Egy ablaka lesz a szobámnak
És arcomon ezer redő
S száz lépésre a temető.

Kis temető a falu alján,
Olyan szelíd s mégis merész:
Holdas éjen szemembe néz.

Hajnalig bámulunk egymásra
S olykor a lelkem is remeg:
Jaj, a temető közeleg.

Engem is visznek titkos szárnyak
S már azt sem tudom, hogy vagyok,
Hogy élek-e? S a Hold ragyog.

Alszik a falu, én virrasztok,
Nézem, nézem a temetőt:
Itt van az ablakom előtt.

Síró, rettegő félálomban
Ezerszer is megkérdem én:
Én szállok, vagy ő jön felém?


Elemzések

Ady Endre "Közel a temetőhöz" című versének teológiai szempontból történő elemzése során érdemes megvizsgálni a vers többi szintjét, beleértve a bibliatudományt, patrisztikát és skolasztikát is.

Elsőként érdemes megvizsgálni a temető motívumát, ami szimbolikus jelentéssel bír a teológiában. A temető a halál és a sírás helyszínévé válhat, ami általában szomorúságot, gyászt és az elmúlást jelképezi. A bibliai szemléletben a temető a halál birodalma, ahol az elhunytak nyugalmat találnak, és várják a feltámadást.

A "holdas éjen szemembe néz" sorban Ady arra utal, hogy a temető általában éjszaka válik inkább érzékelhetővé és misztikussá válik. Ez összekapcsolható a bibliai szövegekben előforduló szellemi és transzcendens dimenzióval, amelyek a halál körül körülveszik. A patrisztika szempontjából fontos megjegyezni, hogy az apokaliptikus irodalom gyakran használja a holdat a végső idők és a feltámadás képében.

A "síró, rettegő félálomban" sorban Ady felteszi a kérdést, hogy ő száll-e a temetőhöz vagy a temető jön-e felé. Ez a lírai én szeretné tudni, hogy a halál vár-e rá, vagy ő választhatja-e meg a saját halálát. Ezt a kérdést a teológiai szempontból lehet az örök élet és a halál közötti választásként értelmezni. A bibliatudomány és a patrisztika szerint a halál azt jelenti, hogy elhagyjuk ezt a világot, míg a feltámadás a végleges életre való átlépést jelenti.

Végül érdemes megvizsgálni az ablak és a temető közelségét. Az ablak gyakran átmeneti helyként szolgált a szakrális és világi között. Az ablakon keresztül kap válaszokat a világi dolgokra és az isteni dimenzióra is. Ebben a versben az ablak az átmenetet jelenti a lírai én és a temető között, amely lehetőséget ad a megfigyelésre és a belső érzelmek feldolgozására.

Azonban érdemes megjegyezni, hogy Ady nem követi szorosan a bibliai vagy teológiai hagyományokat, és a versét inkább a modern költészetre és az egyéni élményekre koncentrálta. Éppen ezért a vers teológiai elemzése specifikusabb megértést adhat a szövegben rejlő jelentésre, de fontos megérteni, hogy a modern költészet más szempontokból is megközelíti a teológiát.

A vers elején Ady Endre megemlíti az ablakát, ami a szobájának egy része. A mai természettudományban egyik legfrissebb felfedezés az üvegházhatású gázok, mint például a szén-dioxid, hatása a Föld légkörére. Az ablakok általában üvegből készülnek, aminek egyik fő összetevője a kvarc, ami maga is környezeti hatásoknak van kitéve. Ezen keresztül az ablakban felszívódik a föld felszíni sugárzása, aminek következtében megnövekszik az ablak belső hőmérséklete. Ez az üvegházas hatás mérsékli az épületek fűtési igényét a téli hónapokban.

A következő sorokban Ady Endre leírja, hogy arca tele redőkkel van. A mai modern tudományban a ráncok megjelenése az öregedéssel és a napfény UV sugárzásával kapcsolatban áll. Az UV sugárzás károsítja a bőrsejteket, aminek következtében elasztin és kollagén fehérjék termelése csökken, ami a bőr megereszkedését és ráncok kialakulását eredményezi.

A következő versszakokban Ady Endre a temetőről beszél. A temetők természeti környezetben helyezkednek el, ahol a fák és növények találhatók. A mai természettudományban egyik legfrissebb kutatási terület az erdők és növények szerepe az éghajlat szabályozásában. Az erdők a fotoszintézis során szén-dioxidot felvesznek a levegőből és oxigént termelnek, ami a globális szén-dioxid koncentráció csökkentését eredményezi. Emellett az erdők és növények lehűtik a környezetet a párologtatás révén, aminek következtében csökken a hőhullámok és hőstressz előfordulása.

A versben említő hajnal és Hold is kapcsolatban áll a mai természettudománnyal. A Holdnak jelentős hatása van a Földre az árapály jelenségén keresztül. Az árapály a Hold és Nap gravitációs vonzása miatt alakul ki, ami következtében a tengeri és óceáni vizek periódikusan emelkednek és süllyednek a partokon. Ez a jelenség nagy hatást gyakorol a környezetre, beleértve a partvidéki élőlényeket és a tengeri ökoszisztémákat.

Végül, a versben Ady Endre megemlíti, hogy a falu aludt, ő pedig virrasztott. Az alvást és ébrenlétet kutatja az élettudomány a bioritmusok és alvási fázisok felett. A fejlettebb módszerekkel meg tudják vizsgálni az agyi aktivitást az alvás közben, valamint a keringési és légzési funkciókat. A tudósok a mai napig próbálják megérteni az alvásfolyamatot és annak hatásait az egészségre és teljesítményre.

Az Ady Endre KÖZEL A TEMETŐHÖZ című versét irodalomtudományi szempontból is értelmezhetjük. A vers első sorai az emberi élet és halál közelségére utalnak. Az "Egy ablaka lesz a szobámnak" kezdetű sor az életre és a világra utal, míg az "És arcomon ezer redő" kifejezi az öregedést és a halál közeledését.

A versben megjelenik egy temető a falu alján, ami az élet és halál köztes területét és kontrasztját jelképezi. Az "Olyan szelíd s mégis merész: / Holdas éjen szemembe néz" sorokban a temető szelídségére és titokzatosságára utal, miközben a Hold fénye arra is utal, hogy az élet és halál közötti határ nem mindig egyértelmű.

A versben megjelenik a lélek és az identitás megingása és bizonytalansága is. Az "Hajnalig bámulunk egymásra / S olykor a lelkem is remeg" részekben Ady kifejezi az emberi létezés és az elkerülhetetlen halál közti feszültséget és félelmet. A "Jaj, a temető közeleg" sor pedig a haláltól való félelmet és azt a felismerést fejezi ki, hogy mindenkire sor kerül a temetőben.

A vers második felében Ady a saját halálára és annak közeledtére reflektál. Az "Engem is visznek titkos szárnyak" sorban a halál angyalai, vagy maga a halál személyét jelölheti. A "Hogy élek-e? S a Hold ragyog" részekben pedig kérdéseket tesz fel a létezésről és a halál közeledésének hatásairól.

A "Alszik a falu, én virrasztok / Nézem, nézem a temetőt" sorokban Ady egyedüllétét és megfigyelését fejezi ki a temető előtt, ami a halálhoz és az emberi múlandósághoz kapcsolódó meditatív pillanatot jelképezheti.

A vers befejezése a haláltól való félelemmel és bizonytalansággal foglalkozik. A "Síró, rettegő félálomban / Ezerszer is megkérdem én: / Én szállok, vagy ő jön felém?" sorokban Ady kérdéseket tesz fel a halál közeledéséről és a saját identitásáról.

A vers a magyar szépirodalom egyik legnagyobb alakjának, Ady Endrének a műve. Az Adyra jellemző lírai hangulat és a halál témájának kezelése a magyar modernista irodalom gazdag hagyományába illeszkedik. Ady verseiben a halált a modernitás és a korabeli társadalom kilátástalanságának szimbólumává teszi. A költői képek és a lírai hangvétel tökéletesen kifejezik a halállal és az élettel való küzdelem motívumát.

A vers nemzetközi szépirodalmi összefüggései között említhetjük a romantika és a szimbolizmus hatását. Az éjszakai temető és a Hold gyakran megjelenő motívuma az élet és halál, az anyagi és spirituális világ közötti határvonalat jelképezi, ami az európai romantikus irodalom jellemző eleme. A versenek a költői képei és a belső monológ formája is szimbolista irodalmi hagyományokra utal.

Összességében Ady Endre KÖZEL A TEMETŐHÖZ című verse egy mélyen lírai és átható mű, amely számos irodalmi összefüggést és motívumot tartalmaz mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.