Esküszöm, szép Lilla! hidd el,
Hogy miólta kellemiddel
     Megkötöztél engemet,
Már azólta semmi szűznek,
Semmi nyílnak, semmi tűznek
     Nem nyitom meg szívemet.

Esküszöm; s e szent hitemnek,
Melyet adtam édesemnek,
     Pontjait meg nem csalom.
Kérlek is reménykedéssel,
Hogy viszonti esküvéssel
     Kösd le szíved, angyalom!

Esküszöm hószín kezedre,
Rózsaszádra, tűzszemedre,
     Hogy te léssz csak kedvesem.
Esküszöm, hogy míg csak élek,
Más szerelmet nem cserélek;
     Vagy Lilim, vagy - senki sem.

Elemzések

Az "Az esküvés" című vers természettudományos szempontból sajnos nem tartalmaz olyan elemeket, amik közvetlenül összefüggésbe hozhatók a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. A vers inkább az érzelmekre, az esküvel való kötelezettségre és a hűségre fókuszál.

Azonban, ha egy kicsit előrelépünk és megnézzük a kapcsolatot a természettudomány és a házasság között, akkor találunk érdekes elemeket. A modern természettudományos kutatások rávilágítottak arra, hogy az emberi párkapcsolatokban a hormonok és a kémiai jelzések nagy szerepet játszanak. A szerelmi érzelmek például olyan hormonok, mint az oxytocin és a dopamin hatására alakulnak ki az agyban. Ezek az információk segíthetnek jobban megérteni és megmagyarázni az emberi kapcsolatokat, beleértve a házasságot is.

Emellett az ökológia és a környezeti tudományok eredményei is rávilágíthatnak a házasság és a természet közötti kapcsolatra. A fenntartható fogyasztás és az életmód fontossága, az ökológiai lábnyomunk csökkentése mind olyan témák, amik a házasság és a családi élet során is figyelmet érdemelnek.

Ezen kívül, a genetika és a genomika területén végzett kutatások is relevánsak lehetnek a házasság témakörében. Az öröklődő tulajdonságok és a genetikai variációk lehetnek fontosak a párok egészségének és reproduktív képességének szempontjából.

Bár "Az esküvés" című vers nem közvetlenül korlátozódik a természettudomány legfrissebb felfedezéseire, az emberi kapcsolatok, a hormonális és genetikai összefüggések témái természettudományos kutatások által támogatott területek, amik hozzájárulhatnak a házasság megértéséhez és a párok harmonikus együttéléséhez.

A vers teológiai szempontból vizsgálva, a következő elemekre hívja fel a figyelmet:

1. Eskü: A vers elején a költő esküszik szerelme hűségére és elkötelezettségére. Az eskü egy olyan szent fogadalom, amely Isten előtt történik, és a következetességet és elkötelezettséget jelenti. Ez a vallási dimenzió azt jelzi, hogy a költő számára a szeretet szent és elkötelező kapcsolat, amit Isten előtt kell vállalni.

2. Szent: A versben többször előfordul a "szent" jelző, különböző dolgokat illetve az esküvőt nevezi szentnek a költő. A szent szó a vallási szférára utal, amely a vallásos hitet, tiszteletet és hódolatot foglalja magában. Az esküvő maga is egy vallásos rítus, amelyben a hit és Isten jelen van.

3. Hitem: A költő megerősíti a hite sérthetetlenségét és igazságát, amelyet adott szerelmének. Ez a hittel kapcsolatos nyilatkozat a vallási hagyományokból fakad, ahol a hit és a hitbéli kötelezettségek fontos szerepet játszanak.

Bibliatudomány: Az esküvő témája és a vallási dimenzió az Ó- és Újszövetségre való utalásokat is felvet. Az eskü bibliai kontextusban is fontos szerepet játszik, például Isten esküvel köti magához az embereket. A szent fogadalom és a hűség kérdései szintén több bibliai történetben megjelennek, mint például Jákob és Ráhel története.

Patrisztika (korai egyházi írók): A szent és vallási dimenzió hangsúlyozása a patrisztikában is jelen van. A korai egyházi írók felszólították a hívőket a szent és elkötelezett életre, valamint a hűség fontosságára. Ez a vers is ezt az elvet követi, amikor a költő esküvel biztosítja szerelmének a hűségét.

Skolasztika: A skolasztika arra törekedett, hogy a vallási hitet és a filozófiát összekapcsolja. A versben az eskü és a szeretet közötti kapcsolat valószínűleg a skolasztikus tanultakból inspirálódhatott. A skolasztikusok megpróbálták racionálisan kifejteni és bizonyítani a vallásos doktrínákat, és a hit és értelem kapcsolatát hangsúlyozták.

A vers Csokonai Vitéz Mihálytól származik, és címe "Az esküvés". A vers egy szerelmi esküt tartalmaz, amelyet a költő szép Lillának ad. Ebben az értelemben az irodalomtudomány szempontjából a vers a romantikus líra kategóriájába tartozik, ami a 18. és 19. századi irodalmi mozgalom.

A versben a költő esküt tesz szép Lillának, melyben megígéri, hogy hűséges marad és nem nyitja meg a szívét más szerelmet keresve. Ez a csengő lírai levelezés az európai romantikus irodalom és a szerelmi költemények között található összefüggésre utal.

A versnyelv a romantikus líra sajátosságait tükrözi; érzelmekre és a szeretetre való összpontosítás, valamint a természeti motívumok használata jellemző erre a korszakra. A költő gyönyörű képeket alkot, amikor esküszik a szerelmére, mint például a hószín kezére, rózsaszínre és tűzszemére.

A versben található eskü tematikája és a szerelmi kötelék megerősítése a szonett műfajával is összefüggésbe hozható, ami a reneszánsz korszakból ered. Ezzel az összefüggéssel a vers visszatekintést mutat az európai irodalom történetére és annak különféle műfajaira.

Összességében a vers Csokonai romantikus költészeti stílusára és az európai romantikus és reneszánsz költeményekhez való kapcsolatára koncentrál. A szerelmi eskü és a költő lírai kifejezése a romantikus irodalom alapelemeit képviseli, míg a szonettforma révén a mű az európai irodalmi hagyományokhoz illeszkedik.