Gyakran a setétes üregű barlangnak
Rejtekébe fényes kincshalmok
lappangnak,
Gyakran a természet láthatatlan karja
A keserű alá az édest takarja,
A kezeket sértő tövissek bokrai
A lágy tapintású rózsák
hajlékai,
Melyeknek ha színét s kinyílását nézem,
Csudálkozásomat szűntelen
tetézem.
A nyílás ideje amíg el nem haladt,
Kucorog a rózsa zőld boríték
alatt,
Majd osztán levelit széjjelebb taszítja,
Gyenge bimbócskáit részekre
hasítja,
S pirosló újjait onnan kimutatja,
Mellyel a kíváncsi szemet
csalogatja.
Végtére kinyílván egészen kebele,
Kereken egymásra tekerűl levele,
Leveleit pedig oly szín palástolja,
Hogy azt a festő kéz hiába
majmolja.
A hajnal is midőn ettől kölcsönözött
Színnel ékeskedő köntösbe
öltözött,
Ilyen ruhájában feltetszik az égen,
Diadalmaskodik vénusi szépségen,
A gyenge orcáknak rózsaszín fedele
Forró szeretetet sok szívben
nevele.
Maradj tehát festő, penzel minden mázza;
Mert e' néked minden műved
megalázza.
Elemzések
Csokonai Vitéz Mihály "A rózsa" című versét irodalomtudományi szempontból is elemezhetjük. Az első figyelemre méltó dolog, hogy a vers hagyományos verselése, rímképlete, és struktúrája van, ami a romantikus és a klasszikus költészetre jellemző. Ezzel a verseléssel és struktúrával az író kapcsolatot teremt a klasszikus irodalommal és hagyományokkal.
Magyar irodalom szempontjából a versben megfigyelhető egyes szimbólumok és képek használata. A rózsa jelképezi a természet szépségét és törékenységét. A tövissek pedig a szépség mögött megbúvó veszélyt szimbolizálják. Ez a szimbolika a romantikus irodalomra jellemző, amelyben a természet és az emberi érzelmek kapcsolata fontos szerepet játszik.
Nemzetközi szépirodalom területén a vers az emberi érzelmek és az érzékiség megjelenítésével hasonlítható néhány költészeti műhöz. A versben megtalálható erotikus jelleg és a rózsa szimbolikus jelentősége hasonlít az Arthur Rimbaud francia költő munkáihoz, aki gyakran használt természeti és érzéki képeket verseiben. Ezenkívül a versben megfigyelhető a tárgyak és érzelmek közötti kapcsolat kifejezése, ami hasonló William Shakespeare költészetéhez.
Összességében a "A rózsa" című vers magyar irodalmi hagyományokhoz és romantikus motívumokhoz kapcsolódik. Ugyanakkor hasonlóságok fedezhetők fel néhány nemzetközi szerző műveivel, különös tekintettel az érzéki képek és szimbólumok használatára.
A vers teológiai szempontból a teremtett világ és az isteni gondviselés kapcsolatát boncolgatja. A sötét üregű barlang, ahol a fényes kincshalmok lappanganak, jelképezi a természet láthatatlan titkait és az isteni jelenlétet. Ez arra utal, hogy Isten azáltal, hogy az ember számára nem minden nyilvánvaló és könnyen megérthető a világban, felkelti az ember kíváncsiságát és csodálatát.
Az, hogy a természet láthatatlan karjai a keserű alá az édest takarják, arra utal, hogy Isten a teremtéssel kapcsolatos nehezségek és szenvedések mögött is ott rejtőzik az élet édes oldala. Ezzel a gondolattal a vers arra is hangsúlyozza, hogy a természetben az ellentétek között is megtalálható és megérezhető Isten jelenléte és gondoskodása.
A tövissek bokrai és a lágy tapintású rózsák hajlékai azt szimbolizálják, hogy a természetben a fájdalom és a gyönyör együtt létezik. A rózsa szépsége és puhasága a Bibliai gondolatokkal is összefüggésben van, hiszen a bibliai értelemben a rózsa Jézus Krisztusra és az emberi üdvösségre mutat.
A rózsa fokozatos nyílásának leírása arra utal, hogy a teremtett világban a változás és a fejlődés folyamatosan jelen van. Ezzel összhangban a rózsa kinyílása és színváltozása az emberi élet és végzet szimbólumává válik.
A versben jelen van a természet és a művészet kapcsolata is. A rózsa szépségét festéssel próbálják megörökíteni, de azt mondják, hogy hiába is próbálkozik a festő, mert a rózsának olyan szín palástja van, amit a leggyakorlottabb festő sem tudna megrajzolni. Ezzel a gondolattal a vers arra utal, hogy a teremtett világ szépsége és gazdagsága a végsőkig megközelíthetetlen és felfoghatatlan.
A vers végén a festőre buzdítanak, hogy penzel minden mázzát, vagyis fessen mindenféle szépséget, mert minden alkotása a művész szemszögéből is megalázza az összes többi művet. Ezzel a gondolattal a vers arra hívja fel a figyelmet, hogy a teremtett világ ábrázolása és megértése minden művész számára fontos és értékes feladat.
A Csokonai Vitéz Mihály A rózsa című vers természettudományos szempontból is érdekes megközelítést nyújt. A versben megfigyelhető, ahogy a természet és az ember közötti kapcsolatot ábrázolja, valamint a rózsa fejlődését és szépségét leírja.
Az első sorokban a sötét barlang rejtélyeire utal, amely a tudomány mai állása szerint ismeretlen területeket rejt magában. Ezen túlmenően, ahogy a fényes kincshalmok is a barlang mélyén rejtőznek, úgy az ismeretlen területeken is felfedezhetünk még láthatatlan kincseket vagy új jelenségeket a természetben, amikre még rá kell bukkanni.
A versben említésre kerülnek a rózsák és a tövissek, amelyek szintén természeti jelenségek. Manapság a virágok és a tövisek mikroszkopikus vizsgálatával a botanikusok és genetikusok megértik a rózsafélék biológiai mechanizmusait, amelyek a fejlődésüket és a virágzásukat irányítják. A rózsák magukban hordozzák a szépséget és a puhaságot, ami természettudományos kutatások során felfedezésre kerülhet.
A vers másik részében a rózsa fejlődése kerül bemutatásra. Az idő múlásával a rózsa fokozatosan kibontakozik a zöld burkolat alatt, majd a bimbók részekre nyílnak és végül teljesen kinyílnak. Ez a folyamat a botanikában és a biomatematikában is tanulmányozható kulcsfontosságú folyamat, amelynek a végeredménye a virág teljes szépsége és formája.
A vers utolsó részében a rózsa leveleinek színe kerül bemutatásra. A rózsa levelei olyan intenzív és csodálatos színeket hordoznak, amelyeket a festő nem tud tökéletesen megjeleníteni. Ez azért van, mert a természetben sokkal többféle árnyalatot és finomságot tud előállítani, mint azt bármelyik emberi kéz lenyomata.
A vers végén a hajnalt hasonlítja a rózsa szépségéhez, amely szintén természeti jelenségként említhető meg. A hajnali ég is rendkívüli színekkel pompázik, amik a természettudomány felfedezéseinek köszönhetően az égkép szépségéhez is hozzájárulnak.
A vers által tehát a rózsa természetes fejlődése és szépsége kapcsolódik a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel, mint például a mikrobiológia vagy a botanika. A vers arra buzdítja a festőket, hogy próbáljanak meg minden apró részletet megjeleníteni művészetükben, hiszen a természetnek mindig lesznek újabb csodái, amik felfedezésre várnak.