Mint vagy, óh édes kesergő!
Hazám végső oldalán?
Te most is jajgatsz a csergő
Források megett talán?
Vagy a vasvári bérceknek
Horpadásit keresed
S a hív, de néma köveknek
Kiáltozod kedvesed?
Vagy tán biztos almafádnak
Aljában múlatozol,
S az esthajnalon nimfádnak
Nevére sohajtozol?
Óh, öleld meg szép vidéked!
Mert te még boldog vagy ott,
Ahol a szerencse néked
Egy árnyékos fát hagyott.
1802. június