Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az unalom,
Sok-biroknak e dühös láza,
Száz iramú, vad utamon.
Szeretők és cimborák hulltak,
Vesztek mellőlem sorba ki,
De nem tudtak eloltani
Száz életet oltó fuvalmak.
Lendületek és szünetek,
Tivornyák, villámlások, lármák
Vakok voltak és süketek.
Nem volt soha oda-adásom,
Valaki féltően fogott:
Nem indultál, nem jöhettél még
S valójában nem lobogott
Életem még a poklokban sem
És eltemettek százszor is
És száz életből vígan tör ki
Egy teljes élet, mámor is.
Ujságos ízével a vágynak
Pirulón és reszketegen
Hajtom megérkezett, megérett,
Drága öledbe a fejem.

És mégis megvártalak.


Elemzések

A versnek nincs egyértelműen természettudományos témája vagy vonatkozása, inkább egy személyes és érzelmi tartalma van. Azonban, ha a mai természettudományos felfedezésekkel kapcsolatban szeretnénk gondolkodni, néhány elemben találhatunk összefüggéseket.

A versben szereplő „lendületek és szünetek” utalhatnak az energiára és az időbeli változásokra, amelyek a természeti folyamatokban jelen vannak. Az energiaminták állandóan változnak és különböző erősségűek lehetnek, és ezek befolyásolják az életet.

A „villámlások” szintén természettudományos elemet tartalmaznak. A villám az elektromosság jelensége, amely az időjárásban bekövetkezik. Az elektromos töltések különbségei a légkörben villámlásként jelennek meg.

A versben szereplő „fuvalmak”, amelyek életeket oltanak, utalhatnak az élőlények túlélésének és kihalásának állandó ciklusára a természetben. A természettudományban gyakran tanulmányozzák és elemzik a fajok kihalását és megjelenését, valamint az ökoszisztémák változásait.

A „száz életből vígan tör ki egy teljes élet” sor a biológiai életciklusok változásaira és a túlélésükre összpontosíthat. Az evolúció és az örökletes tulajdonságok átadása a természeti világban egyike a legfontosabb folyamatoknak.

Összességében a vers természettudományos vonatkozásai inkább általánosságban és költői módon jelennek meg. A természettudományok legfrissebb felfedezései és eredményei nem közvetlenül kapcsolódhatnak a vershez, amely inkább egyéni érzelmekre és tapasztalatokra épül.

A versben a költő egy szerelmi várakozást és kitartást jelenít meg, amelyben a várakozás az idő és elszántság képében jelenik meg. A teológiai szempontból a vers többféle értelmezést is magába foglalhat.

A bibliatudomány szempontjából az összefüggések felfedezhetők a versben. Az utalások az unalomra, a dühös lázra, az oltó fuvalmakra, az élet törésére és a poklokban való eltemetésre hasonlítanak a bibliai témákra. Ezek a képek az emberi életben felmerülő nehézségekre, küzdelmekre és szenvedésekre utalhatnak, amelyeket csak Isten kegyelme és jelenléte képes meggyógyítani.

A patrisztika nézőpontjából a vers felfogható egy spirituális utazásként, ahol a költő várakozása és kitartása a lelkének fejlődését jelképezi. A szeretők és cimborák elvesztése és a poklokban való eltemetés metaforikusan ábrázolhatja a bűnbeesést és az emberi gyengeséget, amelyeket csak a megtérés és az isteni kegyelem tud felülírni.

A skolasztika nézőpontjából a vers a szeretet koncepcióját járja körül. A költő által megélt szerelmi kitartás és várakozás, valamint az ölelés vágya a skolasztikus gondolkodásmódban a szeretet legfőbb aspektusának, a kölcsönös örömnek az érzékeltetése lehet. A versben megjelenik a vágy és az eljutás, az érkezés öröme, amelyek tanítanak a teljes és őszinte szeretet fontosságáról.

Más ötletként a versben a költő érzelmei is megfigyelhetők, amelyek szoros kapcsolatban vannak a vallási tapasztalatokkal és a hit kérdéseivel. A költő a hitében megtapasztalt kitartást szemlélteti, amely középpontjában az emberi szeretet és várakozás, valamint az Istenhez fűződő kapcsolat áll.

Összességében a vers többféle teológiai és filozófiai szempontból is értelmezhető. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai mellett más ötletek is felmerülhetnek a szeretet, várakozás és kitartás témájában.

A vers Ady Endre egyik legismertebb és legtöbbet idézett alkotása. Az irodalomtudományi szempontból több összefüggés is felfedezhető mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalmi területen.

Elsőként érdemes megemlíteni az Ady Endre sajátos stílusát és tematikáját. Az ÉS MÉGIS MEGVÁRTALAK című versben jól látható Ady lírai tájképeinek jellegzetessége és a modernista költészetre jellemző expresszív nyelvezet. Az alkotó által használt képzetek, szimbólumok és költői képek (pl. "vad utamon", "száz életet oltó fuvalmak", "élet a poklokban") erősítik a vers drámai hatását és megteremtik Ady egyedi hangulatát.

Az ismertetett versben megjelenik Ady személyes élménye és érzése, a bensőséges hangvétel. A vers lényegében egy szerelmi vallomás, melyben az alkotó a vágyakozást, a reményt, a szerelem fájdalmát és az idő múlását fejezi ki. A szerelmi témára építve, Ady érzékenyen beszél a múlt eseményeiről és az átélt veszteségekről is. Ez a tematika többször megjelenik a világirodalom nagy alkotásaiban is, ahol a szerelmi viszonyok és a személyes érzelmek ábrázolása meghatározóan fontos.

A versben megjelenő vágyakozás és várakozás motívuma szintén jellemző lehet az életműre. Ady verseiben gyakran megjelennek az elérhetetlen vágyak és az emberi létezés keserűsége, a vágyott boldogság hiánya. Ez az örökkévalóságra való áhítat és az átmeneti élet megpróbáltatásai olyan témák, amik nemzetközi szinten is megjelennek számos költő és író műveiben.

A versben az idő és az élet múlásának problematikája is jelen van. Az idő fogalmával való játszadozás, a múlt és jelen egymásba fonódása az irodalmi területen többször felbukkanó motívum. Az idő múlásának érzékelése és az ember életútjának reflektálása számos irodalmi műben központi téma.

Ady Endre ÉS MÉGIS MEGVÁRTALAK című versében tehát láthatóak a magyar irodalom jellegzetes elemei, az alkotó sajátos stílusa és tematikája. Ugyanakkor a szerelmi várakozás, a vágyakozás, az idő múlása és az emberi érzések ábrázolása olyan témák, amelyek nemzetközi szinten is ismertek és gyakran jelentek meg irodalmi alkotásokban.