A vers Csokonai Vitéz Mihály szerelmi bánatát és a változásokat, amiket átél, közvetíti az olvasó felé. Az első versszakban a költő elpanaszolja barátjának, hogy miért hagyja magát ilyen könnyen elveszíteni a vidámságot és miért válik gyává, amikor korábban mindig boldogan és magabiztosan élt. A második versszakban arról beszél, hogy most bús és komor, és mindent felhagyott, pedig korábban nagyon sikeresen és társaságkedvelően élt. Megemlíti, hogy korábban volt egy kedvese, Lilla, akit nagyon szeretett. A harmadik versszakban már csak szomorkodik, nem kedveli a társaságot és mindent hiányol. Egészül ki, hogy hiányolja Lillát, aki eltűnt az életéből.
A versszakok közötti összefüggés azonban nem csak a költő érzelmi állapotában rejlik, hanem a vers felépítésében is. Az első két versszakban a költő a múltbeli boldogságot és sikerét meséli el, míg a harmadik versszakban a változását és az elveszett boldogságot. Ez az időrendben való előrehaladás a versben segít elmesélni a költő érzelmi állapotának alakulását és eljárni a múltból a jelenbe.
A vers magyar irodalmi összefüggése pedig az, hogy a 18. századi költészet tipikus szerelmes lírai műfajba sorolható. Jellemző rá a személyes érzelmek közvetítése és a közvetlen nyelvezet használata. A szerelmi bánat, az elidegenedettség és a változások témája szintén gyakori ezekben a versekben.
Nemzetközi irodalmi összefüggések között megemlíthetőek a romantikus költészetben megjelenő hasonló témák és érzések. Sok romantikus költő írt a szerelemről, a bánatról és az elidegenedettségről, valamint arról, hogy az élet hogyan változtathatja meg az embert. Az angol költő, Lord Byron is gyakran írt olyan verseket, amelyekben a költő érzéseit közvetíti.