Bekötöttem a szemed
És most találj hát meg, Sors:
Húnyósdi, búvósdi
Másképpen nem lehet,
Nem lehet és nem lehet.
Lenyelem csábos szavad
És hiába beszélsz, Sors,
Kurjongni, kiáltni
Már régen nem szabad,
Nem szabad és nem szabad.
Én tudom és jól tudom,
Hogy engem is célzolsz, Sors,
Kapósdi, futósdi:
Utamat befutom
S állok a keresztuton.
(Ha labda is vagyok,
De a játékból
Ki lehet állni.)
Világ, 1916. július 15.
A vers természettudományos szempontból a sors és a determinizmus témájához kapcsolódik. A versben Ady Endre megkérdőjelezi a sors szerepét az életünkben, és az emberi akarat és szabadság korlátait. A természettudományok fejlődése a XX. században fontos felfedezéseket eredményezett, amelyek megváltoztatták a világképet és az emberi létet.
A versben a sors metaforaként jelenik meg, és az emberi élet egyfajta játékaként írja le. Azonban a vers lényegében a determinizmusról szól, ahol a cselekedetek és események előre megírtak és előre elrendeltek. Ebben az értelemben a vers nem kapcsolódik a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez, mivel azok inkább a valóságos világ jellemzőinek és eseményeinek kutatását ölelik fel.
A modern természettudományban a kvantumfizika és a relativitáselmélet jelentős áttöréseket hozott. Ezek a felfedezések megdöntötték a klasszikus fizika elképzelését a kauzalitásról és a determinizmusról. A kvantumfizika alapelvei szerint egy részecske állapota nem határozottan előre meghatározható, és csak valószínűségi módon lehet meghatározni. Ez ellentmond a determinizmus hagyományos elképzelésének, miszerint minden eseményre előre meghatározott okok és következmények vonatkoznak.
Az Ady Endre által felvetett kérdés és a mai determinizmuskutatás között tehát nincs direkt kapcsolat. A vers inkább a filozófiai és lélektani aspektusból közelíti meg a sors és az élet kapcsolatát, mintsem a természettudományos megközelítést.
Fontos megjegyezni, hogy a vers 1916-ban íródott, és azóta eltelt majdnem egy évszázad, azóta a természettudományok területén számos további felfedezés történt, amelyek megváltoztatták a világképünket. Ezért a verset inkább irodalmi értékek, mintsem természettudományos összefüggések alapján érdemes elemezni.
Ady Endre JÁTÉK A SORSSAL című verse teológiai szempontból értelmezve a vallással, Isten és az ember kapcsolatával, az emberi sors jelentőségével és a szabad akarat témájával is foglalkozik.
A vers első részében Ady bekötött szemmel találkozik a Sors-al, amelyet a vallási kontextusban Istenként értelmezhetünk. A versben megjelenő játékok (húnyósdi, búvósdi) azt jelzik, hogy az ember a sorsa elől vagy elbújik, vagy pedig nem tudja teljesen elkerülni azt. Az "Nem lehet és nem lehet" sorral azt hangsúlyozza, hogy az emberi lényegben benne van a sors és nem képes teljesen megúszni azt.
A második részben Ady elfogadja a sors szavát, de már hallgatásban tölti az időt. Ez a rész kifejezheti az ember kapcsolatát Isten szavával, vagy Istennek a világban megnyilvánuló akaratával. A "Nem szabad és nem szabad" sor a végletekig vezeti el a hallgatást, hogy Ady elkerülje vagy elfogadja a sorsát.
A következő részben Ady felismeri, hogy a sors hozzá is szól. Az itt megjelenő játékok (kapósdi, futósdi) azt mutatják, hogy az ember próbál menekülni vagy kikerülni a sorsát. Az "Utamat befutom s állok a keresztuton" sor a döntés pillanatát jeleníti meg, amikor Ady az útkeresésen áll, és meghatározó szereppel bír a döntés, amelyet a sorsnak tulajdonít.
A vers zárása, a "(Ha labda is vagyok, De a játékból Ki lehet állni)" sor kifejezi, hogy az ember része a nagy játéknak, amelyet a sors/isten irányít, de végső soron mindig van lehetőség a kiállásra, a választásra, a szabad akarat elnyerésére. Ebben az értelmezésben a költő által megfogalmazott szabadság paradoxon, hogy bár az ember nem teljes mértékben szabad a sorsa alatt, mégis képes kiállni a játékból.
A vers teológiai szempontból számos összefüggést mutathat a bibliai témákkal, például az ember és Isten kapcsolata, a bűnbeesés és a szabad akarat kérdéseivel. Az Ady versében megjelenő gondolatok és képek összefüggéseket mutathatnak a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is.
Az Ady Endre "Játék a sors" című versét irodalomtudományi szempontból értékelve, több összefüggés is felmerül mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
Egyik lehetséges összefüggés a magyar irodalommal kapcsolatban az Ady Endre versekben gyakran megjelenő lírai én elvonatkoztatottsága és introspektív hangvétele. A "Játék a sors" is jellemzően az élet és a sors problémájára reflektál, miközben az egyéni érzések és gondolatok kifejezésén keresztül általánosabb érvényű kérdéseket boncolgat.
A vers a magyar irodalmi hagyományokban is található szimbolikus motívumokat használja, mint például a sors, az utazás vagy az állomás metaforája. Ezek az elemek tágabb értelemben egyetemes jelentéstartalmat hordoznak és átfednek más irodalmi művekkel is.
A versek születésének korában, az 1910-es években az európai szépirodalom is átélte a modernizmus korszakát. Ez a korszak újító irodalmi eszközöket, formákat és gondolatiságot hozott. Az "Játék a sors" versben is jelen vannak ezek a modernizmus jellegzetes vonásai, mint például a költői szubjektivitás, az individuális élmények megjelenítése, az ellentétek és az érzelmi rezonancia hangsúlyozása.
A vers beleilleszthető az európai irodalmi kánonba a modernizmus időszakában, és ezáltal összefügghet más kortárs költők műveivel is. Az érzelmek intenzitásának és az egyéni léthelyzeteknek az ábrázolása, valamint a sors és a szenvedés tematikája olyan költőkhöz köthető, mint például Rimbaud, Baudelaire vagy Rilke.
Az Ady Endre versekben megmutatkozik a személyes életvitel és életút elgondolása, amely összekapcsolja őt az individuum és a közösség problémáival. Az ilyen lírai megnyilvánulások és az egyéni érzések általánosabb jelentést kapnak az olvasó számára, ami segít abban, hogy az Ady Endre műveket mindenki számára érthetővé és közelíthetővé tegye.
Összességében az Ady Endre "Játék a sors" című verse irodalomtudományi szempontból értékelhető a magyar irodalom hagyományainak tükrében, de kapcsolatba is hozható más nemzetközi szépirodalmi művekkel, különösen a modernizmus korszakában alkotó költők verseivel. A versekben megnyilvánuló lírai én és a sors problémái általánosabb érvényű kérdésekhez kapcsolódnak, ami a művek univerzális jellegét erősíti.