Ady Endre

A vers irodalomtudományi szempontból több összefüggést is felvet mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

- Az Ady Endre által használt szakítás és feledés témája olyan univerzális, hogy más irodalmi művekben is fellelhető. A szerelem befejezése, végeztetése a romantikus irodalomban gyakori motívum, például Edgar Allan Poe "The Raven" című versében is megjelenik.

- A versben található vágott verselési forma szintén említést érdemel. A versnek nincs egy egységes szerkezete, hanem három, egymástól elkülönülő szakaszból áll, ami látszólag megszakítja a történetet. Ez a versfelépítés határozottan sajátos Ady stílusa.

- A versben található költői képek és szimbólumok a szépirodalom egészében gyakran felbukkannak. A szerelem mint álom és a feledés mint egyfajta felszabadító erő további művekben is gyakran jelenik meg, például Goethe "Sorrows of Young Werther" című regényében.

- A vers stílusa és hangvétele érzékelhetően az Ady Endre által képviselt modernizmus jegyeit hordozza. Ady az egyik legfontosabb modernista költő volt a magyar irodalomban. A költészete kétségtelenül az egész világirodalomban is jelentős befolyással bírt, és a modernizmus jegyeit jeleníti meg, mint például a hangulatot és az érzéseket közvetlenül kifejező személyes hangvétel.

- Az időpont és az évszám, ami a vers végén található befejezésként is fontos szerepet játszik. Az 1899. december 31. jelzi a szépirodalmi művek komplexitását és az Ady Endre által a korabeli társadalomhoz és kultúrához fűződő egyedi viszonyt.

Összességében az "Szakíts, feledj!" című vers számos lehetséges összefüggést és elemzési szempontot vet fel mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalom területén. Ady Endre modernizmusa és a versben megjelenő általánosan érvényesített motívumok és szimbólumok teszik azt érdekessé és tanulságossá.

Ady Endre "Szakíts, feledj!" című versében a szerző a szakítás és feledés témáját boncolgatja. A verse teológiai szempontból is érdekes, mivel a szerelmi csalódás és a feledés mellett megjelennek olyan elemek is, amelyekhez kapcsolódva érdekes összefüggésekre lehet következtetni a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szemszögéből.

A bibliai szempontból a versben találhatunk hasonlóságot a kísértés és bűnválasztás témájával. Az első sorok arra utalnak, hogy a szakítás és feledés nem könnyű döntések, a lelken keresztülmenő folyamatokhoz kapcsolódóan. Az "Isten veled!..." kifejezéssel felmerül a kérdés, hogy ez az elhatározás ellentétes-e az Isten akaratával vagy nem. Ez összefüggésbe hozható Ádám és Éva kísértésével és bűnválasztásával, amikor is az emberek meghallgatták a kígyó csábítását és engedelmeskedtek neki, ami szakítást jelentett Isten akaratával.

A patrisztikus nézőpont a szellemi fejlődésre és erkölcsre helyezi a hangsúlyt. A versben megjelenő vágy egy álom iránt, ami elérhetetlen és szeszélyes, az emberi természetben megtalálható hibát közelíti. Ahogy az ember megtapasztalja, hogy az álmai nem teljesülnek, rá kell jönnie a mennyei álmokhoz való igazi hozzáférés fontosságára, ahogy a patrisztikus gondolkodók arra törekedtek, hogy az emberiség teremtésének céljára irányítsák a figyelmet.

A skolasztika a logikai és filozófiai gondolkodást helyezi előtérbe. A versben Ady Arra kéri az illetőt, hogy "szakíts, feledj!", ami egy racionális megközelítés, hiszen a múlt feladása és feledése által az élet könnyebben folytatható. Ez összekapcsolható a skolasztikus filozófia törekvéseivel, hogy a tényeket és logikát helyezzék az előtérbe a hit helyett. Az érzelmi vonatkozásokat és a múltból fakadó terheket kikapcsolni, hogy az ember képes legyen tiszta lappal folytatni az életét.

Összességében Ady Endre "Szakíts, feledj!" című verse teológiai szempontból több érdekes összefüggést hozhatunk a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaival. A kísértést, bűnt, szellemi fejlődést és logikus gondolkodást tartalmazó elemekkel együtt a szerző komplex módon reflektál a szakítás és feledés témájára.