Egy világ, amely lemosdotta az életet.

Búvár leszek én, kaucsukból gyártva ruhám, süvegem
úgy nézek a két kaucsukba szegett karikás üvegen
bukdosva botor léptekkel a sűrü nehéz víz alatt
és nézem a hajladozó suhanó sima kúsza halat
a kicsit, a fürgét s a nagy halat, a kicsi néma vadászát
virágszerü állatok áloméletü nyíladozását
a piros koráll eleven hegyeit, virágszigetét
a rettenetes fejlábu polyp Medúza-tekintetét
száz szép halavány színt kéken a víz remegő üvegén át
és látok egy elsüllyedt várost, félig leomolva, némát,
egy holt mesevárost kéken a víz remegő üvegén át.
Hintázik a habban nagy fala -- mind csupa márvány.
Csikosra, sikosra moházva bekente a vízi szivárvány.
Hab rongyaivá rezgése miatt szétpikkelyeződik a színe
kikorhadt rég minden kapuja. -- Belépek egy helyen. Ime.
Egy nagy terem -- babylóniai. Még szobrok, oszlopok állnak
és függönyöknek aranyrudai (holt kincs a gyenge buvárnak).
Márvány, meg arany, meg drágakövek (vagy élő vizi virágok?)
de bibort s ami volt más drága szövet, a víz sava rég kirágott.
Még aranyváza a trónnak áll, de már faülése kikorhadt.
Csönd van, csak az ablakokon suhan be néma komor had
mint nagy madarak, tányérhalak, az oszlopok erdejében
olajos lomhán keringenek, szobrot kikerülve szépen.
S a szobor mögött lámpám besütöm a sötétlő néma zugolyba:
porló halom emberi csont van ott, ahová a víz sodorta.
Halott világ! Csak a víz eleven és szerte rezgeti selymét
ruházva a halott köveket s a csontok kriptai termét.
Másutt a halál magára veszi a föld süket öltönyét
itt áttetsző üngben mulatoz, követve a víz ütemét.
Játszik selyem kék fodraival és táncol ős ütemére
szerpentin táncosnő gyanánt az óceáni zenére.

Azután lámpám a szoborra sütöm: hamit kinézhetek abból
egy Aphrodité Anadüomené, amint kikel éppen a habból.
Azóta hej megint lemerült s nem látja ember a pőrét
halak dörlőznek combjai közt és víz simogatja a bőrét
nedves haját fősülgeti még mint rég a régi mesében
s örökre fürdik meztelenül a zord Óceán vizében.

Csak én vagyok itt aki emberi még és lelke se, teste se márvány,
nehéz a víz és nincs levegő: bukdosva fulladok árván.
Csak nem szakadt el a gumicső? vagy a láncnak csigavonója?
Hé emberek! ne hagyjatok itt! fel! a levegőre! hajóra!


Elemzések

Babits Mihály Atlantisz című verse teológiai aspektusból is értelmezhető. A vers egy elmerült város képét mutatja be, amely az óceán mélyén található. A víz alatti világban a költő egy búvárként jelenik meg, aki megfigyeli a körülötte levő szépségeket és elhagyatott városi környezetet.

A bibliatudomány szempontjából a versben bemutatott vízalatti világ hasonlóságot mutathat Noé bárkájának a Bibliai elbeszélésben. Az elmerült város és annak lakói, valamint a megmaradt szobrok és oszlopok emlékeztethetnek a Vízözön elbeszélésére és az abból hátramaradt nyomokra.

A patrisztika szempontjából a versben megjelenő vízalatti világ újra elgondolkodtathat a teremtéssel kapcsolatban. A víz az óceán mélységében élettel teli hely, amely az újvilág teremtésének képét idézheti fel. Az élőlények és a természet szépsége a teremtés isteni rendjére utalhat.

A skolasztika szempontjából az írás egy olyan világot mutat be, amely a múlt romjain nyugszik. A városi környezet és az elhagyatottság azt szimbolizálhatja, hogy az emberi erőfeszítések és hatalom mind ideiglenesek, végül a pusztulásra vannak ítélve. Ezzel ellentétben pedig a víz az újjászületés és az örök élet jelképe lehet.

A versben az elmerült város és az ott található szobrok valóság és álom határmezsgyéjén találhatók. Egyfajta transzcendens élményt fejez ki, ahol a költő a földi életét cseréli fel a természetes világ csodáival. Ez a transzcendens élmény szintén teológiai értelmezést kaphat, ahol az emberi és az isteni közelebb kerül egymáshoz.

Összességében a vers teológiai elemzése a költő által megidézett víz alatti világgal kapcsolatos. Ez a világ lehetőséget ad a reflexióra és a transzcendens élményekre, amelyek a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai alapján is értelmezhetők.

A vers Babits Mihály Atlantisz című műve, amelyben a költő egy fantáziavilágba kalauzol bennünket, ahol víz alatti élményeket és látomásokat oszt meg velünk. Az alábbi elemzésben a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén található lehetséges összefüggések lesznek bemutatva.

Először is, érdemes megemlíteni, hogy a vers nyelvezete nagyon képszerű és lírai. A vers egy különös világot jelenít meg, amely Atlantisz néven ismert, és ahol a költő búvárként úszik a víz alatt. Ez az egzotikus és fantáziadús környezet olyan motívumokat idéz fel, amelyek hasonlítanak a görög mitológiában és a reneszánsz irodalomban található elemekre.

Az első összefüggés a magyar irodalommal kapcsolatos. Babits Mihály Atlantisz című verse egy kifinomult és lírai stílussal íródott, amelyet Babits a szimbolizmus hatására alkalmazott. A szimbolizmus egy irodalmi irányzat, amely a szavak és a képek használatával próbálja kifejezni a rejtett és misztikus érzelmeket és gondolatokat. A versben látható víz és tenger motívumok is tipikusak a szimbolizmusban, amelyek hozzájárulnak a vers hangulatához és jelentéséhez.

Egy másik magyar irodalmi összefüggés az antik irodalommal kapcsolatos. A versben megjelenő Atlantisz utalhat Platón művére, amelyben Atlantisz egy rejtett világ, amely elmerült a tengerben. A versben a költő leírja az elsüllyedt várost, és a város romjainak megtekintése az irodalmi művekben gyakran előforduló motívum.

A nemzetközi szépirodalom területén is vannak összefüggések a verssel. A víz alatti világ és az Atlantisz motívumai az irodalomban serkentik az olvasók képzeletét és fantáziáját. Egy példa erre a Jules Verne A tenger mélyén című regénye, amelyben a főszereplők egy őszi túrán vesznek részt egy víz alatti expedícióval. Az Atlantisz motívum továbbá Francis Bacon Az új Atlantisz című művében is felmerül, ahol a fiktív hely, az Atlanti-óceán közepén található, és misztikus jelentőséggel bír.

Összességében tehát Babits Mihály Atlantisz című verse számos lehetséges összefüggést mutat a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén. A lírai stílusának és a szimbolizmus hatásainak köszönhetően a vers gazdag képekkel és érzelmekkel rendelkezik, amelyek megfelelően illenek az Atlantisz motívumához. A víz motívumai és az elveszett város ábrázolása továbbá kapcsolódik az irodalmi művekben gyakran előforduló elemekhez. A versben megfogalmazott képek és hangulatok így nemcsak a költő személyes tapasztalatait fejezik ki, hanem az irodalom tágabb kulturális kontextusába is beilleszkednek.

A vers, Babits Mihály Atlantisz című verse, természettudományos szempontból elemezve többek között a víz alatti világ, a vízen való lebegés, az élő organizmusok és a természeti jelenségek bemutatásával foglalkozik. Az alábbiakban részletesen kitérek a versben található természettudományos elemekre, és összehasonlítom őket a mai természettudományos felfedezésekkel.

A vers elején a költő azt írja, hogy buvárruhában, kaucsukból készült ruhában merül le a víz alá. Ez arra utal, hogy a felfedezési folyamatban a technológia fontos szerepet játszik, hiszen a speciális ruha segítségével könnyebben ki tudja tartani magát a vízben. Ma már hasonló buvárruhák állnak rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy mélyebben megismerjék a tengeri életet.

A költő megfigyeléseit bemutatva számos vízi állatot is említ. A halak, az állatok életmódját és viselkedését a víz alatti létüket tárja elénk. A közelmúltban végzett kutatások megmutatták, hogy a tengeri állatok megfelelő alkalmazkodással képesek a víz alatti életben túlélni. Például a kicsi, de fürgék halakra utalva, ismert tény, hogy a halak gyors mozgási képességeikkel felfedezik és elfogják az őket tartalmazó organizmusokat. A versekben szereplő polipokról és halakról szólva a mai természettudomány kutatásokat végez az ilyen típusú állatok viselkedésének és táplálkozásának megértése érdekében.

A versben az elsüllyedt várost és a városi romokat is megfigyeli a költő. A régészeti felfedezések megmutatták, hogy a városok valóban elsüllyedhetnek, például a természeti katasztrófák vagy a tengerszint emelkedése miatt. A költő kifejezi a természet által méltósággal fenntartott városok szépségét és elhagyatottságát, amelyek mostanra a víz alatti világ részévé váltak. Ma már a tengeri régészet az ilyen típusú városi romok feltárásával és tanulmányozásával foglalkozik.

A költő továbbá az óceánokat és azok tulajdonságait is bemutatja. A tengerfenék élőlényeivel együtt a tenger mélysége is jóval izgalmasabb lett a természettudományi kutatások által. Az óceánok vizsgálata az óceánográfia terén a mai napig zajlik, és segít megérteni az óceánok természetét, az ott élő organizmusokat, az áramlásokat és az éghajlatot.

Végül a költő a víz tisztaságát és élettel való sűrhelyes jelenlétét is megemlíti. A modern hidrobiológia, víztudomány és ökotoxikológia az élő vízi rendszereket vizsgálja annak érdekében, hogy megőrizze és megpróbálja visszaállítani a tisztaságukat és élőlényeik megőrzését.

Babits Mihály Atlantisz című verse tehát több természettudományos vonatkozással is rendelkezik, amelyek számos legfrissebb felfedezéssel és kutatással kapcsolatba hozhatók. A vers a vízi életet, az óceánt és a technológia szerepét a víz alatti felfedezésekben bemutatva segít megérteni a természettudományban bekövetkezett előrelépéseket és az emberi tudás bővülését.