Kék a hegy a város tarkasága felett,
s a kék hegy felett oly piros az alkony:
jól látom a folyót... az apró házakat...
hol egy sötét alak sétálgat a parton
most megáll... elméláz... a véres égre néz...
talán mint rossz költő, háborukat jósol,
és oly mozdulatlan akár az a kőszent,
ki a templomtetőn a kereszttel pózol.

Hány év óta tartja már azt a keresztet?
És meddig fogja még tartani, hiába?
Talán vár valamit, és abba lett kővé:
megzsibbadt a keze, eldermedt a lába.
Mindegy! ő vár tovább. S mulnak a századok,
mulnak a háboruk, de nem jön a Béke.
A jós háborut jósol, aztán elmegy.
Ő áll, s a keresztet föltartja az égbe.

1925-1928


Elemzések

A vers Babits Mihály "Kék a hegy a város tarkasága felett..." című művének része. Az alábbiakban elemzem a verset irodalomtudományi szempontból mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A versben a természet és az ember közötti kapcsolatot ábrázolja az alkony képével: a kék hegy fölött piros alkony jelenik meg, amely a természeti szépség és az emberi tevékenység közötti kontrasztot jelképezi. Ezt az összefüggést a magyar szépirodalom területén a természet és az emberi élet összhangjának, az emberi élet szükségletei és a természeti környezet közötti kapcsolat fontosságának értelmezhetjük.

A versben a szereplők közötti kontraszt is megjelenik: az elgondolkodó sétálgató alak és a mozdulatlan, kőszenttel azonosított figura. A sétálgató alak a rossz költővel azonosítva háborút jósol, ami a szépirodalom területén fontos kérdéseket vet fel a költői hivatás és a valóságvélemény közötti kapcsolatot illetően. A kőszent metaforája pedig arra utal, hogy az emberi lény tartósan befagyhat a várakozás vagy a hit pillanatában.

A vers második részében az idő múlásának fontossága jelenik meg. Az öregedő kőszent az évszázadokon át kitart, ahogy a háborúk is múlnak, de a béke vágya nem teljesedik be. Ez a magyar szépirodalomban gyakran előforduló témakör, amely a háborúk és konfliktusok véget nem érő jellegét és az emberek reményét a béke iránt mutatja be.

A vers záró sorai megidézik az egyén szerepét és felelősségét a világban. A jós háborút jósol, majd elmegy, azonban a kőszent áll, és a keresztet a magasba emeli. Ez a társadalmi és erkölcsi felelősséget, valamint az egyén hite és elkötelezettségét hangsúlyozza a nemzetközi szépirodalomban.

Összességében a vers olyan témaköröket érint, mint a természet és az ember viszonya, a költői hivatás és a valóság közti kapcsolat, az idő múlása és a béke iránti vágy. Ezek a témák mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén is megtalálhatók, és Babits Mihály a versben történelmi és társadalmi kérdéseket is megérint.

A vers kéttősséget mutat a természettudomány és a háború között. Először is, a versben megfigyelhető a hegyek és az alkony színeinek leírása. A kék hegy és a piros alkony vizuális képet fest a természetről. Ez összekapcsolható a mai napvilágossággal, miszerint a természeti jelenségek működése és azok színei részletekbe menően tanulmányozhatóak.

A folyó és az apró házak említése lehetőséget ad a hidrológiai és épületek működésének elemzésére. Például, az apró házak lehetnek a modern építészet tárgya, amiben a legújabb technológiai fejleményeket alkalmazzák az energiahatékonyság és a fenntarthatóság szempontjából. A folyó a természeti erőforrásként is szolgálhat, és a folyók vízgazdálkodásának kutatása lehetőséget nyújthat a közösségi vízellátás megértésére és optimalizálására.

A vers egyik központi témája a háború és annak hatása a társadalomra. Az, hogy a sötét alak háborút jósol, és a Béke nem jön el, felveti a kérdést, hogy mely tényezők befolyásolhatják a konfliktusok és a békés állapotok kialakulását. A mai kutatások a konfliktusok okait és megoldásait vizsgálják, és a társadalomtudományok és a politikatudományok területén az új eredményekre építik a háborúk és a béke közötti megértést.

A versben szereplő kőszent és a kereszt viszont összekapcsolható a tudomány és a vallás viszonyával. A kőszent szobor megjelenése a templomtetőn felveti a kérdést, hogy miként hat az emberek spiritualitására és vallási gyakorlására a tudományos fejlődés. Az emberiség történelmében a tudomány gyakran vitába került a vallással, és a modern tudományos felfedezések sok vallási dogmát inogattak meg. A kőszent megállapítása, hogy megzsibbadtak a kezei és eldermedtek a lábai, talán utal arra, hogy a vallási hagyományok idővel változhatnak és alkalmazkodhatnak a társadalmi és szellemi változásokhoz.

Összességében tehát a vers, bár elsősorban érzelmi üzenettel bír, több olyan elemet is tartalmaz, amelyek kapcsolatba hozhatók a mai természettudományos felfedezésekkel és a társadalomtudományokkal.

A vers teológiai szempontból többféle értelmezést is megenged. Az alábbiakban áttekintjük a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait, valamint néhány más értelmezési lehetőséget.

A bibliatudomány szempontjából a vers első sorai a teremtésre utalnak, amikor a teremtett világ különböző színeket és szépségeket bemutat. A kék hegy és a piros alkony az élet megjelenését és az élet csodálatos pillanatait jelképezhetik. A folyó és a házak pedig a teremtett világban lévő emberi életet idézik fel. A sötét alak, aki sétálgat a parton, lehet egy átlagos ember, aki a teremtett világ és az élet szépsége előtt állva elgondolkodik az élet célszerűségén és az emberi sors fájdalmain. A véres ég jelenheti az emberiség bűneit és a feláldozott Jézus Krisztust. A következő sorokban található kőszent és kereszt utalhatnak a keresztény vallásos szimbólumokra és az emberiség bűneinek megváltására Jézus Krisztus által.

Patrisztika szempontjából a keresztet pózoló kőszent a keresztény erények példaképét jelképezi, aki állhatatosan és türelmesen viseli a keresztet és a világ bajait. A kereszt pedig a keresztény hit szimbóluma, amely Krisztus megváltó áldozatát és a bűntől való megszabadulást jelképezi. Ebben a kontextusban a vers az emberi szenvedés és a kegyelem kapcsolatát fejezheti ki, ahol az emberi szenvedés és a háborúk által tapasztalt fájdalom az üdvösség és a béke útját előkészítheti.

A skolasztika nézőpontjából a vers arra a kérdésre fókuszálhat, hogy miért van a kereszt még mindig fenn a templomtetőn, holott a háborúk és az emberi szenvedés nem múltak el. Ezzel kapcsolatban a vers az Isteni Igazságosságot és az emberi szabadságot is megvizsgálhatja. A kereszt által az Isteni Igazságosság követelése és az emberi bűntelenség szüksége érthető, miközben az emberi szabadság és választási lehetőség lehetőségét is hozzáadja. Ezért a vers arra bátoríthat minket, hogy állhatatosak maradjunk, még akkor is, ha a világot szenvedés és háború jellemzi, mert a hitünk és reményünk által képesek vagyunk a keresztet felemelni és az égbe tartani.

A vers más értelmezési lehetőségei között szerepelhet a reménytelenség és a vallástalanság kritikája, ahol a kereszt a vallásos hagyományok és vallásgyakorlat merevségét szimbolizálja, amely nem hozza el a várt békeidőket és nem oldja meg az emberi szenvedést. Egy másik értelmezési lehetőség az emberi elköteleződés erejének kiemelése lehet, ahol a kereszt szimbolizálja az ember képességét, hogy a szenvedés, fájdalom és háborúk közepette kitartsanak és küzdenek a békeért és az üdvösségért.

Ezen értelmezési perspektívák mellett természetesen más szempontok is érvényesek lehetnek a versen belül, amelyek a szerző személyes nézeteiből, a kora társadalmi kontextusból vagy más vallásos és filozófiai nézetekből táplálkozhatnak.