I.
Szeretek itt olvasni, a kertben, a szőllőlugas
alatt,
ahol a könyvre apró kerek fényfoltokat vet a nap --
mind titkos lencse fényköre titkos mikroszkóp alatt,
amelyben titkos porszemek szálló árnyai mozganak.
Itt csak egyszerű virágok vannak: árvácskavirág,
petúnia, muskátli, dáhlia és georginák,
és rózsa, rózsa! -- A reggelnek még a zöld gyep
örül,
a zöld gyep és a barna lóher az ágyások körül.
Nem tudok én már dalolni cifra mértéken, rimen,
csak ily hanyagon, mint ez a kert dalol, porosan,
szeliden
ahonnan az utcára semmise néz, csak a jegenyeakác
sárga fejével; mert nagyobb szegény mint az emeletes
ház.
II.
Talán örökké lehetne verselni rólad régi kert,
vén köhögős kutadról, mely szalma közt fázva
telelt,
a tamariszkról, melynek bőre ráncos és durva mint a
vén emberé
s mégis oly virágos gyengeszép ágakat nyujt az ég
felé!
Gyerekkoromban a levelekbe szerettem harapni mint a
csikó.
Tudtam: keserű ízű az orgona, illatos zamattal leveles
a dió.
Sokszor álmodoztam diólevél-ágyrul, ott volna
délután heverni jó!
Ott volna valami szépmellű kisleányt ölelni jó!
Este ha a kertre a hosszú ház árnyéka lassan
ráfeküszik,
sűrű nyári este a forró légben fülledt illat
úszik.
Tikkadtan a magas fának üzen akkor titkon a kis virág:
>>Te messze látsz, bátya, mondd meg, jön-e már
a holdvilág?<<
III.
Ház, pince, istálló, félszer, körülötted régi
kert.
Elül ami házunk, emeletes, de mégis fehérre meszelt
zöld ablakokkal; oldalt a szomszédé, alacsony, falusi,
nádfödeles
(hányszor kihúztam nyílnak a nádat, indián voltam,
ki nyilazva les!)
Kert mögött az udvar, a régi félszer ott áll az
udvaron
négy vályogoszlopon, benn mosókemence, mángorló,
ócska lom.
A vályogról hull a mész. Az istálló is ott van, rég
üres, törött az ablaka:
nagyapám virgonc lovai álltak a jászol előtt valaha.
Foltos, szalmás a vályog. A gerendák közt fecskék
keringnek. Pincetorok,
hűsöng, nagy hordók, misztikusan, jó pénz, jó
mámorok, kadarkaborok.
Szemközt nagy bálvány fakapu néz ki az utcára, zöld
rácsos, szép.
S künn a ház előtt évrül-évre eszi az utcát az
akácos Séd.
|