Szép elméd nézzem-e, vagy nemes lelkedet?
Erdődi! mindkettő naggyá tett tégedet,
Hígabb éggel táplált Múzsádat ölelem,
Eredeti magyar szívedet tisztelem.
Írj, s félistenekké lésznek ama nagyok,
Kik dicséreténél én, én kisebb vagyok.
Majd a te neved is szent marad minálunk,
Sírodra érdemlett borostyánt plántálunk:
Addig is siratván e hazánkfiait,
Csak az vígasztal, hogy bírunk még két Vayt.
1801. július 7.
A fenti vers egy baráti levéllel indul, amelyben Csokonai Vitéz Mihály megdicséri Erdődi Lajos elméjét és lelkét. Az első sorok arra utalnak, hogy Erdődi rendkívül tehetséges és eredeti gondolkodó. Ezt követően a versben már a magyar költészet nagy alakjairól tesz említést, akiket az irodalmi világ félistenekként tisztel.
Azonban a mai természettudományos szempontokat figyelembe véve, néhány összefüggést is fel lehet fedezni a versben. A költő a "hígabb éggel táplált Múzsádat ölelem" kifejezésével arra utal, hogy a művészetek, köztük a költészet is áthatolhatja és inspirálhatja a tudományos gondolkodást. A versben megjelenik egy olyan kihívás is, hogy a szerző csak akkor érezheti kisebbnek magát, ha a dicsérete a mai "nagyoknak", vagyis azoknak köszönhető, akik a természettudományos kutatásokban jelentős felfedezéseket tettek.
A vers utolsó része, amely a síroknál elhelyezett borostyánra vonatkozik, emléket állít a hazánkfiai elhunytaknak. Ebben az értelemben a természettudományok is fontos szerepet játszhatnak az emlékezésben és a történelem megőrzésében. Ezt az utalást erősíti az is, hogy a költő kiemeli a két Vay nevű embert, akik szintén híresek voltak a magyar történelemben és akikhez szintén kapcsolódik a síremlékük.
Összességében a vers a természettudományos gondolkodást és kutatást tiszteletben tartja, kiemelve a művészet és a tudomány közötti kapcsolatot. Ezzel párhuzamban a sírba jutottak emlékének fenntartása is fontos szerepet kap a versben.
A vers alapgondolata az, hogy a költő elismerést és tiszteletet mutat Erdődi Lajos felé, aki szép elmével és nemes lélekkel rendelkezik. A költő elismeri Erdődi tehetségét, és úgy tartja, hogy írásaival ő is istenekhez hasonló nagyságra emelkedhet.
A bibliatudomány szempontjából a versben nincsenek direkt hivatkozások vagy utalások, amelyek Bibliai szimbólumokra vagy témákra utalnának. Azonban a versben elhelyezett énnélküliség, az alázat, és a földhözragadtság elvei lehetnek visszavezethetők a Bibliai tanításokra, amelyekre a bibliatudomány is épít.
A patrisztika szempontjából a versben megjelenik a költő alázata és tisztelete Erdődi iránt, akár egyenértékűen a szentek tiszteletével. A költő tiszteli Erdődi nemes lelkét és szép elméjét, amelyeket isteni ajándékként élvez. Ez visszakereshető a patrisztikus tanításokban, melyek az isten adományként megadott képességeket és értékeket hangsúlyozzák.
A skolasztika szempontjából a versben megjelenik az értelemben és a lélekben megmutatkozó nagyság értékelése és dicsérete. Az értelmi és lelki képességek fejlesztése és kiaknázása fontos szerepet játszik a skolasztikus teológiában. A költőnek a saját kisebbsége, a nagyokhoz való viszonya is megjelenítésre kerül, ami a skolasztika szellemiségével is kapcsolatban áll, ahol a nagy tanítók és teológusok tisztelete és alázata jellemző.
Más szemszögből nézve, a vers általánosságban megjeleníti a költő és a befogadó viszonyát, valamint az irodalom és a költészet erejét a kultúrában és a társadalomban. A költő elismeri Erdődi tehetségét és azt, hogy írásai által naggyá válhat. Ezért a vers által az irodalom és az írás hatalmát is kiemelhetjük.
Csokonai Vitéz Mihály Erdődi Lajoshoz című vers irodalomtudományi szempontból vizsgálva, érdemes megemlíteni a következő összefüggéseket mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban:
1. Témaválasztás: A vers az egyik költő azonos korabeli költőtársához szól, ami a költői kapcsolatokat és a lírai személyességet jelzi. Ez a lírai interakció és a barátság motívuma megtalálható más költőknél, például Arany János és Petőfi Sándor levelezésében is.
2. Rímképletek és verselés: A vers hagyományos rímképleteket használ, ami a korabeli magyar költészet stílusára utal. Ez a hagyományos verselési forma jellemző volt például Ady Endre költeményeiben is, amelyek szintén azonosították magukat az irodalmi hagyományokkal.
3. Költői nyelv és stílus: Csokonai a versben egyszerre használja az egyszerűbb, hétköznapi nyelvet (pl. "uzsonna") és a magasztosabb, lírai nyelvezetet (pl. "hírlátó lant"), ami a költő saját stílusára jellemző. Ez a kettősség szerepel más magyar költők műveiben is, mint például Arany Jánosnál, aki egyaránt alkalmazta a népies és az irodalmiasabb nyelvezetet.
4. Népköltészeti hatások: A versben megjelenik a népköltészeti motívum, pl. a borostyán és a Két Vay nevének említése. A népköltészeti elemek és hagyományok használata jellemző volt a romantikus költőkre, mint például Ady Endre és Kosztolányi Dezső is, akik magukba foglalták és feldolgozták a népköltészeti hagyományokat.
5. Hatások a nemzetközi irodalomból: A versben megjelenik a költői ambíció és a nagyszerű költők tisztelete, ami hasonló a romantikus költők motivációihoz, például William Wordsworth és Lord Byron műveiben is. Az elismerés és a tisztelet fontos motívum a nemzetközi költészeti hagyományokban is.
6. Szerelem motívum: A versben megjelenik a szerelemhez kapcsolódó motívum, amely a lírai költészet egyik alappillére. Ez a motívum szintén megtalálható más költők műveiben, például Radnóti Miklós és Sappho verseiben is.