(Emlékezés párisi nyarakra)

Elém most régi nyarak vonulnak,
Páris keblén amikor számüzötten
Rejtettem el bús, dühös arcom
S esküdöztem:
Tatár-dúlta földem sohse lát.

Kedveim mint váltogatták egymást,
Hányszor nőttem és buktam a hitben,
Hogy jók haragja s épülése
Soha itten
Vért új vérrel se moshat el már.

Óh, párisi, dacos bujdosások,
Ti őriztetek meg fiatalnak,
Ki, ím, beérte és bevárta,
Míg akarnak
És mernek is az én társaim.

Új nyár érleli régi vetésünk
S a sok, régi, fúlt párisi nyárra
Úgy gondolok, mint áldott, lelki
Barrikádra,
Ki megvédett az új harcokig.

Tüzelj, Nap, csapkodj, vad, nyári zápor,
Hitek s dúlt mezők már kinyíltak
S kardot verve vas-keresztjéből
Régi sírnak,
Megyek: várnak a táborozók.

1914. június


Elemzések

Ady Endre "VÁRNAK A TÁBOROZÓK" című versében természettudományos szempontból is érdekes elemek találhatóak. Először is, a versben említésre kerülő nap, nyári zápor és termékenység (régi vetés) jelenségekre való utalások történnek.

Az első sorban említett régi nyarak vonulása arra utalhat, hogy a természeti jelenségek, mint a napsugárzás vagy évszakok váltása, idővel megismétlődnek, és ennek köszönhetően a világ folyamatosan érik, változik és fejlődik.

A "Tatár-dúlta földem sohse lát" kifejezés már a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozható. Az antropológiai genetika kutatásai szerint ugyanis az emberiség ősanyja a Kelet-Afrikában élő Tatár nép volt, akik mintegy 100-200 ezer éve éltek a Földön. Tehát Ady ebben a sorban az emberiség történelmi gazdagodására és fejlődésére utal.

A "Hányszor nőttem és buktam a hitben" sor azt sugallhatja, hogy az ember az élete során többször is találkozhat új információkkal, és ezek hatására változik, fejlődik. Az evolúciós biológia kutatásai egyre többet tudunk az emberről és a fejlődési folyamatáról, és ez sokszor újragondolásra késztetheti korábbi nézeteinket.

A "Új nyár érleli régi vetésünk" sorban a természet erejére és ciklikus változására utal. Az evolúciós biológia elősegítette az élet diversitását és az új fajok evolúcióját az idő múlásával. A régi vetés ezért tekinthető a korábbi élettani és genetikai örökségünknek, amely az új fajok és változatok előállításában játszik szerepet.

A "Tüzelj, Nap, csapkodj, vad, nyári zápor" sor arra utal, hogy a versben említett tüzes és vad természeti jelenségek, mint a nap vagy a zápor, ugyanúgy részei a természeti folyamatoknak, amelyek befolyásolják az életet a Földön. A nap energiával való lüktetése, valamint a csapkodó, vad, nyári zápor kifejezés által a természet erejére utal.

Összességében Ady verse egy olyan természettudományos látásmódot tükröz, amely a természet állandó változására, az evolúcióra és a természeti jelenségek erejére utal. A verseben megjelenő elemek kapcsolódnak a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel, és rávilágítanak arra, hogy ezek a felfedezések hogyan formálhatják, alakíthatják a világnézetünket.

Ady Endre "Várnak a táborozók" című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálni és összefüggéseket találni a magyar és nemzetközi szépirodalomban lehetőséget ad a vers témájának és stílusának elemzésére.

A vers témája a párizsi nyarakra való emlékezés, és ezen keresztül az idő múlására és változásaira való reflektálás. Az első négy sorban Ady a távoli múltba kalauzol minket, miközben arra esküszik, hogy soha nem látja legyőzött földjét. Ez az állandóság melankóliával és haraggal vegyül, ami jellemzi Ady stílusát.

Ady a következő sorokban a kedvek változásáról beszél, amelyekkel együtt hitében is növekedett és bukott. A jók haragjával és az építkezésekkel kapcsolatos vágya soha nem teljesülhet itt, ahol az új vér sem tudja kitörölni a múlt vérét. Ez az összefüggés a költő belső konfliktusára és identitására utal.

A vers következő részében Ady a párizsi bujdosásokat dacosnak nevezi, amelyek fiatalon tartották. Ez a sor összefüggést teremthet a magyar irodalommal, ahol sok költő és író volt kénytelen külföldre menni, hogy kifejlessze művészetét a szabadság és az inspiráció oázisában. Az a tény, hogy Ady a bujdosást fiatalnak említi, utalhat arra, hogy a párizsi tapasztalatok sokat segítettek a költőnek a művészi fejlődésben.

A vers következő szakasza az új nyár érleli régi vetést és Ady gondolatait az áldott, lelki barrikádra kapcsolja. Ez egyértelműen arra utal, hogy a költő fontosnak tartja a múlt emlékezetét, és mindez átvészeli az újabb küzdelmeket, ahol a harcok nem csak fizikaiak, hanem lelkiismereti is.

A vers befejeződik azzal, hogy Ady megy a táborozókhoz, akik várják őt. Ez lehetőséget ad arra, hogy a magyar irodalmon belül összekapcsoljuk Ady versét az ismertebb hadi irodalmi művekkel, mint például Arany János Toldijával vagy Petőfi Sándor néhány harci verseivel. A költő elszántan halad a tábor felé, hogy csatlakozzon a harcosokhoz, és ez az elszántság és a kötelességvállalás hagyományosabb hadi művekkel is összefüggésbe hozható.

Az idő múlásának, az önmegvalósítás vágyának, a múlt emlékezetének és a kötelességvállalásnak ezek az elemzett aspektusai mind jelen vannak Ady Endre "Várnak a táborozók" című versében, ami kapcsolatokat teremthet mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Ady Endre "Várnak a táborozók" című versében a teológiai szempontot a vallásos motívumok jelenléte és a hittel kapcsolatos gondolatok adják. A versben a költő emlékezi párisi nyarakra, amikor a városba menekült az Erdélyben tartózkodó emberségtelen körülmények közül. A párizsi keblén találta meg a biztonságot és megtapasztalta a szabadságot. A versben megjelenik Ady Endre folyamatosan változó lelkiállapota, hitének és reményének megingása, valamint az Új harcokra való készültsége. A versben a költő párhuzamot von a saját sorsa és az új harcok között, amelyekre úgy készül, mint a táborozók.

A bibliatudomány szempontjából a versben leginkább a hit és remény témaköre kap hangsúlyt. Ady Endre a hit és remény elvesztettét és visszaszerzését jeleníti meg a verseiben. A hit elvesztésének témája a költő ismeretlenül hagyott földje, amelyet a tatár dúlás miatt nem lát: "Tatár-dúlta földem sohse lát.". Ez a kép azt a teológiai gondolatot sugallja, hogy a hit hiánya során az ember elveszti a szeretetteljes kapcsolatát Istennel és teremtményeivel. A hit hiánya a költő számára egyúttal a remény hiányát is jelenti. Azonban a versek során Ady Endre fokozatosan visszanyeri a hitét és az új harcokra való felkészültséget, ami reményt ad számára.

A patrisztika nézőpontjából a versben a költő lelki vívódása és a kereszténység közötti kapcsolat jelenik meg. A patrisztikus gondolkodók az emberi lelket és a lelki vívódásokat isteni gondviselésnek tekintették. A költő búja és indulatai az emberi létezésből fakadnak, és az isteni befolyással vannak összefüggésben. A versben megjelenő vallásos motívumok (pl. vas-kereszt, isteni védelem, barrikád, táborozók) arra utalnak, hogy a költő az isteni segítségre és vezetésre támaszkodik, és a saját küzdelmeit az emberi lét és a vallásosság közötti kapcsolat kontextusában értelmezi.

A skolasztika nézőpontjából a versben felfedezhető az ok-okozati összefüggések fontossága. A skolasztikus gondolkodók a világegyetemben egy logikus és racionális rendszert láttak, ahol minden dolog oka és hatása ismerhető. A versben az új nyár érleli a régi vetést, ami arra utal, hogy a múlt eseményei és tapasztalatai hatással vannak a jelenre és a jövőre. A régi, fúlt párisi nyarakra való gondolás az összefüggést mutatja a múlt és a jelen szerepe között, valamint az új harcokra való felkészültség kialakításában.

Ezen kívül a versben megfigyelhetünk egyfajta vallásos megvilágosodást vagy küldetéstudatot, amely arra utal, hogy a költőnek fontos szerepe van az új harcokban és a táborozókhoz csatlakozva tovább kell vinnie az üzenetét és az elkötelezettségét vallása és hite szerint.