A vers teológiai szempontból a karácsony és az ünnepi időszak kérdéseit boncolgatja. Az első részben a költő azt kérdezi, hogy miért sietünk annyira, miért akarunk mindig tovább menni, ahelyett hogy megállnánk és figyelnénk a körülöttünk lévő dolgokra. Az Idővel való küzdelemmel találkozunk itt, ami bibliai értelemben is érdekes lehet, hiszen a Biblia számos helyen említést tesz az idő múlásáról és annak jelentőségéről.
A második részben a karácsony megjelenik a tél szörnyűségeiben. Karácsony csenget, de azt alig halljuk. Ez arra utal, hogy az ünnepnek elveszítette az eredeti jelentőségét, a külsőségek veszik át a főszerepet. A versben megjelennek a hátrányos helyzetű emberek, akik koldus kézzel állnak az ünnepek közepette. Ez a szegénység és elesettség talán a Bibliából is ismert motívum.
A harmadik részben a kort boncolgatja a költő. A kort olyannak ábrázolja, akinél az élet nagy álma, a bőség és elégedettség kielégíthetetlen vágyává vált. Megjelenik a bárányok képe is, amelyek naivitásukban hiszik, hogy a világ jó, de aztán ráébrednek, hogy valójában sok gonoszság van a világban. Ez a bibliai bűnbánat és megtérés képe lehet, amikor az ember ráébred a saját gonoszságára és bűneire.
A negyedik részben a költő azt mondja, hogy nem kell már neki a szalag és csengő, az ünnep külsőségei már nem elégítik ki, mert tudja, hogy bennünk hideg és kemény szívünk van, amit a bűn és halál mérgez. Itt találkozhatunk a patrisztika szemlélettel, amely hangsúlyozza az ember bűnösségét és a szükségességét a megtérésnek és a megszentelődésnek.
Végül a vers lezárásakor a költő kifejezi a rothadás és pusztulás képét a sírok és a föld kapcsán. Az idő megállt, a teremtett világ hamis fényei mögött semmi nincs. Ez a skolasztika és a középkori keresztény filozófia szemlélete lehet, amely tartalmazza a világ átmeneti és mulandó természetét.
Összességében a vers teológiai szempontból a karácsony eltávolodásáról és elveszett jelentéséről szól. Megjelennek benne a bűn, a halál és az idő problémája, valamint a megtérés és az üresség kérdése is. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaiban ezek a témák különböző hangsúlyokkal és kontextusban jelenhetnek meg, de közös jellemzőjük, hogy az emberi létezést és az ünnepet a vallási és teológiai tartalommal kapcsolják össze.