A vers teológiai szempontból értelmezve arra utalhat, hogy az emberi értelem és érzelem valamilyen isteni erő hatására alakul és fejlődik. Az első részben Árkilok nem engedi, hogy saját szülöttit, azaz a verseit, szerelmével elpuhítsa. Ez arra utalhat, hogy a művészi alkotásokat isteni ihletésből származtatja, és nem engedi, hogy az érzelmek befolyásolják a tartalmat.
A vers második részében Ámor, azaz a szerelem istene megjelenik és megtámadja Árkilokot, aki korábban sem engedte, hogy a szerelme befolyásolja a verseit. Ezt a támadást az lehetne értelmezni, hogy az érzelmek mindig sűrűn behatolnak a művészi alkotásokba, és olykor az érzelmek hatása is megmutatkozik az alkotás tartalmában.
Az utolsó részben Anákreon örömmel felszedi Árkilok verseit, és elmondja, hogy belőlük ő is kivesz egy-két csomót, amelyekből bor és szerelmetesség sugárzik. Ez a rész arra utalhat, hogy a teológiai szempontból fontos az érzelem és az értelem egyensúlya, azaz a művészet és a vallás összekapcsolódása.
A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjaira való tekintettel a vers alapján nehéz lenne konkrét összefüggéseket megállapítani, mivel ezek a teológiai irányzatok a kereszténység és a vallásosság más területein éltek. Azonban a vers általános teológiai megközelítése és az értelem és érzelem egyensúlyának fontossága az említett irányzatokban is jelen van.
Más ötletek szerint az is érdekes lehet, hogy a versben jelen vannak az ókori görög mitológia istenei, mint például Árkilok és Ámor. Ez a vallási és mitológiai vonatkozás is fontos lehet a teológiai értelmezésben.