Ady Endre Az Ősz muzsikája című versében teológiai elemek is fellelhetőek, amelyek kapcsolatba hozhatók a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával.
A vers első sorában szereplő "Csönd" és "Lárma" kifejezések a teremtés misztériumára utalhatnak. A Biblia szerint az Isten kezdetben a kaoszból teremtette a világot, és a "Lárma" vagy a káosz tagadása mellett a "Csönd" vagy a rend és békesség jelenlétére is utalhat. Ezzel a kezdettel Ady a világ alkotójára és rendeltetésére utal, ami teológiai jelentőséggel bír.
Az "Ősz" metaforikus jelentése, amely a versben ismétlődik, patrisztikus és skolasztikus teológiai elméletekkel is összefüggésbe hozható. A patrisztikus teológiában az őszi évszak az emberi bűnbeesést és a bukott állapotot szimbolizálja, amikor az ember elvesztette az isteni eredetű tökéletességet és áldottágot. Ezzel összhangban az "Ősz" a versben is az elmúlást, a múló időt és a halállal való szembesülést jelentheti.
A skolasztika, amely a középkori teológiai gondolkodás egyik irányzata volt, a vallásos hitet és a vernunftot (értelem) próbálta összeegyeztetni. Ady versében megjelenik ez a feszültség a régi és új között. Az Ősz képes "altató szépet mesélni", ami a tradícióhoz, a régi értékekhez kapcsolódik, ugyanakkor "régi sebeket is fölváj" a múlt fájdalmainak emlékeztetésével. Ez az ambivalencia reflektálhat a skolasztika által képviselt feszültségre is, ahol a hagyomány és az új értékek, gondolkodásmódok között kell találni a harmóniát.
A vers utolsó része, amely az élni merő szépek felébredésére és a könnyekre utal, bibliatudományi és patrisztikus elemeket is hordozhat. A Biblia számos helyen beszél az "ébredésről" és a "megváltásról", amelyek a hit, a megtérés és a bűnbocsánatra való vágy szimbólumai. Az "élni merő szépek" azok, akik mernek hinni és reménykedni a jövőben, és a "könnyek felébredt halott" pedig azok, akik valamilyen módon (lelki vagy szó szerinti értelemben) megtapasztalták a feltámadást vagy újjászületést.
Összességében Ady Endre Az Ősz muzsikája című versében teológiai elemeket találhatunk, amelyek kapcsolatba hozhatóak a bibliatudománnyal, patrisztikával, skolasztikával, és reflektálnak az emberi lét, a múló idő és a remény tematikájára. Az Ősz metaforája és az élet és halál ellentéte jelentőségűek a versben, és teológiai kontextusban további értelmezést nyújthatnak a szöveghez.