- - - - - - - - - - - - - -
     Jertek a mezőt szemlélni
S azzal az örömmel élni,
Melyet érez csupán a bőlcs szív,
     Jertek a boldog helyekre,
     E szabad mezőségekre,
A napnak áldott világa hív.
     Te pedig, Uram! szívünkbe,
     Munkáid szemlélésünkbe
Egy mennyei hév örömet tőlts,
     Hogy e vőlgyben járkálásunk,
     A virág közt múlatásunk
Előtted kedves légyen és bőlcs,
     Mely kedvesen illatozik,
     Mely kedvesen játszadozik
A nyugati széltől, minden ág!
     Szívünket mint mulattatja,
     Ah miként csiklandoztatja!
- - - - - - - - - - - - - -