Ha már csakugyan virághalált kések
S ha megbojtosodtam is kicsit, talán,
Gyertek csak új, szuró üzengetések,
Ti régiek s lankadni nem tudók
S vigyétek csak el utálatomat
Régi bandájú utálatosokhoz:
Tudom, hogy élnek még s óh, hallom őket:
Furcsa ország: haszontalan velőknek
Százszor kell betörni ronda lakhelyük
S minden halottat újból agyonütni.
Hát szálljon a szó messze, mindenütt:
Fekete és piros ma is a lelkem,
A szeretőim számosabbak
S az alku kulcsát még máig se leltem
S az Élet és Utálat oly maró,
Hogy patinás piszkotokat lebírja.
Nem kedvvel áll ám szóba veletek,
Újra-bátorult, rabló ál-lovagok,
Az, ki hitte, hogy hullákat nem öl már
S e sorokat, jaj, magyar siralom,
Anno 1913 írja.
Elemzések
Ady Endre "Még mindig háború" című versében nem találhatók közvetlen utalások a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseire vagy összefüggéseire. Az alkotás inkább az emberi szenvedéssel és háborúval kapcsolatos érzelmeket és gondolatokat fejezi ki. Az első szakaszban a versben említett "virághalált kések" valószínűleg a halálhoz vezető szenvedést jelképezi. Ez a kép nem kapcsolódik közvetlenül a természettudományhoz.
Az utolsó sorokban azonban megemlíti az "anno 1913" évet, ami utalhat arra, hogy a verset az adott évben írta. Ebben az időszakban már voltak fontos természettudományos felfedezések, amelyek részben új megértést adtak a világról. Az új tudományos ismeretekkel a társadalom új szempontokat és gondolkodásmódokat talált. Sajnos a versben nem részletezi pontosan, hogy melyik természettudományos felfedezésekre utal pontosan, vagy milyen hatással voltak ezek az új ismeretek a szerzőre és a versére.
Ady Endre "Még mindig háború" című verse az irodalomtörténet szempontjából számos fontos összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A következőkben röviden elemzünk néhányat ezek közül:
1. Szimbolizmus és expresszionizmus: Ady Endre költészete erőteljesen hatott a szimbolista és expresszionista irányzatokra. A "Még mindig háború" szélsőséges érzelmeket és képeket használ, amelyek a belső világ bonyolultságát és feszültségeit tükrözik.
2. Változás és modernizmus: A vers időben és helyben meghatározott, az "Anno 1913 írja" sorral. Ez a dátum a modernitás értelmezésére utal, amely a 20. század elején jelentős változásokkal járt mind a társadalomban, mind a művészetekben.
3. Politika és társadalomkritika: Az "Még mindig háború" vers politikai és társadalomkritikát fogalmaz meg. Ady Endre a háborút használja az emberek közötti feszültségek és ellentétek kiemelésére, valamint a hatalommal és az általános szorongásokkal való szembesítésre.
4. Szerelem és erotika: A szeretet és az erotikus elemek fontos szerepet játszanak Ady Endre költészetében. A "Még mindig háború" verse is kifejezi a szeretők jelenlétét és a szerelem fontosságát az életben.
5. Formai jellemzők: Ady Endre szabadverset használ a "Még mindig háború" költeményében. Ez a költői forma a 20. századi modern költészet egyik jellemzője lett.
6. Hatások más költőkre és írókra: Ady Endre költészete nagy hatással volt más magyar és nemzetközi írókra és költőkre, például a költő pilisi vonása az apró költészet meoranikus lírájára, vagy a szeretet és társadalmi kérdések iránti érdeklődése a kortársak számára.
Ezen összefüggések mellett még számos más irodalomtörténeti szempontból releváns összetevő található a "Még mindig háború" versben. Ezek az elemek hozzájárulnak Ady Endre kiemelkedő helyzetéhez a magyar és a nemzetközi irodalom történetében.
Ady Endre "Még mindig háború" című versében a teológiai szempontok az emberi szenvedés és az örök harc témájához kapcsolódnak.
A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenik az emberi szenvedés kérdése, ami Biblia számos részében is megtalálható. Az emberi szenvedésért való felelősség kérdése, valamint a bűn és Isten országának ellentmondása is fellelhető a versben. A Biblia szerint az emberi szenvedést a bűn okozza, és az embernek az újjászületésen keresztül kell megtalálnia a békét és a boldogságot Istenben.
A patrisztika szempontjából a versben megjelenik az emberi természet bűnössége és az emberi elérhetetlenség kérdése. A patrisztikában hangsúlyozzák az emberi hibák és tökéletlenség elismerését, az önfeláldozást és Isten iránti alázatot. A versben az ember harca a sötétséggel és a romlottsággal, valamint a reménytelenség hangulata is visszaköszön.
A skolasztika szempontjából a versben megjelennek az emberi vágyak és a halandóság kérdései. Az emberek vágyai általában az anyagi dolgokra irányulnak, és nehéz elérni a végső boldogságot. A skolasztikus gondolkodásban a halál és az örök élet kérdése gyakran megjelenik, és az embernek számos nehézségen és kísértésen kell átmennie ahhoz, hogy elérje a lelki boldogságot.
Ezen túlmenően, a versben megjelenik a politikai és társadalmi reakció Ady korában zajló eseményekre, valamint az író egyéni élményeire is. Az emberi reménytelenség és a folyamatos harc hangulata mind teológiai, mind társadalmi problémákat reprezentálhat.
A versben jelentkező személyes tapasztalatok és az általános humán körülmények összemosása miatt a teológiai szempontok mellett fontos figyelembe venni a történelmi és szociális elemeket is. A versben megfogalmazott kérdések és érzelmek egyetemesek lehetnek, és a hitnek, reménynek és küzdelemnek általánosabb témáit érintik.