ugyanazon nótára

1
Bizonnyal esmérem rajtam most erejét,
Szívemben felgyúladt szerelemnek tüzét,
Sebesen égését,
Kit tűrök naponkint egy szép víg kegyesért.

2
Annak személyének drága ékessége,
Szabadságomot már magamtól elvette,
Rabságra vetette,
Kínlódom érette, vette is eszébe.

3
Látja szerelmemet, hozzá hívségemet,
Azt jelenti, hogy ő sem gyűlöl éngemet,
De azért éltemet
Szüntelen kínozza bűntelen fejemet.

4
Akaratomban ő semmit megmívelni
Nem akar énnékem semmiben engedni,
Sőt lelkem rontani
Igyekezik jó voltomért megútálni.

5
Semmi azért nékem világban már éltem,
Két szememnél több sincs, ki sirasson éngem,
Óh, én szegény fejem,
Magamot mint vesztém, mire juta ügyem!

6
Szívem nyughatatlan titkon ő magában,
Bú miatt gyötrődik, fárad bánatjában,
Nagy kínvallásában
Emésztetik, mint fa tűztűl sebes lángban.

7
Ím, sok példát hallván, mint vesztém enmagam,
Tudván, hogy így járok, mégis elhajlottam,
Nézd, mire jutottam,
Hogy tudva magamot kínra bocsátottam.

8
Bizony nem vethetek senkire egyébre,
Csak magam eszére; de medgyek, ha erre
Vett az ő szépsége,
Hogy magamot érte ejteném az tőrbe.

9
Annak szép személye és víg tekintete
Kit nem gerjesztene gyönyörű beszéde,
Örvendetessége?
Penig érte, és nem másért vagyok ebbe.

10
Légyen az én kínom ő egészségéért,
Légyen halálom is bátor személyéért,
Ám szenvedjek azért,
Csak ne útáljon meg én hív szerelmemért.

11
Jót várnék őtőle, de ő csak gonosszal
Fizet különb-különbféle sok kínokkal,
Kegyetlen válasszal,
Kivel éngem megöl gyakorlatossággal.

12
Nem panaszolkodom semmit már felőle,
Azt sem érdemlettem volna bizony tőle,
Hogy nagy szerelmébe,
Éngemet már bévett, vagyok szeretője.

13
Tulajdona vagyok, szabad ő énvélem,
Rabja vagyok; medgyek, ha megöl is éngem,
Vagy csak gyötri lelkem:
Szabad, ihon vagyok, övé szegény fejem.

14
Hiszem, ha esméri idővel énbennem,
Hogy nem csalárd szívvel személyét szeretem,
Talám megszán engem,
S nem lészen kegyetlen örökké ellenem.

15
Éngem noha mostan előle elűze,
Búcsúmot úgy adá, mint számkivetésre,
De talám meg végre
Jutok őnékie valaha eszébe.

16
Azért immár nékem el kell most indulnom,
De elmémet ugyan itt kell nálad hadnom,
Rólad gondolkodnom,
Légyen Isten hozzád, édes vigasztalóm!

17
Nem úgy mégyek el, hogy lennék nálad nélkül,
Mert miként hogy test nem élhet lélek nélkül,
Így te szerelmedtűl
Soha nem válhatom meg halálom nélkül.

18
Ne felejts el azért te is, kérlek, engem,
Ha immár elűzél, csak ne gyűlölj, lelkem,
Enyhíts meg szerelmem,
Mondd: Ez bizony igen szeret vala engem.

19
Az versszerző neve fel vagyon jegyezve,
Könnyhullatásiban rendelte ezt egybe.
Keserves énekbe;
Ha Istent szereted, ne tréfálj meg érte!

 

Elemzések

A vers teológiai szempontból a szerelmi viszonyról szól, és többek között kifejezi a szerző kínját és szenvedését a szerelméért, valamint a szerelmének ellenséges hozzáállását.

Bibliai szempontból a versben megfigyelhető a bűn és a bűnbocsánat témája. A szerző megérti, hogy vágya és szerelme bűnös, mert elválasztja Istentől és nem enged az ő akaratának. Ugyanakkor érzi, hogy Isten nem gyűlöli, mert látja és értékeli őszinte szerelmét. A versben tehát megjelenik a bűnbánat és a vezeklés motívuma is.

Patrisztikai szempontból a versben megfigyelhető a szerző megalázkodása és alárendelése az Isteni akaratnak. A szerző elfogadja, hogy Isten szerelméért szenvedjen és gyötrődjön, és megtalálja a lelkében a lemondást és önmegtagadást.

Skolasztikus szempontból a versben található az isteni szeretet paradoxonja. A szerző hűséges és őszinte szeretettől való elutasítása miatt szenved, és úgy érzi, hogy Isten kegyetlen válasszal és kínokkal viszonozza szerelmét. Ez a paradoxon magában hordozza Isten rejtélyes és megfejthetetlen terveit, amelyeket az emberi értelem nem mindig képes megérteni vagy elfogadni.

Ezen kívül más teológiai szempontok is létezhetnek, attól függően, hogy a befogadó milyen vallási vagy teológiai hátterrel rendelkezik. A vers többek között felfedheti a szerző vallási hitét, a bűntudatát és a reményét az isteni kegyelem iránt. Emellett a versben megjelenő költői képek és kifejezések is teológiai tartalmakat hordozhatnak, amelyeket az olvasó vagy értelmező további elemzéseivel lehet még jobban kibontani és megérteni.

A vers természettudományos szempontból nem tartalmaz közvetlen utalásokat vagy felfedezéseket. Azonban a természettudomány kortárs kutatási eredményeit felhasználva néhány elemet azonosíthatunk:

1. Az energia átalakulása: A vers első soraiban a szerelem tüzét említik, ami az energiaátalakulásra utalhat, hiszen a szeretettel kapcsolatos érzelmek és érzések is energetikailag mérhetőek.

2. Környezeti hatások: A vers több helyen említést tesz a tormentálásról, a kínzásról és a szenvedésről. Ez a mai természettudomány szerint összefüggésbe hozható azzal, hogy a környezeti tényezők (például a változó időjárás, az éghajlatváltozás) negatív hatással lehetnek az emberi életre és egészségre.

3. Az érzelmek és az agy: A vers többször említést tesz a szív és a lélek fájdalmáról. A modern tudományban az érzelmek és az agy kapcsolata egyre inkább előtérbe kerül, és kutatások történnek a fájdalomérzés, a boldogság és más érzelmi állapotok hátterének jobb megértése érdekében.

4. Emberi kapcsolatok: A versben megjelenő szerelmi kapcsolatok és fájdalmak tanulmányozása kapcsolatban lehet például a szociálpszichológiával, az emberi kapcsolatokban rejlő feszültségekkel és a szeretet jelenségével.

5. Pszichológia: A vers több helyen utal a szerelem és a bánat közötti kapcsolatra. A modern pszichológia területén folyó kutatások például arra keresik a választ, hogyan befolyásolja az érzelmek változása az emberi gondolkodást és viselkedést.

Ezek a példák csak néhány lehetséges megközelítést mutatnak arra vonatkozóan, hogy a mai természettudományos tudás hogyan kapcsolódhat a Balassi Bálint verséhez. Fontos megjegyezni, hogy a vers a mai természettudománynak csak hozzávetőleges visszavetítései, és a versek szemlélete és célja általában távolabb áll a tudományos vizsgálódásoktól.

A versem objektív elemzéséhez először fontos kiemelni a vers formai jellemzőit. A vers 19 versszakból áll, amiket egyenlő sorok (11-11 sor azonos rímes felépítéssel). A vers zárt forma, mivel a versszakok végén nincs rímrésztő fordulat, ami lehetővé teszi, hogy a gondolatok folyamata zavartalanul haladjon.

Ez a vers a szerelem és az elveszett, vagy megtagadott szeretet témáját járja körül. A költemény indulhat a magyar és a nemzetközi romantikus irodalom széles spektrumán belül, mivel a szerelmi vers a romantikus irodalom egyik fő, tipikus témája. A romantikus költészetben általában az elkövetett szerelem, a gyötrelem és a szenvedés kerül a középpontba, ahogy ebben a versben is látható.

A költeményben a költő fájdalmát és szenvedését fejezi ki, amit a cím (Negyedik) is előre jelzéssel szolgál. A magával ragadó szerelmi szereplő azt a költőt jelöli, akit a központi karakter nélkülözni fog, és aki szenvedést okoz neki. Ez a motívum megtalálható más romantikus költeményekben is, például Victor Hugo műveiben.

A versben említett szereplő általánosságban utal a klasszikus görög tragédiákban elterjedt "kiátkozott hős" karakterére, akit a szenvedés és a számkivetettség jellemez, és aki hatalom nélkül marad. Ez az összefüggések a nemzetközi szépirodalommal, különösen a görög tragédiákkal.

A költeményben használt nyelvi eszközök között megtalálható a rím, az alliteráció és a metaforák. Ezek mind gyakori eszközök a költészetben, és hozzájárulnak az érzelmek erős átadásához és a vers hangulatának kiemeléséhez.

Összességében elmondható, hogy a vers az irodalomtörténeti szempontból jellemző és gyakran használt romantikus témákat és nyelvi eszközöket alkalmazza. Az összefüggés a magyar és a nemzetközi szépirodalom között főként a romantikus irodalomra és a tragikus hős karakterére irányul.