Ezvorász király pihen itt,
Szerette az isteneit,
Szerette a bort és a nőket,
A vitézi hadbakelőket,
Szerette a földet, a magot,
De búsan halt meg,
Mert gyermek néki nem adatott.

Öreg pap guggolt lábainál
Midőn vergődött a király
S az ágyasházi asszonyoknak
Szépei messziről zokogtak.
»Jaj, Ezvorász talán már halott
És úgy hal ő meg,
Hogy gyermek néki nem adatott.«

Száz kengyelfutó szétszaladt,
Hoztak szép arcu ifjakat,
Valamennyi pór tőről metszett,
Pozsgás lelkek, királyi testek
S az öreg pap rájuk-olvasott
És a királyra,
Akinek gyermek nem adatott.

És lőn, hogy meghalt a király
És, íme, itt, hol e sír áll,
Száz asszony sírt s kiket nem szüllek,
Száz királyi ifjú serdültek
És Ezvorász király víg halott:
Atyaként halt meg,
Bár gyermek néki nem adatott.

Elemzések

A vers természettudományos szempontból kevés konkrét információt tartalmaz, ezért nagy részt a képzeletre és emocionális tartalomra épít. Azonban néhány olyan utalás található benne, amelyek összekapcsolhatók a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Az első utalás a király szeretetéről az istenei iránt. A modern tudomány szempontjából az istenségek tisztelete és kutatása a vallástörténethez kapcsolódik, amely egészen a 19. századig visszanyúlik. Az antropológia és a vallástudomány a vallási hiedelmeket és gyakorlatokat vizsgálja, és a mai napig aktív kutatási terület.

A vers említi továbbá, hogy a király szereti a földet és a magot. Ez utalás lehet a természet szeretetére vagy a mezőgazdasággal való kapcsolatára. A mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés a modern tudomány által folyamatosan kutatott téma. A természeti források és az élelmiszerbiztonság kérdéseinek vizsgálata az agronómia, az ökológia és a biológia területét érinti.

A versben megjelennek továbbá az ágyasházi asszonyok, akiknek a szépei messziről zokogtak, és a gyermek hiányától szenvedtek. Ez a rész arra utalhat, hogy a király nem tudott saját gyermeket nemzeni. Az emberi termékenység vizsgálata és a szaporodás biológiája az orvostudomány és a reproduktív biológia kutatási területe.

Végül, a vers utal rá, hogy bár a király nem volt képes gyermeket nemzeni, mégis meghalt atyaként. Ez összekapcsolható a mai orvostudomány legfrissebb felfedezéseivel, amelyek lehetővé teszik a meddő vagy az adoptált szülőknek, hogy saját biológiai gyermekre tegyenek szert az asszisztált reprodukciós technikák (pl. mesterséges megtermékenyítés, lombikbébi stb.) segítségével.

Összességében elmondható, hogy bár a vers nem közvetlenül hivatkozik a mai természettudományos felfedezésekre, néhány utalás található benne, amelyek összekapcsolhatók a vallástudomány, az agronómia, a reproduktív biológia és az orvostudomány legfrissebb kutatásaival.

Az "Ezvorász király sírirata" című Ady Endre-vers irodalomtudományi szempontból több összefüggést is felmutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

1. Műfaj: A vers egy lirikus költemény, amely egy elhunyt király, Ezvorász király sírjáról szól. A költő személyesen meséli el az eseményeket, és a hangulat lírai és búsan megfogalmazott. A verset a gyász, a veszteség és a hiány érzése hatja át.

2. Történetiség: A versben az Ezvorász király halála és temetése áll a középpontban, ami egy olyan történetiséghez kapcsolódik, amely magába foglalja a hősöket, a királyi hatalmat és a vitézeket. A király halálával egy teljes kor zárul le, ami az utókor számára emlékezetes és fontos esemény.

3. Motívumok: A versben számos motívum fordul elő, amelyek jellemzőek mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban. Például a királyi hatalom motívuma, amely a hősökkel és a vitézekkel kapcsolódik. A gyermektelenség motívuma is megjelenik, ami a király és az ágyasházi asszonyok közötti viszonyra utal, valamint a király gyermektelenségét gyászolja. A gyász motívuma szintén fontos, hiszen számos szereplő sír a király halála miatt.

4. Nyelvi stílus és formai megoldások: Ady Endre a versben a klasszikus magyar nyelvet és a népköltészeti elemeket kombinálja. Az egyszerűség és a népdalok hangulatát meghazudtoló jelenet is feljön, amikor a király halála felforgatja az addig rendskívül boldog közösséget. A versben sok rímes sor is található, amely a mondanivalót hangsúlyozza.

5. Tematika: A versben megjelenik az elveszett boldogság és a fájdalom témája, amelyeknek nemzetközi és magyar irodalomtörténeti vonatkozásai is vannak. Az elveszett boldogság motívuma például számos shakespeari drámában előfordul, például a Hamletben vagy a Macbethben. A gyermektelenség motívuma is megtalálható több műben, például az Ibsen drámákban.

Összességében az "Ezvorász király sírirata" című vers irodalomtudományi szempontból több összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Az előbb említett elemek közül több is megtalálható más irodalmi művekben, és a vers témái és motívumai is általánosan jellemzőek a szépirodalomban.

Ady Endre "Ezvorász király sírírata" című versében teológiai szempontból több érdekesség is felfedezhető. A vers egy királyi alakról szól, aki szeretettel gondoskodik az isteneiről, élvezi az élet örömeit, a bort, a nőket, a hadbakelőket, és a természetet. Azonban búsan hal meg, mert soha nem sikerül neki gyermeket nemzenie.

A bibliatudomány szempontjából érdemes megfigyelni, hogy az írásmód és a hangulat sok vonatkozásban hasonló az Ószövetség egyes történeteihez, például Dávid és Báthseba történetének, amelyben Dávid gyermeket nemzeni Báthsebával, majd a gyermek meghal. Ez az anekdota a bűn és büntetés témaát rendszeresen felveti a Bibliában. Ez a bűnbánó hangulat látható a versben is, ahol a király bús halála mögött ott a gyermek nélkülözése és a hiány érzése, amely valamilyen büntetésként jelenik meg.

A patrisztika, vagyis az ókori keresztény hagyomány ismeretében a versben említett öreg pap, aki mellette guggolt, például lehetne egy szent vagy próféta, akit a királyhoz rendeltek, hogy megmondja neki sorsát vagy hogy adjon tanácsot neki. Az öreg pap itt fontos szerepet játszik, mivel ő olvas rá a szép arcú ifjak és a királyra, akik az utolsó perceiben vannak jelen. A pap olvasása lehetne egy keresztény misztikus hagyomány része vagy egy ima, amelyben a tudás és a vezetés Isten kegyelméből van, és segíthet a királynak a végzetében.

A skolasztika, vagyis a középkori teológia nézőpontjából a versben nagy hangsúlyt kap a király szerepe és a hiányérzet, amit a gyermek hiánya okoz. A skolasztikus teológusok tárgyalták a sajátosságait az emberi vágyaknak és az emberi boldogságnak, amelyeket csak az isteni gondviseléssel lehet kielégíteni. Ez a vágy a király személyében a versben megjelenik, és rámutat arra, hogy minden vágyat Isten tett a szívbe, és csak az általa való beteljesülés hozhat valódi boldogságot.

A vers azonban nem kizárólag bibliai, patrisztikus vagy skolasztikus kontextusban értelmezhető. Az élet hiábavalósága, a boldogság keresése és a hiány érzése témái minden kultúrában és időszakban jelen voltak. Az Ezvorász király sírírata is az emberi kilátástalanságot és a halandóságot fejezi ki, amelyet bármilyen vallás vagy teológiai nézőpont alapján megérthetünk és megtapasztalhatunk. A vers tehát az emberi élet értelmét és a halál előtti kérdéseket érinti, olyan témákat, amelyek örökérvényűek és minden generációnak foglalkoztatnak.