Oly szomorú, hogy oly nehéz megélni
és hogy a szépből csak az álma jut,
és hogy a pénzből jó ha mára fut,
s minden erőmet értte kell cserélni.

Oly szomorú, hogy akit szeretek,
talpig nem öltöztethetem brokátba,
nem híhatom lakni aranyszobákba,
és hogy fillérért únva csüggedek.

Oly szomorú, hogy múzsám így kiáll
árulni hulló kecseit miattam:
oly szomorú, hogy perceim eladtam
s időm bora idegen kádba száll.

Oly szomorú, hogy nem fektethetem
gyászos fejem egy csöndes ölbe tétlen
hosszú napok során, e gyönge télben,
tünődni a halálon, s életen.

A nargiléht és ottománt kesergem,
ládámban és szivemben nincs arany,
lelkem körül a munka mocska van:
Nemes tétlenség, nemesíts meg engem!

Elemzések

A vers az emberi lét szomorúságát és nehézségeit fejezi ki. Teológiai szempontból elemzve, a versben jelen van az emberi boldogság keresése és az anyagi világgal való küzdelem.

A bibliatudomány szempontjából a vers kifejezi az anyagi világ hiányosságait és az emberi vágyak beteljesülésétől való elmaradást. Az első négy sor arra utal, hogy a valódi szépség és gazdagság elérhetetlen és csak az álmokban jelenhet meg. Az emberi erőfeszítések és munka mindig cserében állnak az anyagi javakkal, és nem mindig hoznak megelégedettséget. Ezt a bibliai tanításra lehet ráhúzni, miszerint a földi gazdagság és boldogság mindig hiábavaló és mulandó.

A patrisztika szempontjából a vers megjelenítheti az Egyház szembenállását a földi vágyakkal és a gazdagsággal. Az emberi vágyak beteljesítése és a földi gazdagság keresése csak a lélek romlásához vezethet. Ez összhangban van a korai keresztény gondolkodással, amely az önmegtartóztatást és az isteni szellemre való koncentrációt hangsúlyozta.

A skolasztika szempontjából a versben megfigyelhető a szellem és a test közti ellentét. A testi vágyak és a földi javak iránti vágyak romba döntik az ember szellemét és nehezítik az igazi boldogság elérését. Az embernek másra kell összpontosítania, nem a külső dolgokra, hanem arra, ami az igazi érték és boldogság forrása.

A vers másik értelmezése lehet, hogy kritikát fogalmaz meg az anyagi világba való belefektetett munkával szemben. A nargilé és az ottomán említése arra utal, hogy a költő vágyott volna luxusban élni, de anyagi hiányosságok miatt ez nem lehetséges. A lelki gazdagság hiánya és a munkával töltött idő azonban kiüresíti az életet és szomorúvá teszi.

Összességében a vers teológiai szempontból kifejezi az emberi vágyak és az anyagi világ beteljesülésének hiányát, valamint a lelki gazdagság és az igazi boldogság keresését. Bármilyen értelemezés mellett döntünk is, arról tanúskodik, hogy az emberi lét tele van nehézségekkel és szomorúsággal, amelyekre az isteni segítség és az önmegtartóztatás nyújthat megoldást.

A vers természettudományos szempontból vizsgálva különféle témákat és koncepciókat érint, amelyek kapcsolatba hozhatók a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Az első sorok arról szólnak, hogy az élet nehéz és szomorú. Ezt azzal lehet kapcsolatba hozni, hogy a pszichológia és az agykutatás területén felfedezések történtek a boldogság és az elégedettség biológiai hátterével kapcsolatban. Például, a boldogságért felelős hormonok, mint az endorfinok és a dopamin, vagy a boldogságot befolyásoló génvariációk kutatása, amelyek elmagyarázhatják, miért érezzük nehéznek megélni az életet.

A második versszakban a pénzhiány jelent problémát. Ezt a gazdaságtudomány és a gazdasági egyenlőtlenségek kutatásaival lehet összefüggésbe hozni. Tanulmányok mutatják, hogy a pénzügyi bizonytalanság és az anyagi nehézségek negatívan befolyásolják az emberek életminőségét és jólétét.

A harmadik versszak arról szól, hogy az időt és az energiát az anyagi javak megszerzése érdekében kell feláldozni. Ez összekapcsolódhat a modern társadalom gyors tempójával és a mindennapi feladatokkal való túlterheléssel, amelyek miatt az embereknek kevés idejük és energiájuk marad a pihenésre és az élvezetekre.

A negyedik versszak a halál és az élet fölötti elmélkedést említi, ami összekapcsolható a halálkultúrával és a haláltudománnyal. Napjainkban egyre több kutatás történik a halállal kapcsolatos élményekről, az utolsó pillanatokról és a halálos betegségekkel való foglalkozásról.

Az ötödik versszak a szerző vágyát és hiányát említi, hogy minden luxust és gazdagságot megengedhessen magának. Ez az anyagi javak és a boldogság közötti kapcsolatról szóló kutatásokkal hozható összefüggésbe, amelyek azt mutatják, hogy a boldogság nem csak anyagi bőségtől függ, hanem egyéb tényezőktől, mint az érzelmi kapcsolatok, értelmes munka és a szabadidő tartalmas eltöltése.

Összességében, a vers különféle témákat érint, amelyek kapcsolatban lehetnek a természettudományos felfedezésekkel és kutatásokkal. Ezek a témák a boldogság biológiai háttere, a gazdasági egyenlőtlenségek, az idő és energia felhasználása, a halálkultúra és a boldogság anyagi javakhoz való viszonya. A vers ezen témáin keresztül reflektál a mai társadalmi és pszichológiai kihívásokra, amelyeket a legújabb természettudományos eredmények hozzájárulnak megérteni és megoldani.

Babits Mihály "Oly szomorú, hogy oly nehéz megélni" című versét irodalmi szempontból több szempontból is érdemes elemezni.

Elsőként a magyar irodalomhoz kapcsolódó összefüggéseket kiemelhetjük. Babits Mihály a 20. század elejének egyik meghatározó írója, költője, és a modernizmus jegyeit viseli versei. Az itt található vers is a modern irodalomra jellemző jelentősége alapján kiemelkedő alkotás. A vers sorai közvetlenül kapcsolódnak a modern ember problémáihoz és szorongásaihoz. A szomorúság, a nehezen megélhető élet, a pénzhiány és az álmok hiábavalósága mind tipikusan modern témák. Emellett a versben megjelenik a művészi ihlet fontossága és keresése is.

Az összefüggéseket nemzetközi szépirodalomhoz kapcsolódóan is ki lehet hangosítani. A modern irodalom jelentős költői között említhetjük például T.S. Eliotot és Paul Valéryt, akik szintén foglalkoztak az emberi szorongások és a modern élet nehézségeivel. Az ő verseikben is megjelenik a központi téma, hogy az élet általában szomorú és nehéz. A modern irodalom ebben az időszakában a múlt hagyományait és értékeit is felülbírálja, ahogyan Babits versében is megjelenik. A kor számos más írójának művei is foglalkoznak a modern embert érintő problémákkal, legyen az pénzügyi stabilitás, szeretet vagy az emberi kapcsolatok hiányosságai. Ezért Babits Mihály verse kapcsolódhat a nemzetközi modernizmus költőihez is.

A versnek emellett számos poétikai vonatkozása is van. Az elszigeteltség és a kudarc érzése áthatja a verset, amely megjelenik a sorok között. A szép élet, a gazdagság és a boldogság vágya hiábavaló, és a művészet is szenvedést okoz, hiszen a költő az idő és az erőforrások feláldozásával táplálja a múzsát. Ezzel kapcsolatban Babits Mihály versének számos párhuzama van más költők műveivel, például Rilke "Archaikus torzók" című versével, amelyben a művész és a művészet létezésének kudarca jelenik meg.

A versben tehát a szomorúság, a nehézségek és a sikertelenség érzése a központi téma. Ez az érzés azonban nem csak a magyar, hanem a nemzetközi szépirodalomban is jelen van. A modern irodalom jellemzően az emberi szorongásokat és a nehézségeket tárja elénk, és Babits Mihály versében is ezek a motívumok dominálnak.