Mindennél jobb hír vagy, óh, te édes estve,
     Nyúgodalom képe melybe van lefestve!
Édes szenderedést mert ez mutogatja,
     Mély álom szelével a bajt elmúlasztja.
E' pihenteti meg a törődött testet,
     Az ember képére új életet festet,
Mert fáradtság miatt bár halálra szálltak,
     De álom vitézi azok ellen álltak.
Akik egész napot nyughatatlansággal,
     Testeket gyötörik a sok fáradsággal,
S ha munkájok után testek kezd lankadni,
     Oly orvos az álom, mely erőt tud adni.
Akire szunnyasztó mákját bőven ejti,
     Fáradtsága terhét az könnyen felejti;
Akiknek szíveket a bú általjárta,
     Az öröm reményét már tőle elzárta,
Csupán álom által tér meg minden vére,
     Kívánt nyugvás után tér meg erejére.