A vers teológiai szempontból az emberi lét, a teremtés és az isteni gondviselés kérdéseivel foglalkozik. Ady Endre gyáván és félénken kérdez, de valami nagy dolgot, avas és bánatos dolgot. Ez utalhat arra, hogy a kérdés, amit feltesz, komoly és talán fájdalmas tapasztalatok vagy kétségek eredménye.
A vers második részében Ady az emberi élet mozgékonyságára és múlékonyságára utal, azt mondva, hogy az ember itt van, és valaki irányítja. Ez a Valaki, aki kormányoz, bár emberi szemmel nem látható, mégis jelen van és befolyásolja az eseményeket. Ez az isteni gondviselés fogalma, mely szerint az életünk meghatározott ereje és iránya van.
A következő rész arra a kérdésre reflektál, hogy miért jöttünk ide, amikor mégis itt vagyunk mi mindennel szembesülünk. Miért kell megtapasztalnunk az élet nehézségeit és az emberek közötti szenvedéseket? Ezeket a kérdéseket itt valaki kormányozza, azaz Isten vezérli az eseményeket és tervezi az emberi életet.
A vers következő részében a legnagyobb Valóságról beszél, ami valami szent és rendetlen rendet képvisel. Ez lehet az isteni szeretet és igazságosság rendszere, amely alapján az emberi élet és tevékenység elrendeződik. A vers utal arra, hogy az élet egy régi adósság, amelyet le kell róni. Ez azt jelenti, hogy az embernek felelőssége van az életéért és cselekedeteiért, és ezekkel tartozik valakinek vagy valaminek.
Az utolsó rész azt sugallja, hogy az élet rossz emlék, amelyet az istenség akar, hogy ne felejtsünk el. Itt azt mondja, hogy a templom és az imádság nem segítenek, az embernek elfogadnia kell a sorsát. Ez utalhat a vallás és a vallási intézmények korlátaira, és azt sugallja, hogy az embernek saját szenvedését és halálát kell elfogadnia.
A bibliatudomány szempontjából a vers olyan teológiai kérdéseket érint, mint az emberi teremtés célja, az isteni gondviselés, a szenvedés és halál jelentése, valamint az emberi szabad akarat és felelősség. A patrisztika szempontjából a vers felvetheti a szabad akarat és az isteni kegyelem viszonyát, valamint hogy az emberi élet értelme és célja Istennel való kapcsolaton keresztül érhető el. A skolasztika nézőpontjából pedig a versben megjelenő kérdések és témák összefüggésbe hozhatók a hit és okosság, valamint a természeti törvény és isteni kinyilatkoztatás viszonyával.