Unt hegyek, kik maradtok
S elémkacagó völgyek.
Jaj, jaj, jaj,
Nincs akiktől búcsúzzak
S akiket üdvözöljek.

Lelkemen elhagyott táj
S közelgő: feketén ül.
Jaj, jaj, jaj,
Oktalan minden ország,
Ha az ember megvénül.

Rohanó vonatomból
Néha félve kinézek.
Jaj, jaj, jaj,
Öt év alatt vakult meg
Annyi látás, igézet.

*            

Páris, Páris, mindjárt itt lesz,
Szépen, szerelmesen, lágyan,
Könnyesen és fiatalon
Valamikor hogy kivántam.

Hogy vigyáztam, hogy akartam,
Megindultan, vággyal telten,
Messze fényét, híres fényét
Önmagamtól irigyeltem.

Páris, Páris, mindjárt itt lesz,
De én mit akarok tőle?
Ni-ni-ni, már idelátszik
Fényköd-selymes szemfödője.

Fölcsillog az éges-égig
Én Párisom csillogása.
Óh, más Páris, most érkezik
Te régi gyerkőcöd mása.

*            

Sebzett száz kézzel fogdos össze
Száz nagy polip, valótlan emlék:
Mintha nagyon sokan lesnének
S kergetnének egy bús estének.

Egek, be zűrös a világ,
Be bús az este, ami jön,
Mintha ezredmagammal lennék
S mintha mégis
Nagyon-nagyon egyedül lennék.

*            

Se terv, se kedv, se pénz, se asszony,
Álomporoktól zúg a fejem,
Nincs, ami Párisban marasszon,
Nincs, ami életben marasszon.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból kevés információt tartalmaz, de vannak olyan részek, amelyeket össze lehet kapcsolni a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Az első részben Ady Endre arról beszél, hogy nincsenek hegyek és völgyek, amiktől búcsúzhatna vagy üdvözölhetne. Ez a természeti táj hiánya lehet, ami az emberi tevékenységek, például az építkezések eredménye lehet. Az ember által végzett tevékenységek gyakran változtatják meg a természeti környezetet, például a tájakat és a vidékeket.

A második részben Ady a látás elvesztéséről beszél, ami azt sugallhatja, hogy esetleg a mai tudományos fejlesztésekkel kapcsolatos, mint például a látás helyreállítása vagy látásjavító eszközök.

A harmadik részben Ady a Párisba való utazásra vonatkozó vágyáról és várakozásáról ír. Bár nem részletezi, hogy miért vágyik Párisra, a mai tudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatban a városba való utazás és a modern közlekedési technológiák, például a gyors vonatok és repülőgépek fejlesztése juthat eszünkbe.

A negyedik részben Ady Páris fényére és Páris városnak tulajdonított különleges jellegére utal. Az elmúlt években a tudósok kutatták a városok fényterjedését és a városi éjszakai fények hatását az emberekre és a környezetre. Például a mesterséges fények befolyásolhatják a természeti élőhelyeket és az élőlények viselkedését.

A vers többi része kevésbé kapcsolódik a természettudományhoz, és inkább Ady Endre személyes érzéseiről és vágyairól szól.

Ady Endre "Megint Páris felé" című versének irodalomtudományi elemzése számos összefüggést mutat a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén.

Az elsősorban megfigyelhető összefüggés az Ady Endre verseiben gyakran megjelenő melankolikus hangulat. A versben hiányérzet és vágyakozás érezhető, ami számos romantikus és szimbolista költő művében is jelen van, például Victor Hugo, Charles Baudelaire vagy Arthur Rimbaud verseiben.

A Páris motívuma és vonzása hozza be a nemzetközi szereplőket a versbe. Az európai város a szépirodalomban is gyakran művészeti központként és inspirációs helyként jelenik meg. Ezt például Hemingway "Üresen is szól a harsona" című regénye vagy Henry Miller "Kőszívűek" című műve is kiemelten boncolgatja.

Ady Endre Párisról alkotott képe egy kicsit személyesebb is lehet, amit például Paul Verlaine "Árnyék éneke" című kötete is tükrözhet. Verlaine ugyanis egy Párizsban töltött évéről beszél verseiben, amit Ady Endre is megidézhetett a Páris motívummal kapcsolatban.

A szimbolizmus jegyei is felfedezhetőek a versben, például az érzelmek, vágyak és hiányok mély jelentése és jelképes ábrázolása.

A versben megjelenő "február" motívum a romantikus líra tradícióját idézi, hiszen a romantikus költők különleges jelentéssel ruházzák fel a februárt. Ez a motívum Peter Huchel és Edgar Allan Poe verseiben is megtalálható.

Az első és az utolsó szakasz a vágyakozás, hiányzás és remény között mozog, ami a reneszánsz és a modernista törekvésekkel is összekapcsolható, például Leonardo da Vinci vagy James Joyce műveiben.

Az Ady Endre verseiben gyakori melankolikus, szomorú hangulat a többi magyar költővel is felvillanthat. A 20. századi magyar költészetben például József Attila vagy Radnóti Miklós alkotásaiban is tetten érhető a melankólia és az élet nehézségeinek ábrázolása.

Ezen összefüggések és kapcsolódási pontok alapján az Ady Endre "Megint Páris felé" című verse jelentős szerepet játszik a magyar és a nemzetközi irodalomtörténetben, és számos elemet hoz össze a múlt és a jelen irodalmában.

Az Ady Endre "Megint Páris felé" című versét teológiai szempontból is értelmezhetjük. A versben megfigyelhetők olyan vallási és spirituális motívumok, amelyek a bibliai keresztény hagyományra és a keresztény teológiára utalnak.

A vers kezdete a természet leírásával indul, ahol a hegyek és völgyek "kacagnak" az elhagyott lélektelen tájra. Ez a kép a teremtett világot jelképezi, amely Isten csodálatos műve. A következő sorokban az emberi élet ismertetésére szó balzsamozóként jelennek meg, hiszen "elhagyott táj" van leírva, amely közvetlenül kapcsolódik az elhagyatottság érzéséhez. Ez az elhagyatottság érzése lehetne a bűn állapota, amely az emberi természetre jellemző.

A következő rész a "rohanó vonatból" tett pillantással és az elveszített "látás" említésével játszik. Ez lehet a lelki szem látására utal, amelyet a bűn megfosztott az ember attól, hogy lásson és megértse az isteni titkokat.

A következő részben a vers szinte kiszakad a teológiai kontextusból, és a lírai én a vágy és az irigység kifejeződésére koncentrál. Párizs mint vágyott cél szimbolikus jelentéssel bírhat az isteni birodalom és a mennyei otthon iránti vágyakozásban. Az emberi vágyak ezeket az élményeket nem pótolhatják, és az ember saját látásának bekorlátozottsága megakadályozza, hogy igazán megértsék az isteni birodalom szépségét és teljességét. A versben a lírai én önmagához viszonyítja a valóságot, és rádöbben arra, hogy a vágyott Páris nem adhatja meg számára az áhított boldogságot és tökéletességet.

A záró sorokban az "este" és az "egyedül" szavak találkoznak, ami újra rámutat az emberi lélek elhagyottá és elszigeteltté válására a bűn által. Az utolsó sorok arra is utalnak, hogy a földön semmi sem marasztalja meg az embert, sem tervek, sem pénz, sem nő, sem a világi élet örömei. Ez az állapot arra utalhat, hogy az emberi vágyak és küzdelmek sosem elégítik ki teljesen az ember lelkét, hanem csak ideiglenesen elterelik a figyelmet az igazi boldogság és értékforrás felé.

A bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika szempontjából is értelmezhetjük a verset. A bibliatudomány segítségével megkérdezhetjük, hogy van-e valami bibliai utalás a versben, vagy hogyan illeszkedik a keresztény vallás és a Biblia üzenete az emberi tapasztalatokhoz. A patrisztika figyelembe veszi a korai keresztény atyák, például Szent Ágoston vagy Szent Tamás Aquinói gondolkodását és éttermeit. Ők olyan teológiai rendszereket és értelmezéseket dolgoztak ki, amelyek próbálták megmagyarázni és értelmezni a keresztény hit alapjait és tanításait. A skolasztika a középkori filozófia és teológia mozgalma, amely szintén rámutat a keresztény dogmatikát és teológiát kérdésekre, és megpróbálja azt a racionalitás és a filozófiai elképzelések segítségével megmagyarázni.

Ezek a teológiai megközelítések kiegészíthetik és gazdagíthatják a vers értelmezését a vallásos és spirituális dimenzióra való figyelmeztetésével.