Minden érez gerjedelmet,
S én kerűljem a szerelmet?
És csak én legyek hideg?
Hát
a szépet
S a
faképet
Nem külömböztetni meg?
Mért adott ízlést a szemnek,
Kőlcsönös bűbájt a nemnek,
E világnak bőlcs Ura?
Hogy
szeressük
S
félrevessük? -
Éj, az ám a ha-ha-ha!
Még az ifjúság szememben
Csillog, és virgonc eremben
Véremet jól érezem:
Hát
ha ennek
Lángba
mennek
Zsúrolási,vétkezem?
[Három ember volt, barátom,
Mind a hármáról a fátom,
Hogy ne éljen, már teve,
Hókus,
Bókus,
Pellidókus
Őkegyelmeknek neve.
Ők az ifjaknak tűzéről
És ledér természetéről
Szűntelen zsorváltanak,
A
világnak,
Dámaságnak
Kancsukái voltanak.
Szint' a hatvant érte Hókus,
Hitvesét féltette Bókus,
És magáról egy se hitt.
Pellidókus,
Mint
a mókus,
Játsza önnön farka... csitt!]