabbá válhatnak. Ez kapcsolódhat az evolúcióhoz és az emberi viselkedés genetikai és kulturális változásaihoz.

A versben nem találhatók olyan konkrét részletek vagy utalások, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a legfrissebb természettudományi felfedezésekhez. Azonban a madár viselkedésének és az emberi fejlődésnek említése megnyitja a lehetőséget arra, hogy a természettudományos kutatásokat és felfedezéseket összekapcsoljuk a versben megjelenő témákkal és gondolatokkal.

A vers Csokonai Vitéz Mihály tollából származik, és irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggést mutat. Először is, fontos megemlíteni, hogy Csokonai a XVIII. század magyar irodalmának egyik kiemelkedő alakja volt. A vers a filoméla, vagyis a nádi énekesmadár metaforáját használja a tavasz és a hazafiasság költői ábrázolására.

A vers első sora az ún. allúziós hagyományra utal, mivel felidézi a filoméla nevét, amit magára az ének madarára vonatkoztat. Ez a hagyomány az európai irodalomban is gyakran előfordul, például William Shakespeare is használta a Hamlet című drámájában.

A vers második sorában az "a tavasz hogy jött" kifejezés egy toposz, vagyis közhely, amely a tavaszt az évszakok megújulásának időszakával hozza összefüggésbe. Ez a toposz számos irodalmi műben megtalálható, például a francia romantikus költő, Victor Hugo verseiben is.

A versben megjelenő filoméla és a tavasz motívum az irodalmi szimbolizmus körébe tartozik, amely a természeti képek által a belső állapotokat és érzéseket jeleniti meg. Ez a stílusirányzat a francia szimbolista költészetből terjedt el, és hatással volt a magyar és más nemzetközi irodalmakra is.

A vers további eleme, hogy a hazafiasságot a filoméla viselkedésével hasonlítja össze. Ez a rímhagyományon és költői kifejezésen alapuló metafora szintén gyakori az irodalomban. A hazafiság témája sok műben megjelenik, például a magyar klasszikusoknál, mint Petőfi Sándor vagy Arany János.

A vers utolsó sora pedig a nyomorúságban élő nép helyzetére utal. Ez a társadalomkritika motivációja, amely szintén gyakran felbukkan az irodalomban. Ezt a témát főként a szociális realizmus időszakában dolgozták fel, de megtalálható a kortárs irodalomban is.

Összességében tehát a vers magába foglal számos irodalomtudományi összefüggést. Ez a magyar irodalom klasszikus hagyományát és a nemzetközi szépirodalmi stílusokat egyaránt képviseli.