ének olasz nótára

1
Keserítette sok bú és bánat az én szívemet,
Kiben régoltától fogva viselem életemet,
Nem tudok már mit tenni, hová fogjam fejemet,
Mert sok nyavalya után új kín gyötör most éngemet.

2
Reám mert hertelenséggel most az szerelem jüve,
Egy igen szép virág magának engem köteleze;
Egyetlenegy szépségem, mindéltig így kínzasz-e?
Az te hív szolgádat [...] megölni nem szánod-e?

3
Vége bár keserves éltemnek légyen, ha akarod,
Ha szerelmemet kínnal fizetni jobbnak gondolod,
Ám teljék néked kedved, csak hogy te jobb karod
Hozza el életemért nékem kedves halálomot.

4
Semmit mert nem gondolok immár szernyő halálommal,
Csak hogy ölessem meg te liliomszínő karoddal,
Én szerelmem, gyilkosom, boldog lészek azzal,
Ha az én kínaimnak végét éred halálommal!

5
Jóllehet, ha meg kell halnom, okát tudni akarnám,
Mert ha szerelmemért míveled ezt mostan énrajtam,
Az jóért hogy gonosszal akarsz lenni hozzám,
Nem illik, hogy szolgálatomért tőled így kínzassam.

6
Térj hozzám azért most, egyetlenegy gyönyörűségem,
Tégy te szolgáddá engem, én édes drága szépségem,
Mert csak tebenned vagyon nékem reménségem,
Hiszem, hogy még valaha megszánván, te jól téssz vélem.

7
Ímé, lám naggyal meghaladtad az te szépségeddel,
Azkinek nevét viseled te vezeték neveddel,
Az napnál hatalmasb vagy te két szép szemeddel,
Szép Diana is semmi hozzád magaviseléssel.

8
Látván minapi napon hajad aranyszínő voltát,
Kaláris szabású ajakid édes mosolygását,
Gyönyörű beszédednek hallám zengő szavát,
Álmélkodván csodálám az te rózsaszínő orcád.

9
Oly igen nagy ereje vagyon te két szép szemednek,
Akiket akarnak, megölnek, s ismét megélesztnek;
Az hónál fejérb kezed, kit Istentűl kérek,
Hogy rövidnap szorosan ölelvén rám keröljenek.

10
Nem illik azért néked lenni hozzám most félkedvvel,
Ha meggondolod, hogy kiket hadtam én éretted el,
Szántalan fáradságot vettem én érted fel,
Kiket is csak egyedül érted viseltem békével.

11
Az szükség viszen tőled ily igen messze most éngem,
Nem lehet az különben, el kell immáron sietnem,
Nagy víg kedvő szerelmem, ne felejts el éngem,
Végyed örökké való hív szolgálatomot nékem.

 

Elemzések

Ebben a versben nem találhatók közvetlen hivatkozások a mai természettudományos felfedezésekhez. A vers inkább a szerelem és a szenvedés témáját érinti. Az alábbiakban azonban találhatók olyan alapvető természettudományos fogalmak, amelyek kapcsolódhatnak a vershez.

1. Az idő: A vers több helyen is utal az idő múlására és az élet megpróbáltatásaira. Az idő múlása és az élet folytonossága a természettudományban is fontos téma, például az őskor és az evolúció kutatása során.

2. Érzelmek és az agy: A versben szereplő érzelmek, mint a bánat és a szerelem, az agyban és az idegrendszerben keletkeznek. A modern idegtudomány segítségével ma már sokat tudunk a különböző érzelmek kialakulásáról és az agy működéséről.

3. Emberi kapcsolatok: A vers fő témája a szerelem, a szeretet és az emberi kapcsolatok. Ezek a témák az emberi pszichológia és szociológia területéhez kapcsolódnak, amelynek felfedezései ismeretlenek voltak a vers készítésekor.

4. Érzékszervek: A versben szereplő szép szemek, haj és ajkak, a szépség megjelenítése az érzékszervek és a szépségészeti kutatások területéhez kapcsolódik.

Összességében a versben szereplő témák nem közvetlenül kapcsolódnak a mai természettudományos felfedezésekhez, de a szerelem, az érzelmek és az emberi kapcsolatok olyan természeti jelenségekhez kapcsolódnak, amelyekhez a mai természettudomány is hozzájárulhat a megértés és a tanulmányozás terén.

Az alábbi vers Balassi Bálint Huszonharmadik ének olasz nótára címmel ismert, és a költő szerelemről, szenvedésről, önfeláldozásról és a halál vágyáról szól. Az irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggést lehet felfedezni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Egyik fő jellemzője a versnek az olasz nóta műfajára történő utalás a címében. Az olasz nóta a reneszánsz időszakban virágzott, és a versszerkezetében, hangulatában is hasonlóságokat mutat a Balassi-verssel. Ez a szerelemről, szenvedésről és halálról szóló költemény alkalmazkodik az olasz nóta dallamvilágához és költői hagyományaihoz.

A versben megjelenik a romantikus szerelem motívuma, amely a magyar irodalomban és a nemzetközi irodalomban is gyakran előforduló témakör. A lírai én szenvedése és szerelemmel való kínzása egy olyan helyzetet tükröz, amelyre a romantikus költők gyakran reflektáltak. Ez a romantikus szerelem és szenvedés motívuma többek között például Shelley, Keats vagy Petőfi költészetében is megtalálható.

A versben megjelenik a költő önfeláldozása és a halál vágyának motívuma is. A lírai én kész meghalni a szerelmeért, és ezt az önfeláldozást magasztalja. Ez az önfeláldozás motívuma megtalálható például Shakespeare Rómeó és Júliájában, vagy Goethe Szenvedélyek tragédiájában is.

A versben megjelenő szerelmi személy és a költő közötti feszültség és ellentmondások szintén tipikusak a szerelmi líra műfajában. A költő kérdőre vonja a szerelmi személyt, hogy miért kínozza őt szerelmével, és egyúttal könyörög, hogy térjen vissza hozzá. Ez az ellentmondásos és szenvedélyes szerelmi viszony szintén többek között Shakespeare vagy Petrarcha lírájában is megjelenik.

Összességében tehát a Balassi-vers számos érdekfeszítő irodalomtudományi összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A vers teológiai elemzése lehetővé teszi számunkra a vallásos, isteni szerelem és az emberi lángolás kapcsolatának vizsgálatát. A következőkben részletesen elemezhetjük a verset a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjából.

A bibliatudományi megközelítés azt vizsgálja, hogy a versben felvetett kérdések, érzelmek és gondolatok mennyiben illeszkednek a Biblia tanításaihoz. Például az első versben a bú és bánat emlegetése arra utal, hogy a szerző szívét sok probléma keseríti meg. Ez emlékeztethet az emberi bűnre, amely a Szentírás szerint szenvedést és bánatot hoz a világba. Ugyanakkor a versben megjelenő szerelem és áhítat arra utalhat, hogy a szerző Isten iránti szeretetét és vágyát fejezi ki.

Az alábbiakban néhány konkrt kérdéssel foglalkozhatunk:
- A szerző kérdést tesz fel, hogy vajon szándékosan kínozza-e a szeretett személy. Ez a patrisztikus teológia koncepciójaival kapcsolatos (Augustinus például arról ír, hogy Isten megengedi a szenvedést, de az nem a személyes bűn miatt történik, hanem a megtisztulásért és a lelki fejlődésért).
- A harmadik versben a szerző nem féli a halált, mivel úgy érzi, hogy ez már megoldást hozna a sok bánatra. Ez a bencés patrisztikus gondolkodáshoz kapcsolódik, amelyben a halál a test megszabadulása és az örök élet felé vezető út kezdete.
- Az ötödik versben a szerző azt kéri, hogy az illető térjen vissza hozzá, mert hatalmas szerepet tölt be az ő életében. Ez utalhat a skolasztikus teológia elképzelésére, amely szerint minden létező Isten által van fenntartva és kapcsolódik hozzá.

Patrisztika nézőpontjából a vers a szeretet és a vágy dilemmájára fókuszál. Az emberi szeretet és Isten szeretete közötti kapcsolatot vizsgálja, és megpróbálja megérteni a szenvedést és a szerelem fájdalmát. A patrisztikus gondolkodásban az emberi érzelmek és kötelékek a természetes szerelem kifejeződései, de mindig utalnak az isteni szeretetre és a lelki fejlődés lehetőségére.

Skolasztika nézőpontjából a vers a szerelmi vágyról és az isteni szeretet magasabb rendűségéről szól. A lélek vágyik az isteni szeretet és megszentelés iránt, de egyben kötődik az emberi szeretetéhez is. A skolasztikus teológia hangsúlyozza az intellektuális elemeket és az észlelési módszereket, és azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy az emberi szeretet Isten iránti szeretetként érthető-e meg.

Az alábbi értelmezési kereteken kívül más megközelítéseket is felmérhetünk, mint például a misztikus vagy a reformáció nézőpontját. A vers tehát lehetőséget ad a teológia számos aspektusának megvizsgálására és kapcsolódásra.