Aranynak küldöm szégyenkezve.

Gyulladj föl karcsu, piros Fároszom,
Fiatal évek büszke toronyrabja,
Lángoló arcod pírban hogy fogadja
Dacos arcú, vén bolyongóját
Földöntúli, titkos, ős tengereknek.

Hol ájult, szent kikötőkben szeretnek
S lecsavarják az Ég rossz lámpáit,
Hol lángolnak Napok gyanánt a csókok,
Onnan jött meg a te bódult hajósod.
Szökött, futott, hogy szent, ellopott Éjben
Mesékkel és csókokkal bújjon el
Friss karjaid meleg kikötőjében.

Aromáját számon mért keresed
Egzotikus illatú, messzi nőknek?
Minden más nőt azért csókoltam én,
Hogy buja, nagy virágzásban előtted
Büszkén álljak tudós kertű szivemmel.
Ezer virágot nyit a szerelem
S én összeszedtem valamennyit: vedd el.

Titkon, míg vén arcom simogatod,
Ifjú lyányság-kincseiddel ne kérkedj,
Látod ezt az erős bordás hajót,
Alig születtél, hogy elindult érted
S világokat járt, hogy hozzád térhessen
S nézd vakító, nagy gyémánt-hitemet,
Benne ragyog hozzám-hajlandóságod
S nézd e rabolt, telt aranyserleget,
Felében vér, felében Te jóságod.

Éveink számát ravasz, kis fejed
Mért vonja, tépi, töprengi, bogozza?
Hozzám-vénülőn el kell majd hogy érj,
Bolondságok közt fogyva, okosodva,
De Te leszel legszeretettebb asszony.
Minden más asszonyt megloptam miattad.

Ha csókunk közt titkos jajok riadnak,
Légy büszke, boldog, kacagj föl, örülj:
Urad siratják: engemet siratnak.
S ha kisért a kiváncsi szerte-vágy,
Öld magadba, mert úgyse lehetsz másé.
Kikötőjéből édes szerelemnek,
Csudának, szépnek, mámornak és jónak
Nincs Isten, Erő, Csók, Csoda, Halál,
Mely kivontassa briganti-hajómat.


Elemzések

Ady Endre Ifjú karok kikötőjében című versét teológiai szempontból is értelmezhetjük. A versben megjelenik a végzet, a boldogság és az öröm metaforája, amelyek teológiai értelemben Istenhez való viszonyt is jelenthetik. Az alábbiakban bemutatnám a verset a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjából is.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő elemek több bibliai motívumra is utalhatnak. Például a lángoló arc, a fények, a titokzatos tengerek az Ószövetségből ismerős motívumok, amelyek a világ teremtésére, az örök életre vagy Isten szentségére utalhatnak. A vers folyamán szereplő erős bordás hajó pedig Az Ararat hegyén történt bibliai szárazföldre érkezést vagy a Noé bárkáját juttathatja eszünkbe.

A patrisztika (az egyházi atyák tanításai) nézőpontjából a versben a szerelem és az öröm Istenhoz vezethető vissza. Az a mondat, hogy az Ady verse küldi az aranyat szégyenkezve, arra utalhat, hogy az anyagi javak nem érik el az isteni szeretetet és boldogságot. A szerelem és a boldogság Isten ajándékai, amelyekben az ember Isten szeretetét tapasztalja meg.

A skolasztika (a középkori keresztény gondolkodás irányzata) szemszögéből a versben megjelenő motívumok kifejezik az ember és Isten közötti kapcsolatot. Az idősödő ember érkezése a fiatal, lángoló arcú Fárosz kikötőjébe azzal egyenlő, hogy az ember Istenhez jut el, aki a szenvedő és veszélyeknek kitett embert várja. Az arany, a szégyen és a rabolt aranyserleg metaforái is a földi és isteni értékek közötti választást és átalakulást jelképezhetik.

Az Ady Endre Ifjú karok kikötőjében című vers teológiai értelmezése lehetőséget ad a vallás és a művészet kölcsönhatásának bemutatására. A versben megjelenő motívumok többféle teológiai nézőpontból is értelmezhetőek, azt üzenve, hogy az isteni szeretet és boldogság minden körülmények között elérhető.

Az Ady Endre "Ifjú karok kikötőjében" című versét irodalomtudományi szempontból értelmezhetjük. A vers első sorában megjelenik az "aranynak küldöm szégyenkezve" kifejezés, amely az első szerelem vagy gyengéd vonzalom kezdetét jelöli. Ezzel összefüggésben a vers az ifjúság, a szerelem és a vágy tematikáját tárja elénk.

A költemény a vágy és vágyott tárgy kifejezésén és a vágyban lévő személy karakterének leírásán keresztül szól a magyar szépirodalomban az ifjúság és a szerelem témáiról. Ady Endre a versben megjeleníti a vágyat, a szerelem hatalmát, a kikötő pedig a megvalósulás helyét jelképezi. Az "ájult, szent kikötők" említése az erotikus kikötő képzetét idézi, ahol a vágy tárgya fellelhető.

A versben megjelenik a szerelem virágzása, a szerelem mint virág motívuma, ami az egész világot megszépítheti. Az "ezer virágot" megnevezése azért fontos, mert azt mondja el, hogy minden nő, akivel Ady kapcsolatba kerül, csak a vágy tárgya, hogy azzal eléri a vágyott nőt.

Az Ady művészi szemléletét jelképezi az "erős bordás hajó" leírása. Ez a vers többi részében is megjelenik, mint hatalom jelképe, ami az öregség, a halál vagy a változás elleni küzdelmet jelenti. A versben megjelenő "vérből és jóságból" készült "aranyserleg" szintén jelképezi ezt a küzdelmet, ami mindkét fél vége felé halad.

Emellett a versben megjelenik a múlás és az öregség gondolata is, amelyek mint fő témák jelennek meg a nemzetközi szépirodalomban is. Az öregséget a "múlandó évek" és a "leszeretett asszony" jelképezi, míg az örök fiatalságot és szépséget a fiatal nő.

A versben megjelennek az érzelmek sokszínűsége és az említett érzelmekkel való szembefordulás is. Ez az érzelmi kölcsönhatás a nemzetközi szépirodalomra is jellemző. A versben megemlített "csoda" és "halál" is az életbizonytalanság érzését foglalja magában.

Összességében az "Ifjú karok kikötőjében" című vers Ady Endre személyes tapasztalatain és érzéseiken alapul, ugyanakkor általánosságban szól az ifjúságról, a szerelemről és a vágyról. A versben megjelenő motívumok és jelképek a magyar és a nemzetközi szépirodalomban is jellemzőek és témaként is gyakran előfordulnak.

A vers elején Ady a természettel kapcsolatos képeket használ a fiatal kor és a szerelem viszonylatában. A "karcsu, piros Fárosz" képével a fiatal évek lángoló és büszke energiáját fejezi ki, míg a "Dacos arcú, vén bolyongó" metaforájával a korral járó tapasztalattal és múlással állítja szembe. Ez a kor és az érett életkapcsolata reprezentálhatja a természettudomány friss felfedezéseit, amelyek a fiatal korra vonatkozó ismereteket és az idősödés folyamatát kutatják.

A második versszakban a költő a tenger és a szerelem kapcsolatának képét festi meg. Az "ős tengerek" metaforája a természettudományokban a Föld kezdeteiről és az őstengeri élet formálódásáról szóló kutatásokkal hozható összefüggésbe. A "szent kikötőkben szeretnek" és az "Ég rossz lámpái" kifejezések a hajózással és az űrkutatással ápolnak kapcsolatot. Ezek az utóbbi időkben elvégzett kutatások a Mars és más bolygók felderítésére irányulnak.

A következő szakaszban a vers az egzotikus nőkhöz fűződő vonzalmat és kalandokat említi, amelyet a költő a virágokkal és a szerelemmel állít párhuzamba. Az "egzotikus illatú, messzi nők" megjelenése a biodiverzitás és az exotikus fajok megőrzésének szempontjával hozható kapcsolatba. A "büszke tudós kertű szív" pedig a természettudományok és a kutatás szerepét jelképezi a világ megismerésében és a jelenségek magyarázatában.

A negyedik szakaszban a költő a szerelmi kapcsolatában a fiatalkorú nővel való viszonyát és az idősödő férfi képzetét fejezi ki. A "Ifjú lyányság-kincseiddel ne kérkedj" kifejezéssel arra utal, hogy a költő büszke az életkorára és a kapcsolatukra, amelyet évekkel megelőzően kialakított. A "világokat járt" és "vakító, nagy gyémánt-hitem" kifejezések a tudományos kutatások szimbólumai lehetnek, amelyek globális hatással vannak és nagy eredményekkel járnak.

Az utolsó két versszakban a költő a halandóságra és az idősödésre utal, miközben a szerelem és a kapcsolatuk erejéről beszél. A "csókunk közt titkos jajok riadnak" kifejezéssel a költő a kapcsolatuk komplexitására és a külső hatásokra reflektál. A "kiváncsi szerte-vágy" és az "úgyse lehetsz másé" kifejezésekre a hűség és a kapcsolatuk megőrzésének jelentőségére utal. Az utolsó sorokban a költő arra utal, hogy semmi sem veszélyeztetheti a kapcsolatukat, ami lehet a természettudományos kutatások és az új felfedezések előrehaladása is.