Ady Endre "Istenhez hanyatló árnyék" című versében a költő Istenhez fordulásának és hite megerősödésének a képeit eleveníti meg. A vers kezdete az idézőjeles rész, a Zsoltárok könyvéből származó idézet, amely az árnyék múlását és múlékonyságát fejezi ki. Ez az idézet az egész versre rávetül, hiszen Ady itt a múlás, a változás, a kihullás, a hányattatás jelképes ábrázolásával fejezi ki saját helyzetét.
A vers első soraiban Ady megfogalmazza a saját állapotát, amelyben kihullassza akaratát és már magát sem ismeri. Ez a mondat egyfajta kétségbeesést és elveszettséget fejez ki, amelyről azonban az egész vers azt sugallja, hogy átmeneti és Istenhez való keresésre ösztönöz.
Az a kép, hogy "Üldöztetésimben kellettél / S kerestelek bús-szilajon", a patrisztika ideáit idézi, amelyekben az ember Isten felé fordulását, az Istentől való függőségét és az Ő megtalálásának szükségességét hangsúlyozzák. Ady itt azt sugallja, hogy az ő szenvedései és keservei arra késztetik, hogy Istent keresse és hozzá forduljon a nehéz időkben.
A következő rész a "Szent Képzelés, örök hit-balzsam" sorokban a bibliatudományra és a patrisztikára való utalásokat tartalmazza. Az "örök hit-balzsam" kifejezés az egyik igei magyarázatban, a Károli Biblia jegyzetében szerepel, és arra utal, hogy az ember hitének megerősödése, az örök hit élménye képes enyhíteni a szenvedéseket és gyógyítani a sebeket. Ez a hit-balzsam Isten jelenlétét jelenti, amely megerősíti Ady hitét és hozzáfordulását.
A vers tovább folytatódik az árnyék képével, amely időnként "hanyattlik", "hányattat", és metaforikusan kifejezi az emberi élet múlását, törékenységét és változását. Itt a skolasztika nézőpontja érvényesül, amelyben az árnyék a múlandóság, a földi dolgok hiábavalóságának szimbóluma. Az árnyék valóságát a múlás jelenti, és a költő úgy érzi, hogy az élete, az identitása is ilyen múlandó és törékeny.
Ady a vers végén hangsúlyozza, hogy csak Istenbe vetett hitben találhatja meg a menedéket és az erőt. A "Nem szabad hinni senki másba" sorral azt üzeni, hogy csak Istenben lehet valós megnyugvást és biztonságot találni. Ezzel a mondatával még inkább hangsúlyozza, hogy csak Istenhez való hanyatlásban és hozzáfordulásban találhatja meg a megváltást és a megtartást.
Összességében Ady Endre "Istenhez hanyatló árnyék" című verse teológiai szempontból a középkori bibliai és teológiai tradíciókra, valamint a skolasztikára és patrisztikára utal. A versben megjelenik a költő elbizonytalanodása, keresése, valamint az emberi élet múlandóságának és Istenhez való hanyatlásának motívumai. A költő megerősíti hitét, és Istenben találja meg a menedéket és az erőt a nehéz időkben.