Szent György-nap éjén sipitók,
Nyugtalanok a denevérek:
Dohos várak ó termeiben
Táncolnak az özvegy legények.

Bolond és fehér valahány.
Lesik a szent, tavaszi Holdat.
Hopp-Sárit és Áve-Máriát
Váltva és bokázva dalolnak.

Khiméra asszony serege,
Buta valót öldös, ahol jár.
Kereszttel őket szent pap űzi
S bütykös bottal hájhasu polgár.

Szent György-napon három a tánc.
Éjfélkor egy tátongó sírnak
Mélyébe esnek hirtelenül,
Hol rózsák és asszonyok nyílnak.

Huhog lármájuk messzire,
Viszik a hírt gyors inu kémek:
»Hahó, a tisztelt romok között
Dőzsölnek az özvegy legények.«

S egy rózsát tép le mindegyik.
Egy sóhajt hörg, mert jön a Hajnal.
Egy Lédát keres: reá-mered
S meghal kék, csókra-torzult ajkkal.

Reggel hiába gyűl a nép,
Nyoma sincs dalnak, bálnak, sírnak:
Egy-két vér-csöpp s könny-folt a falon
S egy-két bolond, verses papír-lap.

Elemzések

Ady Endre "Özvegy legények tánca" című versét irodalomtudományi szempontból is lehet elemezni. A következőkben bemutatok néhány lehetséges összefüggést mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Az első észrevehető jellemző a versben a szimbolikus képek használata. A Szent György-nap éjszakáján történő özvegy legények táncán keresztül Ady azt a korszakot és társadalmi réteget kívánja megjeleníteni, amelyben az emberek elveszítették a reményt, és a boldogság csak álom. Ez a szimbolika általános érvényű és megtalálható a világirodalomban is.

A vers további vonatkozási pontja a romantikus költészet. Az özvegy legények és asszonyok táncának lírai ábrázolása a romantika érzelmes és lírai jellegére utal. A vágyakozás és az elvesztett szerelem motívumai sok romantikus műben előfordulnak, így Ady versében is megjelenik ez a vonás.

Emellett a versben is fellelhető az avantgárd költészet jegye is. Ady Endre kísérletezett a költészet nyelvezetével és formájával, ezzel is meghaladva a hagyományos költészeti normákat. A versben található szokatlan szókapcsolatok és képek jól jelzik ezt az avantgárd jellegzetességet.

A nemzetközi szépirodalomban számos példát találhatunk hasonló témájú és hangulatú versekre. A romantikus költészetben például sok olyan művet találhatunk, amelyek a remény és a boldogság elvesztését és a vágyakozást ábrázolják. William Wordsworth vagy Lord Byron költeményei jó példákat jelenthetnek erre.

Az avantgárd költészet terén is találkozhatunk olyan szerzőkkel, akik hasonló kísérletezést és szokatlan formai megoldásokat alkalmaznak. Példák lehetnek Arthur Rimbaud vagy Paul Eluard költészete.

Az "Özvegy legények tánca" Ady Endre egyik legismertebb verse, és gyakran vizsgálják irodalomtörténeti szempontból a magyar líra fejlődésének és a költő alkotói útkeresésének tükrében. A versben megjelenő szimbolikus jellemzők és a lírai ábrázolás egyedülálló és egyedi stílust teremtenek, amely jelentős hatást gyakorolt az utána következő generációk költőire.

Ady Endre "Özvegy legények tánca" című verse természettudományos szempontból nem tartalmaz konkrét utalásokat vagy információkat a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatban. Azonban, a költeményben felidézett képek és szimbólumok összekapcsolhatók bizonyos természeti jelenségekkel és tudományos ismeretekkel.

A verse elején Ady arról ír, hogy "Szent György-nap éjén sipitók, Nyugtalanok a denevérek". A denevérek aktivitása valóban összefüggésbe hozható az évszakokkal és az éjszakai aktivitással. A mai természettudomány ismeretei szerint a denevérek echolokáció segítségével tájékozódnak a sötétben, ami segíti őket a táplálék megtalálásában.

A következő sorokban az "özvegy legények" táncáról és daláról van szó. Ez a kép a természetben előforduló háziasítatlan vagy szaporodásra képtelen állatok viselkedésére utalhat. Az özvegy legények metaforája lehet az egyedül maradt hímeknek, akik a szaporodási időszakban aktívak és keresik a társaságukat.

A "Khiméra asszony serege" kifejezés a képzeletbeli, fantastikus női lényekre utalhat, akik különféle tulajdonságokkal rendelkeznek. Ez a kép összekapcsolható a modern genetikai kutatásokkal, amelyek felfedezik az új tulajdonságokat és jellemzőket különböző organizmusokban.

"Szent György-napon három a tánc" sorban található egy sírba zuhanó özvegy legények képe. Ez a kép utalhat a természet örök ciklusára és a halálra, amely véget vet az életnek, de új életre nyit lehetőséget. A versben megjelenő rózsák és asszonyok nyílnak motívum is a természet növényi és reproduktív folyamataira utalhat.

Az utolsó részben Ady írja, hogy hiába gyűl a nép reggel, csak néhány vér-csöpp és könny-folt maradt az előző éjjel történtek emlékeként. Ez a kép a természeti jelenségek változékonyságára utalhat, amelyek pillanatok alatt megváltozhatnak és csak csekély nyomokat hagynak maguk után.

Bár Ady Endre verse nem közvetlenül kapcsolódik a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez és ismereteihez, a természet szimbolikus megjelenítése és a jellemzők leírása nyitott a természettudományos értelmezésekre és kapcsolódásokra.

Ady Endre "Özvegy legények tánca" című versének teológiai szempontból történő elemzése során figyelembe vehetjük a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait is. A versben megjelennek olyan szimbólumok és motívumok, amelyek kapcsolatba hozhatóak a keresztény vallással és teológiai tanításokkal.

A vers első sorai a Szent György-nappal kezdődnek, amely a keresztény liturgiában egy szentélypásztor és mártír emléknapja. A "sipitók" és "nyugtalan" denevérek további szimbólumok lehetnek a sötétség és a gonoszság jelképei, amelyek ellen a Szent György-nap liturgikus eseményeket tartalmaz, például imák és szertartások formájában.

A versben megjelenő "özvegy legények" szintén teológiai jelentéssel bírhatnak. Az özvegyek a keresztény hagyományban gyakran szimbolizálják a lelki elhagyatottságot és a veszteséget, míg a "legények" a szüzességet és a tisztaságot. Ezek az allegorikus alakok tehát az ártatlanságot és a veszteséget hordozzák magukban.

A vers folytatásában Ady egy olyan képet fest, ahol a özvegy legények "bolond és fehér" táncot lejtenek, szemmel tartva a "szent, tavaszi Holdat". Ez a motívum az égi és földi elemek közötti kapcsolatra utalhat, valamint az élet és a halál, a fény és a sötétség dualizmusára. Az "Hopp-Sári" és "Áve-Mária" imák említése a vallásos motívumokat erősíti.

A versben megjelenik egy "Khiméra asszony serege", amely ellentétesen viselkedik az özvegy legényekkel. Ők az álságos és hazug dolgokat képviselik, és a "szent pap" és a "hájhasú polgár" űzi el őket. Ez az ábrázolás a jó és gonosz küzdelmére utal, ahol a vallási autoritások és a világi hatalmasságok az igazság és erkölcs képviselői.

A vers folytatásában hirtelen megjelenik a "rózsák és asszonyok" helye, amely egy sír. Ez az allegória a halál és az élet közötti kapcsolatra utalhat, és a "Huhog lármájuk" meglehetősen sötét és vad képet fest. Ezt követően a versben megjelennek olyan motívumok, mint a "Hajnal" és a "Léda", amelyek továbbra is az élet és a halál, a szerelem és a veszteség konfliktusát mutatják be.

A vers befejezésekor Ady azt mondja, hogy a reggelen nem található nyoma a tánctól és a daloktól, csak "egy-két vér-csöpp s könny-folt a falon" és "egy-két bolond, verses papír-lap". Ez arra utalhat, hogy a vallásos és valláson kívüli tapasztalatok, lehetőségek és veszteségek mindig jelen vannak, még akkor is, ha a hivatalos liturgikus események és rituálék véget érnek.

A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szemszöge tovább mélyítheti a vers teológiai értelmezését. A bibliatudomány szembesíthet minket olyan bibliai idézetekkel és motívumokkal, amelyek a versben sejlenek, például az özvegyek és a lelki elhagyatottság képe. A patrisztika és skolasztika teológiai iskolák szemszögéből pedig további teológiai és filozófiai interpretációk, például az isteni gondviselés vagy az erények és végzet gondolatai vonatkozhatnak a versre.