Zilahra menjen ez a félig-síró,
Félig-vidor ének.
Vén, kóbor diák küldi könnyek között
Az ősi Schola fő-magisterének.

Az ősi Schola már meg is ifjodott
Gyönyörűn azóta.
Csak minket csókolt öregre az idő,
Távolság, küzdés, eszme, bor és nóta.

Páris rikolt rám, míg e verset szövöm,
Én, régi diákod.
Én jó mesterem, jó görög tanítóm,
Ma is átok még az ős görög átok.

Homérosz s felhős görög tragédiák
Vágnak a szívembe.
Te beszélsz és mi, nebulók, hallgatunk,
Istenem, istenek, mintha csak ma lenne.

Pedig Homérosz kék ege beborult.
Istenek és hősök
Hullnak azóta szivemből szüntelen,
Hogy az élettel küzdök, kergetőzök.

Anér, és andrósz a genitivusa,
Én jó, bölcs tanárom?
Beh elfeledtem görögül s férfiúl,
Már csak a sorsot, a végzetet várom.

Arcomon ma is áldott tekintetét
Szemeidnek érzem.
Mennyit biztattál és az élet-öröm
Nem jön el hozzám, nem jön mégsem, mégsem.

Hogy szép az élet, te mondtad szüntelen
S hogy higgyük: akartad.
S míg játszadoztak rajta bús mosolyok,
Erőt és hitet prédikált az ajkad.

Te bérmáltál meg, kis, vidéki lapod,
Hogy poéta lettem.
Múltak az évek s én, verselő diák,
Öreg mesterem, hozzád-öregedtem.

Te állsz előttem, ha már-már nem bírom,
Mint az élet tússza,
Szép bölcs fejeddel, mely hogyha akarod,
Vagy nem akarod, meg lesz koszorúzva.

Úgy ér az ünnep: állasz lombtalanul.
Volt egy rózsa-ágad:
Letépte a sors, a cudar és görög.
Ugye hinni kell a mithosz-világnak?

És úgy állok én, mint te: lombtalanul
S még emlékem sincsen.
Másokért élünk, mi mindig csak adunk:
Így rendelte el ezt a Végzet-Isten.

Nem baj: zöldelnek a zilahi hegyek,
Vidám pince-katlan
Egy csöpp örömet, egy kicsi feledést
Ad annak, kihez a sors irgalmatlan.

És mégis-mégis koszorús fejedet,
Ím, most sokan áldják.
És mégis-mégis, ha nem is örömest,
Szép megkísértni az élet talányát.

És mégis-mégis, magam is itt vagyok
Ünnep-kocsit tolni
S én jó mesterem, szeretném a kezed
Áldva-átkozva, sírva megcsókolni.

Elemzések

Az "Vén diák üdvözlete" című vers Ady Endre alkotása, így felvázolásra kerülhetnek a magyar irodalom szempontjai. Ady Endre az új stílusú költészet egyik meghatározó alakja, aki a szimbolizmus és az impresszionizmus elemeket vegyíti verseiben. A versben megjelenő költői képek, hangulatok és érzések jól tükrözik ezt a stílust. Az alkotásban hangsúlyos az öregedés és az idő múlásának motívuma, amely egy gyakori téma a magyar irodalomban.

A nemzetközi irodalom terén a vers számos összefüggésbe hozható a görög irodalommal. Ady Endre több alkalommal utal Homéroszra, a görög istenekre és hősökre. Ezzel kapcsolatban a versben megjelenik a görög mítosz és az ókori görög tragédiák hatása is.

A versben jelen van továbbá a romantika hatása, amely a világirodalomban jelentős szerepet játszott. Az élet nehézségeivel és a küzdelmekkel való szembesülés, valamint a szépség és a poézis által nyújtott menedék keresése olyan témákat és hangulatokat tükröz, amelyek a romantikus irodalomban gyakran előfordulnak.

Összességében az "Vén diák üdvözlete" magyar irodalomtörténeti és nemzetközi irodalmi kontextusba helyezhető, és számos összefüggést mutat a szimbolizmus, az impresszionizmus, a romantika és az ókori görög irodalom elemivel.

A vers természettudományos szempontból nézve nem tartalmaz direkt utalásokat vagy felfedezésekkel kapcsolatos információkat. Azonban, a természettudomány mai eredményeit és felfedezéseit figyelembe véve, pár olyan elemet azonosíthatunk, ami összefüggésbe hozható a verssel.

1. Az idő múlása: A versben említett "idő", "vén" és "öreg" kifejezések arra utalnak, hogy Ady Endre az idő múlását, az öregedést és a változást érzékelteti a természettel, élettel és emberekkel kapcsolatban. A természettudományban az idő múlása, a kozmikus időskála, az evolúció és az előrehaladó életciklusok fontos téma.

2. Az élet küzdelme és fejlődése: A versben található "küzdelem", "kergetőzés", "gyönyörűn azóta", "ifjodott" szavak az élet dinamizmusát, fejlődését és minden élőlényre jellemző küzdelmeket is jelenthetnek. A modern biológiában a fajok evolúciója, a táplálkozási láncok, az ökológiai rendszerek és az egyedek versengése fontos kutatási témák.

3. Az ember és a természet kapcsolata: A versben szereplő "zilahi hegyek", "pince-katlan" és "rózsa-ág" természeti elemeket említenek. Az ember és a természet kapcsolata, az ökoszisztémák megértése és a fenntarthatóság fontos kérdések a mai természettudományban.

4. A múlt és a kultúra szerepe: A versben Homérosz, az ős görög átok és a görög tragédiák is előkerülnek. Ez az utalás arra, hogy a múlt, a kultúra és az irodalom jelentős hatással lehet a természettudományos kutatásra és értelmezésre is.

Bár az Ady Endre vers nincs közvetlenül kapcsolatban a mai természettudományos felfedezésekkel, a természettudományos szemlélet és kutatási területek kontextusában feltehetően érthetőbbé és gazdagabbá válik.

Ady Endre "Vén diák üdvözlete" című versében maga az alkotó üdvözli a régi diák énjét, miközben az ősi iskolába küldi üzenetét. A vers a következő értelmezések szerint vizsgálható teológiai szempontból.

1. Bibliatudomány: A versben található, hogy az idő már előrehaladt az ősi iskolával kapcsolatban, míg Ady Endre és kortársai "távolság, küzdelem, eszme, bor és nóta" közepette élnek. Ez a megkülönböztető jellemző arra utal, hogy az ősi Schola korszakát végezték és új kor jött el. A bibliai történetek, példabeszédek és tanítások, amelyek az iskolában tanultak, erejüket vesztették és nem találják helyüket az új világban.

2. Patrisztika: A patrisztikus teológia az első öt évszázad teológiai gondolkodását foglalja magában, amelynek központi elképzelése a mindennapi életben való keresztény élet megvalósítása. Ady Endre a versben említést tesz Homéroszra és a görög mitológiai istenekre, akik eljátszották szívét és érzelmeit. Ez arra utalhat, hogy Ady Endre próbálta megtalálni a helyét a keresztény hit és a görög mitológia között, amelyet tanulmányozott és szeretett.

3. Skolasztika: A skolasztika a középkori teológiai gondolkodás egyik fő irányzata, amely a vallásos hitet és a racionalitást próbálta összeegyeztetni. A versben található mondatokban, mint például "Beh elfeledtem görögül s férfiúl, Már csak a sorsot, a végzetet várom", Ady Endre a valláson és a sors végzetén alapuló megértés lehetőségét keresi a világban.

Ezen túlmenően, a versben megjelenő "Vén diák" és "jó mesterem" kifejezések az író személyes kapcsolatát tükrözik az iskolához és a tanárokhoz. Ezen kapcsolatok révén Ady Endre a múltat, az iskolát és a tanárait idealizálja, és a jelenben való helyét keresi.

Összességében Ady Endre "Vén diák üdvözlete" verse teológiai szempontból a régi és az új, a görög és a keresztény, valamint az elmúlás és az emlékezet közötti feszültséget közvetíti. Az alkotó a múlt és a jelen közötti kapcsolatot, valamint a hit és racionalitás összeegyeztetését keresi, amely az iskolában és tanáraiban talált támogatást és inspirációt.