Lilla! kellemességednek
És mosolygó szépségednek
     Ínt-ébresztő balzsama
Érzésimet megszédíté,
Megbájolá, részegíté,
     S perre indította ma.

Köztök nagy csata lázadott,
Melyet az abból támadott
     Szép dicsőség okoza,
Hogy melyik az, ki tégedet
Megérezvén, felébredett
     S nékik ennyi jót hoza?

Mindenik nagy hevességgel
Perlett, hogy e dicsőséggel
     Bírjon a többek felett.
Ílyformán szóltak egymásnak,
Míg a heves civódásnak
     Lelkem által vége lett.

Szaglás

Tudjátok-é? hogy magatok
Másfelé andalogtatok,
     Más tárgyon szúnyókálva;
Mikor a táncnak őltözött
Szépség leányai között
     Lilla eljött sétálva;

Mikor egy zőld hársfa mellett
Egy kis szellő rámlehellett
     Ámbróziás illattal:
Melyet mihelyt észrevettem,
Inatok felébresztettem
     Édes csiklándozattal.

Látás

Elsőben is mély álmomból,
Tévelygő andalgásomból
     Nemde én pattanék ki?
Látták éles nyilaimat,
Villámló pillantásimat
     A múlatság környéki.

Míg tüzes szemem sokára
Ráakadt a szép Lillára
     S féloldalt reácsapott;
Ah, mikor a több szem között
Látásunk öszveütközött
     S egymástól lángot kapott;

Ah, mikor szűz pillantása
S elevenebb kacsintása
     Kétszer az enyímre lőtt:
Bezzeg mind felpattantatok,
Bezzeg eloszlott álmatok,
     Mely lankasztott azelőtt.

Lebegő bársony hajain,
Elefánttetem vállain
     Mely szép színek játszottak!
Rózsát mosolygó ajaka,
Hószín mellye, márvány nyaka,
     Ah, miként elragadtak!

Hallás

Hát mikor mély sóhajtása
S bágyadt hangon tett szólása
     Ébredt fülembe hatott?
Édes ájulás lepett el,
Mely egy mennyei élettel
     Kecsegtetett, bíztatott,

Mikor mellé ereszkedtünk,
S végre, hogy sok kérést tettünk,
     Ezt mondotta: szeretek!
Ah, e szóra vérünk égett,
És minden elevenséget
     Ti is levetkeztetek.

Mikor mézes beszédjére
Örök hűséget ígére
     S íly bíztató hangon szólt:
"Szeretek! Téged kedvellek,
Csak néked élek, lehellek,
     Míg be nem féd a sírbólt."

Akkor óh, mert e szavának
Oly édességi valának,
     Hogy élet ömlött belénk
Egy legédesebb mennyei
Öröm gyönyörködései
     Kezdtek repesni felénk.

Mikor kedvesének mondott,
Elvett minden bút és gondot
     Ez az édes nevezet;
És hízelkedő nyelvének
Mézén locsogó szívének
     Mindnyájunk temjénezett.

Tapintás

Közte a temjénezésnek
S e mennyei ihletésnek,
     Kezeim felemelém,
És jótételét hálálván,
Ez imádni való bálván
     Szent testét megölelém.

Ah, halhatatlan istenek!
Mit érzettem! ah, milyenek
     Voltak gyenge karjai,
Melyek mikor rám hajoltak,
Nálok gyengébbek nem voltak
     A rózsák harmatjai.

Mellyét Ámornak melege
Olvasztván, gyengén pihege
     Bíbor fátyola alatt.
Kezemet tévén szívére,
Sűrűn vert; és minden vére
     Hozzám örömmel szaladt.

Mint a hó a nap hevétől,
Úgy az ő tűz-szerelmétől
     Mind elolvadva valánk.
Életünk belé kőltözött,
S ölelő karjai között
     E világnak meghalánk.

Ízlés

Mit ér a szép gyümőlcs maga,
Bár kedves a színe, szaga,
     Ha jó ízzel nincs tele?
Ti csak Lilla szépségére
Bámúltatok s méz ízére
     Egyiktek sem űgyele.

Nincs a nektár olyan édes,
Amelyet tőlt Ganymédes
     Jupiter csészéjébe.
Óh, nem bír az annyi jókkal,
Hacsak azt egy ílyen csókkal
     Fel nem vegyíti Hébe.

Íly mannával nem kínálja
Gazdag lakosit Panchaia
     Vagy más déli tartomány.
Ennél édesebb itala
Bármely királynak sem vala
     Óh, mennyei adomány!

Óh, méznél édesb ajjakok,
Minő nektárt csorgattatok
     Rózsaszín kelyhetekből!
Mely kellő csókok valának,
Melyeket kőlcsön szopának
     Hév ajjakim ezekből!

Lelkem

Mit civódtok? ah, szűnjetek,
Híveim, mit versengetek?
     Csak Lillát imádjátok.
Lebegjetek gyönyörűség
Szárnyain s az örök hűség
     Pontjára mozgassátok.

Miolta kellemit velem
Éreztettétek, tisztelem
     És imádom azolta.
Rabja vagyok rabszíjjain,
Rengetvén nyájas karjain,
     Szívem hozzá csatolta.

Én párját nem tapasztalok.
Néki élek, néki halok.
     Ő énnékem mindenem.
Jer, Lilla! jer; érzésemet
Mind ébreszd fel és engemet
     Ne hagyjál veszteglenem!

Elemzések

Ez a vers nem tartalmaz olyan konkrét tudományos témákat vagy felfedezéseket, amelyeket a mai természettudomány legfrissebb eredményeivel lehetne összekapcsolni. A vers inkább az érzelmek kifejezésére és a szerelem által kiváltott élmények leírására összpontosít.

Azonban, ha a természettudományi szempontokat vonatkoztatni szeretnénk a versre, több lehetőség is van. Például a versben említett tárgyak és élőlények közvetetten kapcsolódhatnak a természethez. A versben szereplő zöld hársfa és az abban található ámbróziás illat utalhat a növényvilágra és az illatanyagokra vonatkozó kutatásokra. A beszédben említett méz és gyümölcsök édessége pedig az íz érzékeléséhez és az élelmiszertudományhoz kapcsolódhatnak.

Továbbá, a versben leírt érzékelési tapasztalatok és azok hatása a testre és az elme állapotára arra ösztönözhet bennünket, hogy a kognitív tudomány vagy az agykutatás területére tereljük a figyelmünket. A versben említett érzékelések (szaglás, látás, hallás, tapintás, ízlés) és azoknak a testre gyakorolt hatásai is érdekesek lehetnek a tudomány szempontjából.

Összességében tehát a versben nem találhatóak konkrét hivatkozások a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseire, de az emberi érzékelés és az azokkal kapcsolatos élmények természettudományos vonatkozásai megragadhatóak és további vizsgálatokra érdemesek lehetnek.

A vers elsősorban az érzékek és az érzelmek kapcsolatát, hatását és versenyét mutatja be. Csokonai Vitéz Mihály a versben központi szerepet ad a szépségnek, az érzékenységnek és az érzékek által keltett élményeknek. A verseny és vetélkedés elemét az indítja el, hogy melyik érzék tudja a legjobban megérezni és megragadni Lilla szépségét.

A versben megjelenik a látás, hallás, szaglás, tapintás és ízlés érzéke is. Az érzékek és az érzelmek kapcsolata erős, például a látás összeütközése érzelmek felé ébredést és lángok egymás közt lángra lobbanását idézi elő. A versekben a szereplők teleszívárványozzák Lilla testét és jellemét. Az érzelmek átélt, látni, hallani, érezni, érezni és ízlelni vágyott. Ezek az érzések elviszik őket egy egészen más, mennyei világba a mindennapi élettől.

A versben megjelenő motívumok nemzetközileg is ismertek és népszerűek. Az átalakulás, a szépség és az érzékek vágya olyan témák, amelyek széles körben megtalálhatóak a világirodalomban. Az érzések és érzékenységek bemutatása és a szépség iránti vágy sok kultúrában központi témaként jelenik meg.

Összességében a vers a vágy, az érzékek és az érzékenység területén a szépség iránti versengést, valamint az érzékek és az érzelmek összefonódását mutatja be. A verszetek az érzések és az érzékenységek világában utazik, és a vers szépségével és vágyával a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén is kapcsolatba hozható.

A vers a szerelem és érzékek témakörét dolgozza fel, így teológiai szempontból többféle megközelítés lehetséges. Az alábbiakban bemutatom a bibliatudományi, patrisztikai és skolasztikus nézőpontok összefüggéseit a verssel.

Bibliai szempontból a vers a szerelem és a testi vágyak kérdését boncolgatja. Az érzékekkel és azok hatásával kapcsolatos jelenségek az Énekek énekében is megjelennek, ahol Salamon és a sulamita leányka egymást dicsérik. Az Énekek énekében a szerelem szimbolikus jelentése is hangsúlyos, ami a természet metszéspontjára, az emberi - isteni szerelemre utal. A versben a testi érzékek gyönyörével való szembesülés, a szerelem örömének leírása szintén ehhez a síkhoz kapcsolódik.

Patrisztikai szempontból a vers a testi vágyak megfékezését hangsúlyozza, és arra int, hogy a lelki értékek és a szerelem Istenhez való kapcsolat előtérbe helyezése fontosabb, mint a testi kielégülés. A szerelem és a testi vágyak az aszkézis és önmegtartóztatás gyakorlásával szabályozandók, hogy az ember közelebb kerülhessen Istenhez és elérhesse a lelki boldogságot.

Skolasztikus szempontból a vers azzal foglalkozik, hogy az érzéki élmények hogyan vezethetnek az igazság megismeréséhez és az értelmi fejlődéshez. A skolasztika megvizsgálta a tapasztalaton és az érzékeken keresztül eljutott ismeretek érvényességét és megalapozottságát. A versben is látható, hogy az érzéki tapasztalás és az érzékek hatása mennyire meghatározza az embert, és az érzelmi tapasztalás is szerepet játszik az intellektuális fejlődésben.

Más ötletként fontos megemlíteni, hogy a vers a szerelmi érzések és a szépség megmutatásával az isteni szépség és szeretet felé irányítja a figyelmet. Az elragadtatás és az érzelmek kifejezése által az ember közelebb kerülhet Istenhez és az isteni szépséghez, és ezáltal részesülhet az öröm és boldogság tapasztalatában.

Összességében a vers teológiai szempontból a testi és lelki vágyak, az érzékek szerepének és hatásának megértésével foglalkozik. A bibliai, patrisztikai és skolasztikus nézőpontok pedig különböző aspektusokat hoznak a fókuszba a vers értelmezésében.