Az Ady Endre Ki elveszti harcát című versét teológiai szempontból is lehet elemezni. A vers egy megkeseredett hangulatot tükröz, és az emberi küzdelem, a vétkezés és a bűntudat, valamint a harc elvesztésének motívumait dolgozza fel. Az alábbiakban a vers teológiai vonatkozásait és az összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontokkal is kifejtem.
A vers első soraiban a költő arra kéri azokat, akik türelmesen és szánalommal nézték őt a vergődésében, hogy maradjanak továbbra is jó szívek. Ez a képzet arra utal, hogy az emberi életben vannak nehéz időszakok, amikor szükségünk van mások támogatására és megértésére.
A második versszakban Ady az élet útjáról beszél, ami a bűnökkel kövezett. Ez azt fejezi ki, hogy az emberi életben gyakran hibázunk és vétkezünk. Azonban a költő azt mondja, hogy akármi is történt, nem tud vezekelni, vagyis nem bocsánatot tud kérni és megbánást mutatni bűneiért.
A vers harmadik részében Ady a harci trombitáját eldobva beszél az ősi, büszke Jerikó falairól, amik régen szilárdan álltak. Ez a kép arra utal, hogy a küzdelem és az akaraterő nem mindig ad eredményt, és bizonyos esetekben a büszke, erős védelmek is helyrebillenhetnek.
A negyedik versszakban a költő a kudarcokról beszél, hogy minden nagy szándéka csődbe ment és semmi sem sikerült neki. Ez az érzet az emberi tehetetlenséget és hiábavalóságot tükrözi, amikor a küzdelem és erőfeszítés nem vezet eredményre.
Az ötödik versszakban Ady a versenyben maradt emberként jelenik meg, akit nyomorékként és méltatlan és rossz névvel illetnek. Ez a kép a megbélyegzés és az elutasítás érzetét jeleníti meg, amikor valaki elveszíti a küzdelmét és nem éri el a kitűzött célokat.
A hatodik versszakban a költő a hadviselés metaforájával beszél a sisakjáról, ami be van verve, és a szívében a kardja, valamint a pajzsa messzire hever. Ezek a képek azt jelzik, hogy a költő értelmetlenül és megsebesülve hagyja hátra a harcot, ahol minden fegyvere és védelme elveszett.
A vers teológiai vonatkozásait és az összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontokkal is kifejthetjük. A bibliatudomány szempontjából a vers kifejezi az emberi bűntudatot és tehetetlenséget. Az Ady által lefestett képek azt fejezik ki, hogy az ember önálló erőfeszítése nem vezet mindig a győzelemhez, és a bűnbánat hiánya ellehetetleníti a megbocsátást és a megbékélést.
A patrisztika nézőpontjából a vers arra utal, hogy az ember önmagában képtelen legyőzni a bűnt és a küzdelmeket. Csak Isten kegyelme és irgalma révén lehet valódi megbékélés és megváltás. Az Ady által megélt kiábrándultság és tehetetlenség hívőkre is jellemző lehet, akik felismerik a bűneiket és az emberi korlátokat, de Isten kegyelmében bíznak a megváltásra.
A skolasztika nézőpontjából a vers a kudarcokkal és a tehetetlenséggel kapcsolatos filozófiai kérdéseket vet fel. Az emberi küzdelem és törekvés az értelmetlennek és az örök rend ellen valónak is tűnhet. Az ember ereje és tehetsége korlátozott, és az önmagában való kitartás és elkötelezettség nem garantálja a sikert.
Végül, az Ady Endre Ki elveszti harcát című versét a teológiai szempontból a morális küzdelem, a bűntudat és a tehetetlenség témái köré lehet csoportosítani. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontok mind különböző megközelítésekkel rendelkeznek az emberi küzdelem, a bűn és a megbékélés témakörével kapcsolatban, és az Ady által ábrázolt érzelmek és tapasztalatok ezekkel a teológiai nézőpontokkal is összefüggésbe hozhatók.