A vers formai jellemzői: A vers Csokonai Vitéz Mihály egyik költeménye, amely négy szakaszra van osztva. Mindegyik szakaszban az a-b-a-b rímképlet használata figyelhető meg. Az első szakaszban az üres - - - - - - - - sor a refrén, amit a második szakaszban a Tőkét, húzzad a tőkét, a harmadikban pedig a Tőke, tőke, szép Lilim! sorok váltanak fel. A versben végig folyamatosan jelen vannak a megszólító személyek, akik között vásári hangulatot idéző köszöntéseket és parancsolásokat is felfedezhetünk. A szótagszáma az első szakasz sorainak rendszertelen, a második szakasztól kezdve pedig minden sorban nyolc szótag van. A versben nincs hasonlat, metafora vagy más képi elem, a költő inkább a szókincs, a ritmus és a rímképletek játékára épít.
Az alkotás irodalomtörténeti kapcsolatai: A versben megfigyelhető a klasszikus magyar irodalomra, különösen a 18. századi felvilágosodás korára jellemző nyelvjárás és stílus, amit korabeli költők, például Batsányi János is használtak. Csokonai műveiben a korabeli magyar nyelv gazdagságát és zeneiségét törekszik megmutatni.
A vers nemzetközi kapcsolatai: A versben nem jelentkeznek konkrét nemzetközi kapcsolatok, de a formai felépítésben lehetnek hasonlóságok a francia szonettel vagy a klasszikus német lírával. Egyesek szerint Csokonai költeményeit Jean-Jacques Rousseau írásai is inspirálhatták.
A tartalmi elemzés: A vers kezdődik egy szerelmi vallomással, amelyben a megszólaló (vélhetően Csokonai) panaszkodik, hogy már nem hoz szánkát vagy hintót a lány számára, és neki sem jut kérő. Ezt követi a tőke és a főkötő szimbolikus felruházása, ami egy későbbi házassági ajánlatot jelöl. Az adott sorokban megjelennek a társadalmi elvárások, amelyek szerint a tőke és a főkötő fontos elemek a házasságban. A versben a költő azt fejezi ki, hogy vágyakozik egy szerelmi kapcsolatra, és bár a sors elválasztotta őket, az érzések erősek és könnyeket hullat. Az utolsó sorokban a költő újabb szerelmi névvel megszólított szereplőt tűz ki célul, aminek alapján a vers következő részei újabb kéréseket és vallomásokat tartalmazhatnának. Azonban a vers félbeszakad, és nincs konkrét konklúzió.
Összességében a vers rövid, de érzelmekben gazdag szerelmi vallomás, amelyben a költő a társadalmi elvárások, a kötelezettségek és a sors közötti küzdelmet ábrázolja. A formai felépítésben és a nyelvezetben az 18. századi magyar felvilágosodás korába illeszkedik, amelynek hatásai a költő munkásságában tükröződnek.