A vers teológiai szempontból több úton is értelmezhető. Az alapvetően Istenhez való viszony, az emberi hit és remény megjelenik a versben, amit több teológiai irányzat is elemzhet.
A bibliatudomány szempontjából a versben a szépség, a reménység és a hit kapcsolódik az Istenhez. Ady itt a magyar proletárokat isteníti, ami a bibliatudomány neofíta nézőpontjából sértő lehet, hiszen az istenséget magukra vonatkoztatják, ami ellentmond a monoteista teológiának. Ugyanakkor az is megjegyzendő, hogy a magyar proletárok szerepvállalása Isten munkájának részévé válik, összhangba kerülve ezzel a bibliatanulmányokkal, amelyek hangsúlyozzák az ember részvételét az isteni tervben.
A patrisztika szempontjából a versben megjelenő hit és remény a keresztény vallásosság fogalmaira utal. A magyar proletárok Istenhez fűződő viszonya itt leírható az úgynevezett lelki mentori szereppel, amelyben Isten a vezető és a segítő. A versben megjelenő éhezés és bánat pedig azt is jelzi, hogy a világban tapasztalt szenvedések által megerősíthető az emberi hite és reménye.
A skolasztika szempontjából a versben megjelenő hit és remény kapcsolatára koncentrálhatunk. Skolasztikus nézőpontból a hit és a remény jelentősége az emberi élet minden területén megjelenik, és Istenhez fűződő kapcsolatunk alapja. A versben a magyar proletárok kitartása és reménye Istenhez való kapcsolatukra utal, amely erősíti őket a nehézségekkel szemben.
Egy másik megközelítés lehet az, hogy a versben az emberi szenvedéseket és szükséget az örök életre és üdvözítésre vonatkoztathatjuk. A magyar proletárok az éhezés és bánat közepette bíznak abban, hogy Isten segítségével megtalálják a boldogságot és az üdvösséget.
Összességében elmondható, hogy a vers teológiai értelmezése több aspektusból is megközelíthető. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjai mind segíthetnek a versben megjelenő hit, remény és Istenhez való viszony felfedezésében.