Örök feladatban élek,
mint a befogott diák.
Nem ismerek szabadságot,
csupán felszabadulást.
Mennyi munka, vád, igéret!
Multam foglya vagyok én.
Igy fonódik önnön únt
hálóiba aki vén.

Be jó volna szabad lenni,
ujra ifju és szabad,
kit e földön nem nyügöz még
se szerep, se feladat!
Nekem már csak ritka-ritkán
mosolyog egy pillanat,
bús diákként, lecke végén,
visszalopni magamat.

Szép szabadság, tarts soká,
ne tünj mindjárt semmibe!
Kezdhetnék most ami tetszik...
és nem kezdek semmibe.
Félek minden új munkától:
mind csak új rabságba ránt,
Gyülölöm az első lépést,
mely megköti az irányt.

Óh az átkozott első sor,
mely ha a papíron áll,
mint egy szigorú egyenlet,
mind a többit vonja már!
Amig tiszta, úgy irom
tele, ahogy akarom...
Csak a resté a valódi
gazdagság és hatalom!

Hófehér lap a jövendő,
teljes és határtalan
szabadság, mig nem mozdúlok.
Mért tegyek hát énmagam
talpam alá síneket?
szemeimre ellenzőt?
Mért veszítsem el egy útnyi
keskenyért a nagy mezőt?

Igy tesz tétlenné a tettvágy.
Ajkam annyiféle hang
ostromolja hogy már néma.
Szó, dal, alkotás, kaland
int felém, de basamód
nyúlok én el lankatag,
míg a világ fut s az évek
rekordokat ugranak.

Én már tavaly is itt ültem,
ahol az idén ülök.
Toll helyett egy szivart rágok
s feledem hogy vénülök.
Pedig jön-jön a sötétség,
a hegy árnya egyre nő
s szemem előtt mind szükebbre
zsugorodik a mező.


Elemzések

A vers tartalmában és struktúrájában különböző összefüggéseket találunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.
Egyik ilyen összefüggés a visszatérő motívum és ihletforrás a szabadság és a rabság témája. A versben a költő arról beszél, hogy hiába vágyik a szabadságra és az új lehetőségekre, mindig valamiért fogságba esik, új rabságba kerül. A rabság és szabadság ellentétpárja nemcsak a magyar irodalomban gyakori, hanem nemzetközi szinten is, például a romantikus irodalomban.
Alkotásmódban is találunk összefüggést, Babits szabad versformát alkalmaz a versben, ami a magyar szépirodalomban jellemző. Ezzel szemben a nemzetközi szépirodalomban a rímes formák, néhány szabályt követő versformák dominálnak.
Ezen kívül a versben megjelennek olyan elemek is, mint az összehasonlítás és a metafora, amelyek általánosak mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban. Az utolsó sorokban említett "hegy árnya" és "szemem előtt mind szükebbre zsugorodik a mező" metaforikus képek, amelyek az idő múlását és az elkerülhetetlen végzetet szimbolizálják.
A versben megjelenő restég és lustaság motívuma továbbá kapcsolódik az emberi lélek és az emberi természet pszichológiai témáihoz, amelyek szintén általánosak mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

A versben nem találhatóak közvetlen utalások a természettudomány legfrissebb felfedezéseire vagy azokkal kapcsolatos témákra. Az elemzés ettől függetlenül bemutathatja a természettudományos szempontokat, amelyek a verssel kapcsolatosak lehetnek.

1. Az idő múlása: A versben megjelenik az elmúlás és az öregedés témája. A mai természettudomány legfrissebb eredményei között számos kutatás foglalkozik az öregedéssel kapcsolatos biológiai és genetikai folyamatokkal.

2. Emberi viselkedés: A versben az emberi viselkedés különböző aspektusai jelennek meg, például az általános lustaság vagy kényelem igénye. Az evolúcióelmélet és a pszichológia területén folyó kutatások is vizsgálják az emberi viselkedést és annak okait.

3. Szabadság és korlátok: A versben felmerül a szabadság és a korlátok kérdése. A modern természettudományban számos kutatás folyik a szabadság és a korlátok közötti egyensúly, valamint az emberi döntéshozatal és a szabad akaratbiológiai alapjainak megértése érdekében.

4. Változás: A versben az állandóság és a változás témája is megjelenik. A természettudományban a változás és az adaptáció kutatása, valamint a rendszerek és folyamatok dinamikájának elemzése kiemelt téma.

Összességében bár a vers nem közvetlenül utal a természettudomány friss felfedezéseire, több olyan téma és motiváció található meg benne, amelyek az emberi természet, az idő múlása, az emberi viselkedés és a változás témáihoz kapcsolódhatnak a természettudomány mai eredményeivel és kutatásaival.

Babits Mihály "Restség dicsérete" című versében az örök feladatban való élés, a munka, vád és igéretek foglya lét, valamint a szabadság vágyának kifejezése jelenik meg. A vers arra mutat rá, hogy bár mindenki vágyik a szabadságra, valójában a kényszer, a feladatok és a korlátozások körébe kerülünk, amelyek végül az önnön únt hálóiba fonódnak.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő kép az emberi élet fájdalmairól, a rabságról és szabadság vágyáról helyezhető összefüggésbe a Teremtéstörténettel. A Teremtés könyve szerint az ember a bűnbeesés következtében veszítette el az eredeti szabadságát és lett a munka, vád és igéretek foglya. Az emberi létezés ennek a korlátozottságnak a következménye.

A patrisztika szempontjából a vers arra utal, hogy a földi életben az Istenbe vetett hit és remény az, ami segíthet átlépni a földi korlátokon. Az embernek lehetősége van a bűn és a szenvedés által okozott rabságból szabadulni és megtalálni az igazi szabadságot az Istenben.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő "restség" és a szabadság vágya azt a dilemmát tükrözi, amellyel az ember szembenéz a cselekvés és a tétlenség között. A skolasztika hangsúlyozza a tett fontosságát és az emberi akarat szerepét az élet minőségének alakításában. A versben az az ellentmondás jelenik meg, hogy míg az ember vágyik a szabadságra és az új kezdetre, mégis a "restség", a tétlenség gyakran elnyomja a cselekvési késztetést.

A versben megjelenő "hófehér lap a jövendő" képe a lehetőségek és az újrakezdés szimbóluma lehet. Az ember igényli a határtalan szabadságot és a lehetőséget arra, hogy meghaladja az örökös rabság érzését. Azonban a versben az "istenek" (szó, dal, alkotás, kaland) felém intenek, de a szerző inkább a tétlenségbe és a megszokásba ragad, félve a változástól és az új munkától. Ezzel a vers arra utal, hogy az emberi lélek hajlamos a megszokott keretek között megrekedni és tartani a biztonságot, ahelyett hogy kihasználná a szabadság és a lehetőségek kínálta új kezdetei és tapasztalatokat.

A versben jelen lévő végül a sötétség és a korlátozottság érzése pedig a földi élet múló természetére utalhat. A hegy árnyának egyre növekvő árnyéka és a szűkülő mező azt mutatja, hogy az élet véges és korlátozott. Az emberi időnek megvan a határa, és a lehetőségek fokozatosan szűkülnek.

Ezen kívül a versben érződik az idő múlása és az ismétlődő cselekvések monotonitása. Az irodalmi értelmezésben ez a vénülés és a múló idő fogalommal függhet össze, amely a természetes életfolyamatokra utal.

Összességében a vers a teológiai szempontok mellett az emberi lét fontosságát és korlátait, a szabadság és a tétlenség konfliktusát, valamint az idő múlásának és a lehetőségek megszűnésének témáját is érinti.