1
Mely csuda gyötrelem ez, hogy a szerelem
       búmra most malommá lett,
Hol mint gabonáját, éngemet, szolgáját
       szép Céliával őrlet,
Siralmam patakja az kereket hajtja,
       kin lisztté létig töret.

2
Ím, az nagy szerelem miatt búsult lelkem
       már szinte haranggá lett,
Kit szerelem bennem félen vér ellenem,
       rám támadván amellett,
Azért kong jajszóval, zúg fohászkodással
       szegény, nyugalma helyett.

3
Mint egy kristálykövet soha el nem törhet,
       noha éget, verőfén,
Úgy az én szívemet, noha vall gyötrelmet,
       el nem rontja tüzes kén,
Csak gyúl szegény s hevül, mert szertelenül fűl,
       mint kristály, kit süt hév szén.

IN EANDEM FERE SENTENTIAM

1
Kiáltok, csak bolygok, mint megszélhűdt ember,
Mert belöl égek, mint tűzben száraz kender,
Gondom, búm, veszélyem véghetetlen tenger.

2
Paradicsombéli szépség ábrázatja,
Virágzó szép tavasz képe állapatja,
Szépségnek s nemcsak szépnek magát mondhatja.

 

Elemzések

Az előadott vers Balassi Bálint "Ötödik - Kiben az Célia szerelméért való gyötrelemről - szól, hasonlítván a szerelemet hol malomhoz - s hol haranghoz" című művéből származik. A vers természettudományos szempontból nézve nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatóak lennének. A vers a szerelem metaforáját használja, és leírja a szerelem gyötrelemét.

Az első sor kiemeli a szerelem gyötrelmét, és hasonlítja azt egy malomhoz, ahol mindent összemorzsolnak. Ebben a részben nincs olyan elem, ami a természettudományhoz kapcsolódna.

A második sorban a szerelmet hasonlítja egy haranghoz, ami mélyen megszólítja a szívet. Itt sem találhatunk olyan elemeket, amelyek a természettudományhoz kapcsolódhatnának.

A harmadik sor a szívvel hasonlítja össze a szerelmet, és azt mondja, hogy akárcsak egy kristálykövet, nem lehet elrontani. Ez a rész sem hoz kapcsolatba a természettudományos felfedezésekkel.

A vers utolsó része a költő kiáltását és fájdalmát fejezi ki, amelyet a szerelem okoz. Ez a rész sem kapcsolódik a természettudományhoz.

A vers teológiai szempontból szerelmi gyötrelmét és az ahhoz fűződő hasonlatot mutatja be. A következőkben részletesen kifejtem a vers teológiai vonatkozásait.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenik a szerelem és a gyötrelme, amelyek az emberi tapasztalaton keresztül átértelmezhetőek. A gyötrelmet az első versben a malomhoz hasonlítja a költő, ahol a gabonát, illetve önmagát örleti szép Céliával. Ez a hasonlat a megpróbáltatásra, a nehézségekre utal, amit a szerelem hozhat az ember életébe. A második versben pedig a szerelem az emberi lélekre hasonlító haranghoz hasonlított, amely megkong jajszóval és fohászkodással. Ez a hasonlat pedig a vallásos emberi tapasztalatokat jeleníti meg, ahol a szerelem által okozott gyötrelmek megfelelnek a vallási tapasztalatoknak, amelyek a lelket megszólítják és mélyebb vallási élményeket hoznak létre.

A patrisztika (az első évszázadtól a középkorig terjedő katolikus teológiai irányzat) nézőpontjából a versben megjelenik az emberi szerelmi tapasztalat és a vallásos tapasztalat kapcsolata. Az emberi szerelmi tapasztalaton keresztül a költő átéli a gyötrelmet, amelyet a szerelem okoz és ezt hasonlítja a vallási tapasztalathoz, ahogy a gyötrelmet megjeleníti a harang. A vallási tapasztalat pedig átlépi az emberi érzelmek határait és mélyebb kapcsolatot teremt az isteni tapasztalattal.

A skolasztika (a középkori filozófiai és teológiai irányzat) nézőpontjából a versben megjelenik az emberi lélek és a szerelem kapcsolata. A költő azt mondja, hogy a szív megszervezhetetlen, hasonlóan ahhoz, ahogy a kristályt nem lehet elrontani. Ez ismét azt mutatja, hogy a szerelem egy olyan vágyat és szenvedélyt hoz létre, amely nem irányítható és ellenállhatatlanul fűti a szívet. A skolasztikus teológia hangsúlyozza, hogy az emberi lélek vágyakozó és szenvedélyes természete az isteni irányításra vár, és csak Istennel való kapcsolatban találhat teljesítést.

A versben tehát egyértelműen megtalálhatók a szerelem és a gyötrelmek, valamint vallási tapasztalatok és az emberi lélek kapcsolata. A bibliai tapasztalatok, a patrisztikus és skolasztikus teológiai gondolkodás is felismerhető a versben. Az emberi szerelem és a vallásos tapasztalatok összekapcsolása megerősíti a teológiai szempontokat és a vallási dimenzió fontosságát az emberi életben.

A vers irodalomtudományi szempontból több összefüggést mutathat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A vers jellegére tekintve az egyik lehetséges kapcsolat a reneszánsz líra, különösen az olasz reneszánsz költészet. A versben megjelenik a szerelem és a szenvedés motívuma, ami jellemző a reneszánsz lírára, például Petrarca szerelmes verseire. A versben említett "Célia" név is hasonlít a Petrarcára, aki egyik fő alakja volt a reneszánsz lírának.

Magyar irodalomtörténeti szempontból a versben megjelenik a Balassi Bálintra jellemző reneszánsz költészeti stílus. Balassi a magyar reneszánsz kiemelkedő alakja volt, és a versben megjelenő témák és képek is jellemzőek reneszánsz költészetére. Ez a vers a bánat, a szerelmi szenvedés és a szerelem paradox jellegét mutatja be, ami a magyar reneszánsz költészet nagyon fontos témája volt.

Egy másik összefüggés a nemzetközi költészettel a szimbolizmus területén található. A versben megjelenő képek és metaforák síkja, például az érzékekhez kötődő motívumok (pl. malom, harang, gabona) és az érzelmek szimbolikus jelentése hasonlítható a szimbolisták költészetére, akik gyakran használták a képi és szimbolikus nyelvet verseikben.

Egy másik kapcsolódási pont a romantika költészetével lehet. A versben megjelenő szenvedés és szerelmi gyötrelmek a romantika jellemző témái közé tartoznak. A romantikus költészet gyakran foglalkozott a bánattal, a szenvedéssel és az érzelmi fájdalommal, és a versben ezek a témák is megjelennek.

Ezek csak néhány lehetséges összefüggés, de a vers más irányokban is értelmezhető és kapcsolódhat más irodalmi irányzatokhoz vagy szerzőkhöz.