Babits Mihály "Alkonyi prológus" című versét teológiai szempontból is elemezhetjük. A versben megjelenik az alkony szimbolikája, amely többek között a megváltásra utalhat, valamint a spirituális megújulásra és a megtisztulásra. A versben visszaköszönnek a bibliai témák és kifejezések is, amelyek segíthetnek a vers megértésében és a teológiai értelmezésében.
A vers első soraiban a "hegyek ormán lilul a hó" képe arra utal, hogy a természet is részt vesz az alkony szimbolikájában. A hegyeket, mint a föld legmagasabb pontjait, gyakran Isten közelének jeleként értelmezték a patrisztikus teológiában. Ez arra utal, hogy az alkonyban Isten jelenléte és munkája érzékelhető. Az alkonyban elcsendesedik a zaj, amely az élet zajait és terhét jelképezi. Az alkony tehát lehetőséget nyújt arra, hogy a hívők figyeljék Isten jelenlétét és kommunikáljanak vele.
A vers központi gondolata az, hogy a dalnak és a fájdalomnak is jelentős szerepe van az alkonyban. A versben a dal az életenergia megnyilvánulása, és azt a fájdalmat és szeretetet fejezi ki, amely a szívben él. A patrisztikus teológia szerint a szív az emberi lélek központja, ahol Isten jelenlétét és működését érezhetjük. A dal tehát lehetőséget ad arra, hogy kifejezzük Isten iránti szeretetünket és közeledjünk hozzá.
A versben megjelenik az alkonyhoz kapcsolódó magány és elszigeteltség témája is. Ez az elszigeteltség lehetőséget ad arra, hogy a hívők közelebb kerüljenek önmagukhoz és Istenhez. A skolasztikus teológia szerint az elszigeteltség segíti az elmélkedést és a lelki növekedést, mivel eltávolítja a figyelmet a külső zajoktól és lehetővé teszi a belső lelki élmények elmélyítését.
Az alkonyban megjelenő égi jelenségek, mint az ég kitakarózása és kincsei, az égi lények, mint a lélek és a szárnyra kapható égi érzések, az Isten jelenlétét és a spirituális tapasztalatokat jelképezik. A kincsek lehetnek az Isteni kegyelmek, amelyeket a hívők megtapasztalhatnak az alkonyban. A skolasztikus teológia szerint Isten jelenlétének tapasztalata a lélekben az időtlen és horizontális dimenziókat meghaladó élményt hozza el.
Összességében Babits Mihály "Alkonyi prológus" című verse teológiai szempontból többek között az alkony szimbolikájának, az égi jelenségeknek és a szív mélyére ható dalnak és fájdalomnak a bemutatásán keresztül nyújt rálátást az ember lelkére és Isten jelenlétére. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai mind segíthetik a vers teológiai értelmezését és a benne rejlő spirituális üzenetek megértését.