Be szép a régi kép, a tiszta,
Be szép volt a világon élni,
Be szép volt az a lázadó,
Mégis uras, szent Össze-Vissza.

Imádkozni is tudtunk néha,
De mindenképp Istené voltunk,
Nem-akartan és nem-tudón
Legbőszebb óránk se volt léha.

Be szépeket elhittünk akkor
És a Poklot hogy elfeledtük
És most a Pokol muzsikál:
Fülünkben száz és szörnyű akkord.

Megszakadt szép imádkozásunk,
Pedig valahogyan: van Isten,
Nem nagyon törődik velünk,
De betakar, ha nagyon fázunk.

Imádkozzunk, hogy higyve higyjünk:
Van Isten, de vigyáz Magára,
Van Isten s tán éppen olyas,
Kilyenekben valaha hittünk.

Adjuk Neki hittel magunkat,
Ő mégiscsak legjobb Kisértet,
Nincs már semmi hinnivaló,
Higyjünk hát a van-vagy-nincs Úrnak.

Mert ő mégis legjobb Kisértet
S mert szörnyüséges, lehetetlen,
Hogy senkié vagy emberé
Az Élet, az Élet, az Élet.

Elemzések

Ady Endre "Menekülés az Úrhoz" című versét irodalomtudományi szempontból is elemezhetjük. A vers Ady egyik késői műve, mely az első világháború idején íródott.

A versben az emberi élet, a világ és az isteni kapcsolat témája jelenik meg. Ady itt az emberi tapasztalatokat az isteni dimenzióval kapcsolatba helyezi, és az emberi élet reménytelenségét, káoszát és fájdalmát fejezi ki.

Magyar irodalom szempontjából az Ady Endre műveiben meghatározóvá vált modernista irányzatok jelennek meg, például az expresszionizmus. A versben az isteni és az emberi dimenziók közötti feszültség, a vallásos hagyományok megkérdőjelezése jelenik meg, amely modernizmusra jellemző.

A versben Ady Endre a korábbi időszakokat is felidézi, amikor még volt hit és remény a világban. Ez a vonatkozás a magyar szépirodalom hagyományaihoz és időszakaihoz kapcsolódik, és a lírikus önmegvalósító szerepét hivatott bemutatni.

Nemzetközi szépirodalmi összefüggések tekintetében a versben felmerül az egyetemes emberi érzelmek és tapasztalatok kérdése. Ady érzelmileg és existenciálisan érinti az olvasót azzal, hogy az ember és Isten kapcsolatába helyezi a kérdéseket. Ebben az értelemben a vers hasonló törekvéseket mutathat más világirodalmi művekhez, mint például a metafizikai költészet vagy a vallásos líra.

A versben megjelenő képek és metaforák is interpretálhatók szimbólumként vagy allegóriaként, amelyek a világegyetem mélységeit vagy az emberi élet végső kérdéseit érintik. Ebben a tekintetben a vers kapcsolódhat a szimbolista irodalmi tradícióhoz, amely az egyetemes jelképek és a lelki mélységek kifejezésére törekszik.

Az "Menekülés az Úrhoz" tehát nagyon gazdag irodalomtudományi vonatkozásokkal bír mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom kontextusában. A vers Ady Endre jellegzetes stílusát és tematikáját tükrözi, miközben a korabeli irodalmi trendeket is megjeleníti.

Az Ady Endre "Menekülés az Úrhoz" című vers teológiai szempontból értelmezve számos érdekes összefüggést mutat az említett teológiai irányzatokkal.

A bibliatudomány szempontjából érdekes hangsúlyt kap a vallási tapasztalatok és az imádkozás. A versben a költő elismeri, hogy volt idő, amikor képesek voltak imádkozni és Istenhez fordulni. Ez arra utal, hogy a bibliatudomány szerint a vallásos tapasztalat része a hittel való kapcsolat és az imádság. Ugyanakkor Ady kijelenti, hogy noha voltak imádkozások, amelyek értékesek voltak számukra, mégsem érezték Isten jelenlétét. Ez a gondolat a bibliatudományban felmerülő kérdéseket vet fel arról, hogyan tapasztalhatjuk meg Isten jelenlétét vagy távollétét az imádság során.

A patrisztika szempontjából a versben megjelenik az isteni gondviselés és az emberi szenvedés témája. Ady felveti, hogy miközben Isten létezik, nem nagyon törődik velünk. Ez a gondolat összhangban van a patrisztika nézőpontjával, amely hangsúlyozza az emberi szenvedést és az isteni gondviselés rejtélyes módját. Az emberi tapasztalatok rövidségéhez képest az isteni időzítés rejtélyes és nehéz megérthető.

A skolasztika nézőpontjából a versben feltűnik az isteni létezésre való hivatkozás. Ady elismeri, hogy Isten létezik, de hangsúlyozza, hogy senki sem rendelkezik vele vagy az élettel. Ez hangsúlyozza a skolasztika hitét az isteni létezésről és az egyéni emberi tapasztalatok és kontroll szubjektivitásáról. Ady arra utal, hogy az Isten jelenléte nem nyilvánvaló vagy közvetlenül befolyásolja az életüket, még akkor sem, ha hisznek benne. Ez arra utal, hogy a skolasztika is elismeri az emberi tapasztalat korlátait az isteni dolgok megismerésében.

Összességében Ady Endre "Menekülés az Úrhoz" című verse tehát számos szempontból érdekes teológiai reflexiót tartalmaz. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai alapján vizsgálva a vers összefüggéseket mutat a vallási tapasztalatokkal, az imádkozással, az isteni gondviseléssel és az isteni létezés rejtélyével.

Az Ady Endre "Menekülés az Úrhoz" című versének természettudományos szempontból történő elemzése a következők szerint alakulhat:

1. A világ jellemzése: A vers kezdetén Ady leírja a régi kép szépségét és azt, hogy mennyire szép volt élni a világban. Ezzel arra utal, hogy a természet és a környezet élvezete és szépsége fontos szerepet játszik az ember életében és boldogságában. Ez a jellemzés összhangban van azzal a mai természettudományos kutatásokkal, amelyek a természeti környezet és a boldogság közötti kapcsolatot vizsgálják. Például, a tudomány mai állása szerint a természetben való tartózkodás, az erdőbe, parkba járás, az természeti táj szépsége befolyásolhatja az ember hangulatát és pszichológiai állapotát.

2. Vallási szemlélet: A versben Ady arra emlékeztet, hogy korábban imádkozni is tudtak, és Istenhez fordultak. Az imádkozás egy vallási tevékenység, amelynek fontos szerepe van az emberi kultúrában és vallási hagyományokban. Természettudományos nézőpontból azonban ez a vallási szemlélet változhat a modern tudományos felfedezések és tapasztalatok hatására.

3. A Pokol és a szörnyűségek: A versben az utolsó sorokban Ady a Pokolról beszél, amely a fülünkben száz és szörnyű akkordként szól. Ezzel utal a természettudomány felfedezései által feltárt veszélyekre, természeti katasztrófákra, klímaváltozásra és az emberi tevékenység okozta negatív hatásokra, amelyek drámai módon befolyásolják a Föld és az ember jövőjét.

4. Az Isten szerepe: A versben Ady megkérdőjelezi Isten aktív jelenlétét az ember életében, de azt is hangsúlyozza, hogy mégis van Isten, és betakar, ha nagyon fázunk. Ez arra utal, hogy az emberi hitvallás és vallásosság még mindig létezik, bár az emberek hite az idők során változhat és fejlődhet. A mai természettudományhoz kapcsolódó gondolatok között szerepel a vallástudomány területe, amely a vallás és a spirituális hiedelmek elemzésére összpontosít a modern korban.

5. Az Élet jelentése: A vers végén Ady kifejezi, hogy az Élet szörnyű és lehetetlen, de mégis Kisértet. Ezzel az emberi élet rejtélyére és a létezés misztériumára utal. A természettudományok kutatják az élet eredetét és jellegét, és sok új felfedezés történt az elmúlt években a biológia, genetika és az ökológia területén, ami hozzájárult az élet és a létezés megértéséhez. Az emberi élet és a természeti világ kapcsolata kritikus szerepet játszhat a mai természettudományos kutatásokban.