Gondoltad volna egyszer, erődben és szabadban,
robogva tüskön által, mint kit a nap vakít,
hogy lesz hogy fáj a szúrás, hogy este félsz magadban
és milyen jól esik majd szeretni valakit?

Nem fogsz szeretni senkit, gondoltad, úgy-e, bátor,
csak lányok gyenge mellét, üdítő hűs szemét,
friss fénybe fürdő fürtét, mely nyílt hajnali sátor
s a testükből szürődött, lelkedbe szürt zenét?

De ezt is nem becsülted -- bezzeg ma visszarínád
lehetne, visszahínád elejtett perceid,
lenézett zsenge mustod tapadós ajkkal innád:
de ecet lett belőle, hogy elvont szájjal idd.

Forratlan zsenge mustod, hogy forrjon, hagyni vesztéd
s emlék-levendulából lett almod ecetágy
borát is újra forrni erjesztéd és eresztéd
s ó jaj, mi jaj-izű lesz, ha kétszer forr a vágy!

Most temetőn dülöngesz eceted únt izével,
készen már, régi részeg, hogy a vizet papold,
s izetlen nyúgalomnak keverve hűs vizével
hűs szeretet borát idd, szesztelen enyhe bort.

De benned enyhe nedv is hamar forr égetővé,
szesztelen nem maradhat kádadban érzelem;
így válik könnyü könnyed maróvá, étetővé
és cseppjeit sziszegve nyeled szegény... nyelem...

Szegény most, gyenge versem, menj árva kis pityergő,
véremnek verse mégis és nékem drága vers,
ki vallod a világnak, hogy még erembe csergő
a régi furcsa taktus s helyettem sírni mersz.

Elemzések

A vers egészen más szempontból közelíti meg a természeti világot, nem az aktuális tudományos felfedezésekre fókuszál. Azonban, ha azokat a témákat nézzük, amik a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatóak, akkor a következő pontokat lehet kiemelni:

1. Napenergia: A versben a nap ereje megjelenik a "mint kit a nap vakít" sorban. Napjainkban a napenergia kihasználása egyre fontosabbá válik a környezetvédelem és az energetika területén.

2. Kémiai folyamatok: Az "ecet" szó használata a versben a kémiai folyamatokra utal. A forrás, erjedés és eresztés említése az alkoholos erjedés és kémiai reakciók általános fogalmaira utal.

3. Emocionális és lelki folyamatok: A versben szereplő érzelmek, mint a fájdalom, a félelem és a szerelem, nem közvetlenül kapcsolódnak a természettudományhoz, de számos tudományág, például a pszichológia és a neurobiológia, vizsgálja az emberi érzelmek és lelki folyamatok működését.

4. Ökológiai lábnyom: A természet közelsége és a kapcsolat az élő organismusokkal megjelenik a "gondoltad volna egyszer, erődben és szabadban" sorban. A mai természettudomány széles körűen foglalkozik az ökológiai rendszerek és a biológiai sokféleség megőrzésével, valamint az emberi tevékenység hatásainak vizsgálatával.

Fontos hangsúlyozni, hogy mivel a vers 1926-ban íródott, ezért nem tartalmazza a mai természettudományos felfedezések legfrissebb eredményeit. Azonban még mindig releváns témákat érint, amelyeket a természettudomány napjainkban is vizsgál és kutat.

Babits Mihály Ecetdal című versének teológiai szempontból történő elemzésekor fontos kiemelni, hogy a vers egy olyan lírai én hangján szólal meg, aki a szeretet és az érzelmek világával kapcsolatos tapasztalatokat és felismeréseket összekapcsolja a hitben és vallásos elvekben való hitével.

A vers első négy sora arról szól, hogy az ember eleinte naivan gondolhatja, hogy a boldogság a testi élvezetekben és a felszínes kapcsolatokban található meg. Az erődben és szabadban érzett boldogság, a napsugár vakítása mind arra utal, hogy az ember materialista életvitelre törekszik.

A következő részben a lírai én megtapasztalja a szeretet hiányát és fájdalmát. Ráébred arra, hogy a valódi boldogság nem mások testi formájában található, hanem a mélyebb érzelmi kötelékben, az igazi szeretetben. Ez a rész a bibliai hitvallással és a patrisztikával kapcsolódik, mivel mindkét terület hangsúlyozza a szeretet és az emberi kapcsolatok fontosságát, valamint az emberi érzelmek megtapasztalását.

A harmadik részben a lírai én ráébred arra, hogy korábban könnyelműen hanyagolta az érzelmek fontosságát, és megérti, hogy ezáltal az érzelmek ecetszerűvé váltak. Itt megjelenik a skolasztikus gondolkodás, amely a hagyományos vallási tanításokat hangsúlyozza, miszerint a könnyelműség és a bűnök következményeinek elkerülése érdekében szilárd és tudatos döntésekre van szükség.

A következő részben a lírai én rádöbben, hogy az érzelmi érzékenység és kapcsolódás hiánya égetővé teszi az érzelmeket, és ez a hiány zavaróvá válik a mindennapi életben. Ez a rész a bibliatudomány és a patrisztika által hangsúlyozott szerelemmel foglalkozik, amelyet Isten iránti szeretetként értelmeznek, és amelynek hiánya értelmetlen és fájdalmas életet eredményezhet.

Végül a vers utolsó része a lírikus erkölcsi megújulásáról és az érzelmek mellőzésének következményeiről szól. A lírai én elismeri saját korlátait és megérti a világban elfoglalt helyét, de ezáltal a vers személyes megvallásává válik. Ez az önmegismerés és az alázatosság megjelenése a patrisztika és a skolasztika felfogásával kapcsolható össze, amelyek mindkettő a személyes fejlődést és a lelki megújulást hangsúlyozzák.

Az Ecetdal tehát a teológiában és a vallástudományban vizsgált összefüggések tükrében az emberi érzelmek és az érzelmek hiányának tárgyalása révén a szeretet, az önmegismerés és az erkölcsi megújulás fontosságát hirdeti. Mind a biblelmi tanítások, mind a patrisztika, mind pedig a skolasztika nézőpontjaira kitér.

A vers Babits Mihály Ecetdal című műve. A költeményben a következő összefüggéseket találjuk:

1. Az emberi élet és érzelmek változékonysága: A versben az emberi élet szélsőséges érzésekkel és állapotokkal jelenik meg. Az első sorokban a külső terhek és a fájdalom mellett a szeretet is megjelenik. A vers további részeiben a szeretet születését és az elkövetkező változásait is láthatjuk.

2. A fiatal kor vágyai és az élet csapdái: A vers elején a fiatal kor vágyai és illúziói jelennek meg, amiket a kor előrehaladtával meg kell valósítani vagy el kell ejteni. A feszültség a szerelem és az elutasítás között is megjelenik.

3. Az emlékek és a múlt hatása: A versben az emlékek és a múlt szerepe is hangsúlyos. A "lehullott perceid" és a "lenézett zsenge must" metaforáival Babits arra utal, hogy az emlékek és a múlt tapasztalatai meghatározhatják a jelen érzéseit és életét.

4. A vágy és az elérhetetlen cél: A versben a vágy és az elérhetetlen cél váltakozása is megjelenik. A megváltozott "ecetágy" metaforája azt jelzi, hogy az eredeti vágyak már nem teljesülhetnek, és ahogy az érzelmek erősebbekké válnak, a vágy egyre inkább elérhetetlenné válik.

5. Az érzelmi ellentmondások és a belső feszültségek: A versben az érzelmi ellentmondások és a belső feszültségek is megjelennek. A "könnyü könnyed maró" és a "szesztelen enyhe bor" ellentétei arra utalnak, hogy az érzelmi folyamatok gyakran problémákat és feszültségeket okoznak az emberi lélekben.

6. Az alkotói folyamat és önkifejezés: A vers végében a költői önkifejezés és az alkotómunka fontosságát emeli ki. A verset a költői hang magányos lamentálása és az alkotás fontosságának hangsúlyozása zárja.

Magyar irodalmi összefüggések:

- Babits Mihály Ecetdal című versének lírai hangvétele és a lírai én belső konfliktusai kapcsolódnak a 20. századi magyar líra jellemzőihez. Babits a modern lírai hangot használja a versben.

- Babits Mihály Ecetdal című műve kapcsolatba hozható a magyar szimbolizmussal is. A versben a természeti képek és a belső érzések közötti kapcsolat jelenik meg, ami a szimbolizmus elemeihez hasonlítható.

Nemzetközi irodalmi összefüggések:

- A vers lírai hangvétele és a belső érzések ábrázolása kapcsolódik az európai romantikus irodalomhoz. A vágy, az érzelmek és az emlékek motívumai romantikus költők műveiben is gyakran megjelennek.

- A versben az emberi élet változékonyságának ábrázolása és az érzelmi ellentmondások kezelése kapcsolódik az európai modernista irodalomhoz is. A modernista művek gyakran foglalkoztak az emberi érzelmek és az identitás kusza természetével.

- Az alkotói folyamat és az önkifejezés hangsúlyozása, amely a vers végén jelenik meg, kapcsolatba hozható az európai posztmodern irodalommal is. A posztmodern irodalomban az alkotás és a kreativitás fontossága kiemelkedő téma.