Hajh, megmaradni nagy betegnek,
Sírba-rugandó idegennek,
De élni, de élni.
Barbárból, úrból nyűvé válni,
Igaziból lenni akármi,
De élni, de élni.
Nem bánni immár semmit-semmit
S nótáink bár rossz kölykök zengik,
De élni, de élni.
Ijesztgessenek a Jövővel,
Ijedjek meg lehajtott fővel,
De élni, de élni.
És gunnyasztva és meghajolva,
Mintha tavasz sohse lett volna,
De élni, de élni.
De tiltakozni és akarni,
De, jaj, még most, most meg nem halni,
De élni, de élni.
A vers természettudományos szempontból kiemelendő elemei közé tartozik a betegség és a gyógyulás témaköre. A modern orvostudomány és a legfrissebb felfedezései lehetővé teszik, hogy egyre több betegség legyőzhető legyen, és a túlélési esélyek növekedjenek. Ez a versben megjelenő "megmaradni nagy betegnek" és "de élni, de élni" részekben nyilvánul meg.
A vers másik fontos témája az identitás és a vágy. A természettudományban pedig az emberi genom és a genetika kutatása aktuális. A modern emberismeret és a genetikai kutatások során az emberek egyre többet tudnak meg önmagukról és az identitásukról a genetikai hátterük vizsgálata révén. Ez a "Barbárból, úrból nyűvé válni, Igaziból lenni akármi" részben jelenik meg.
A versben szó van még a jövővel való félelemről és a kihívásokkal szembeni megállás nélküli küzdelemről. A természettudomány folyamatos fejlődése sok kérdésre ad válaszokat, új lehetőségeket nyit és segít a jövővel kapcsolatos bizonytalanságok kezelésében. A "Ijesztgessenek a Jövővel, Ijedjek meg lehajtott fővel" részben ez a fajta bizonytalanság és félelem jelenik meg.
A természettudományok fejlődése a költészet és a művészetek terén is hatással van, ahogy a versekben is megjelennek a természettel és a tudományos felfedezésekkel kapcsolatos gondolatok, érzések. Ezt a "Mintha tavasz sohse lett volna" és a "De tiltakozni és akarni, De, jaj, még most, most meg nem halni" részekben lehet érzékelni.
A vers teológiai szempontból az emberi élet fontosságát és a túlélés vágyát hangsúlyozza. Az első sorokban Ady Endre utal a betegségre és a halálra, mint idegen eseményekre, amelyek elől tiltakozik. Az élet megtartása azonban nagy kihívást jelent: "De élni, de élni."
A bibliatudomány nézőpontjából a versben megjelenik az emberiség sérülékenysége és az örök élet vágya. Az ember a betegségben és a halál fenyegetésében akadályoztatva érzi magát, ugyanakkor túl akar élni és az örök élet reményében akarja magát megtartani.
A patrisztika nézőpontjából a versben jelen van az emberiség állapotának összehasonlítása a barbársággal és az alacsonyabb állapotokkal, melyek az ember lealacsonyítására törekszenek. Az embert azonban Isten teremtette igazibbnak és tökéletesebbnek, és ezért mindig törekednie kell erre a tökéletességre és az Istenhez való kapcsolódásra.
A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenik az emberiség örökös küzdelme az élettel és a halállal. Az embert bármi is sújtja, mindig az életre kell törekednie és tiltakoznia kell a halál és a szenvedés ellen. Az ember szellemi és fizikai kihívásokkal szembesül, de mindig az élet megtartása és az örömre való törekvés a legfontosabb.
Más szempontból nézve, a vers az élet becsüléséről és soha nem adózó vágyáról beszél. Az ember képes átvészelni az élet nehézségeit és megküzdeni a jövővel való félelmekkel, mert az életben talál örömöt és értelmet. A tiltakozás, a lelkiismereti küzdelmek és az akarat az élet és a halál között az ember belső küzdelmét tükrözik.
Overall, the poem "Tiltakozni és akarni" by Ady Endre expresses the theological idea of the importance of human life and the desire to survive. It reflects the vulnerability of humanity in the face of sickness and death, but emphasizes the determination to live and the longing for eternal life. The poem also explores the human struggle between the desire for a higher state of being and the challenges and fears of the future. From various perspectives such as biblical studies, patristics, and scholasticism, the poem highlights the human quest for life and the value of existence.
Ady Endre "TILTAKOZNI ÉS AKARNI" című verse több lehetséges összefüggést is felvet irodalomtudományi szempontból mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
Elsőként érdemes megvizsgálni a verse stílusát és formai jellemzőit. Ady versei általában a szimbolizmus és a modernizmus jegyeit mutatják, amelyek a költő személyes érzéseit és hangulatait fejezik ki. A "TILTAKOZNI ÉS AKARNI" is ilyen módon épül fel. A rövid, tömör versszakok és a megszakított ritmus hangsúlyozza a költő frusztrációját és szenvedését. Az ismétlések és a monoton ritmus a letargiát és a bezártságot sugallja.
Az alapvető tematika, hogy tiltakozni és akarni, a költő élete és érzései központjában áll. Ez az emberi vágy arra, hogy a megszokottól vagy elnyomó körülményektől függetlenül saját életet teremtsen. Ez a téma szerves részét képezi a modernisták műveinek, akik gyakran a személyes felszabadulást és az önazonosság keresését fejezték ki.
A verse általában a magányt, a gyengeséget és a küzdelmet ábrázolja. A "sírba-rugandó idegen", "barbárból, úrból nyűvé válni" és "nem bánni immár semmit-semmit" sorok mind arra utalnak, hogy a költő idegenként, kiszolgáltatottan érzi magát a világban, de mindennek ellenére továbbra is élni szeretne. A költő megjeleníti a kérést, hogy ne akarjon meghalni, hanem továbbra is legyen életben, ami egy erős tiltakozás a halál és az elnyomás ellen.
A verse összefüggésbe hozható más magyar költők és írók műveivel is. Ady Endre versei hatással voltak a későbbi modernista költőkre, például Kosztolányi Dezsőre és a Nyugat-csoportra. A verseiben megjelenő személyes kétségbeesés és fájdalom az egész 20. századot áthatotta. Ady Endre versei a magyar irodalom egyik alapkövévé váltak.
Nemzetközi szinten hasonló témákat állítanak középpontba más irodalmi művek is. Az emberi lét alapvető kérdéseivel foglalkozó versek és novellák gyakran kifejezik a szerző tiltakozását és akaratát az életben. Sok költő és író, mint például Charles Baudelaire vagy Emily Dickinson, ugyanazt a fájdalmat és szenvedést fejezik ki, amely a modern ember tapasztalata.
Tehát, Ady Endre "TILTAKOZNI ÉS AKARNI" című versének elemzése irodalomtudományi szempontból felveti több lehetséges összefüggést mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A verse jellemző formai és stilisztikai jegyei kapcsolódnak a modernizmus és a szimbolizmus irányzataihoz. A tematika a költő személyes érzéseire és vágyaira fókuszál, ami összefüggésben van a modernizmus többi művével. A verse hasonló témában mozog más magyar költők, például Kosztolányi Dezső és a Nyugat-csoport műveivel, valamint más nemzetek íróinak műveivel is, akik ugyanazokat az emberi léttel kapcsolatos kérdéseket vetik fel.