A "Egy régi szerelmes Velencében" című vers Babits Mihály egyik legismertebb műve, amelyet 1908-ban írt. Az alábbiakban elemzem a verset irodalomtudományi szempontból, kiemelve annak kapcsolódásait mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
1. Tematika: A vers a szerelmi érzelmek központi témájára koncentrál. A címben szereplő "Egy régi szerelmes Velencében" utal a város romantikus és idilli környezetére, amely hátteret ad az ifjú szerelmek és érzelmek bemutatásához. Ez a témaválasztás összefüggésbe hozható az 1900-as évek elején uralkodó romantikus irodalmi irányzattal, amely rengeteg nyomot hagyott a magyar és a nemzetközi szépirodalomban.
2. Mozgóképesség: A versben látható az a megfigyelés, hogy a régi Velence és az ifjú leány sok szerencsét és talányt rejt. Ez a kétséges és titokzatos légkör végigkíséri a verset, ami érdeklődést és izgalmat kelt az olvasóban. Ez a mozgóképesség jellemző a szimbolista irodalomra, amely az 1900-as években terjedt el és nagy hatást gyakorolt a későbbi irodalmi irányzatokra.
3. Hangulat és atmoszféra: A versben megjelenő sötétülő ház, az éjjeli láz és az ágy gyönyörei megteremtik a szenvedélyes, vágyakozó és romantikus hangulatot. Ez az atmoszféra jelen van a romantikus és a szimbolista irodalomban is, amelyek előszeretettel játszanak az érzéki és érzelmi hatásokkal.
4. Elvontság és líraiság: A versben csak kevés konkrét kép található, inkább az elvontabb gondolatokra és lírai megfogalmazásokra helyeződik a hangsúly. Babits Mihály sajátos líraiságát és belső világának kifejezésének törekvését ismerhetjük meg ezen a versen keresztül, amely a modern és a későbbi avantgárd irányzatok előfutára lehet.
5. Szereplők és szimbólumok: A versben található szereplők - Velence, az ifjú leány és a Madonna - jelképes erejűek, és általános értelemben képviselik a boldogságot, a szerelmet és a szépséget. Ez a szimbólumrendszer a világ minden irodalmában megtalálható, így a magyar és a nemzetközi szépirodalomban is. Velence az olasz irodalom ikonikus városa, és sok műben fontos szerepet játszik, miközben a leány és a Madonna a keresztény irodalomban és a reneszánszkori művészetben is gyakran szerepelnek.
Az "Egy régi szerelmes Velencében" tehát sok irodalmi kapcsolódási pontot mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Babits Mihály lírai megfogalmazásai, a szerelmi témák és a szimbolikus jelentések széles körben felismerhetőek a kortársak és későbbi írók műveiben is, és a romantikától kezdve, az avantgárdon át egészen napjainkig inspirálnak és hatnak az irodalmi alkotásokra.